Vad fruttik vs. Máté Péter [interjú]

Sokaknak a Vad Fruttik egy évtizedes zenekar, holott, az a banda, akik manapság muzsikál, szinte csak a nevet viselik a régi bagázsból. Talán még Likó Marcell maradt meg a eredeti Vad Fruttikból, vele beszélgetünk, hogy mi változott, hogyan, és most mi van Máté Péterrel?

-1996 óta eltelt több mint egy évtized, Mit csináltatok eddig?
-Nem foglalkoztunk vele, ennyi a titok. Senkinek nem volt igénye magasabb szintű zenélésre, nem voltak ambícióink, néha elmentünk tehetségkutatóra. Onnantól kezdve lett komolyra fordulni a dolog, hogy a zenekar tagja is eldöntötték, komolyan elkezdünk zenélni és csak zenélni.

-Hogy állt fel a zenekar?
-Az új tagok ismeretségek útján kerültek a zenekarba, nincs pangás, a zenészek ismerik egymást, haverkodás van, egy bandát, jó zenészekkel nem nehéz összerántani.

-Ez a kompozíció stabilnak tűnik?
-Ez a legjobb felállás eddig, messzemenően 1996 óta.

-Panelkölykök voltatatok, mikor elkezdtétek? Gondolok itt a sárga zsigulira, meg a nevetek, hogy Vad Fruttik, ez akár lehetne Panelprolik is.
-Nyilván panelban laktunk, ja. Mi nem ismertük egymást, kivéve Gergővel, akivel egy helyen laktunk, barátok voltunk. Volt előtte egy zenekarunk, azzal próbáltunk, ott megismertem valakit, aki szintén zenész volt és mondta, hogy menjek hozzájuk énekelni, és ebből lett valahogy ez a a Vad Fruttik. Ez a hülye név… De itt nincsenek olyan romantikus dolgok, hogy mi régóta barátok voltunk. Gyuszkó 2006-ban jött a zenekarba, és a régi srácok ezekkel a változásokkal párhuzamosan mentek el, valójában a Vad Fruttik 2006 óta létezik.

-A „Rózsikámnak digitálisan” című lemezen elég nagy a szórás a szövegvilágot tekintve. Ez amolyan gyűjtő lemez? Mindenki beletette, amit gondolt, érzett tíz év alatt?
-Ez amolyan első best of. A második lemezt, a Bohémiát b-oldalasnak érzem, nekem annyira nem tetszik, vannak rajta tíz éves számok is érted, amiket tíz éve írtam. A harmadik lemez lesz olyan, ami már egy érett zenekar munkáját mutatja majd be. Az első az amolyan “Csináljuk meg!” album, a másodikra felvettük a maradékot, meg néhány új számot, de a harmadik az igazán összeszedett munka lesz, reményeink szerint.

-Az első lemeznél már gondolom elég nagy repertoárotok volt, mint egy albumnyi. Hogy készült?
-Az első lemez megszületése is egy véletlen. Veszprém mellett van egy falu, van ott nekem egy barátom, Pallagi Attila, neki van egy kis házi studiója. Mondta nekem, hogy Veszprém melletti kezdő zenekarokkal szeretne egy válogatásalbumot készíteni. Kérdezte, hogy mit játszanánk fel? Mondtuk neki, hogy van egy dalunk, a Nekem senkim sincsen. Felvettük. Nem szólt valami jól. Aztán elmentem egy másik ismerősömhöz, akiről tudtam, hogy masterel, hogy kezdjen valamit az éneksávokkal. Legközelebb, amikor Veszprémben voltam az Eszpresszóban – kulthely a városban – már brakbeatben szólt a számunk, elég jó volt. Ezután kértük meg, hogy dolgozzunk együtt, és Gyuszkó lett a billentyűsünk. Az első lemezt úgy csináltuk meg, hogy azokat a dalokat válogattuk ki, amelyeket dob nélkül fel lehetett venni, mert így olcsó. Válogattunk, a szvinges számokat kihagytuk, kicsit remixelgettük, itt-ott beleraktunk egy kis kuttyogást, némi jungle-t és összeállt.

-Akkor ezért van ez, hogy ilyen és ennyire eklektikus a zene, komolyzenétől az elektronikuson át a slágerzenéig?
-Semmi tudatosság nem volt benne, véletlen folyománya, de alapvetően nagyon eklektikus volt a zenénk. Én tizenhat évesen kezdtem Nirvana-t játszani, egy garázszenekarral. Aztán beszállt Gergő, az ő meghatározó zenei élménye a Radiohead volt, és én is nagyon szeretem a Radioheadet, így zeneileg nagyon egymásra találtunk, nagyon sok mindent próbáltunk, tudod “new wave”-szerű volt, kiskanállal gitározunk, meg ilyenek. Utána valaki adott egy bossa nova kazettát, mutogattam Gergőnek, neki nagyon megtetszett, komolyan elkezdett dzsesszel foglalkozni. Egymást inspiráltuk. Gergő hozza a zenei alapot, kicsit ezen még bugyulálunk, így alakul ki. Képzeld el, hogy vannak rockosabb dalok, belecsapok a torzítóba dalok, vagy Gergő elhozza a kis lelkével (némi dudorászás – szerk.) és ezek így összejönnek. Elfogadóak, nyitottak vagyunk, nincs olyan, hogy ezt vagy azt nem játsszuk el. Ilyen paránk nincs.

-Sok verset olvasol? Hogy jönnek a szövegek?
-Gergő hoz nekem egy alaptémát, megtanítja, megmutatja az akkordokat, írok egy énekdallamot rá, erre megpróbálok szöveget gyártani. Van egy kis könyvem, abban irogatok. Régen, vasárnaponként öreganyáméknál volt családi összejövetel, de nem a hagyományos, hanem mindenki aggódott, hogy ebéd után háború lesz otthon, fateromék bebasztak horrorba fordult az egész. Erről írok most a Limonádé dalhoz: “ebéd közben a cigányzenészek cérnametélten hegedülnek, kinn a járdán baszó bogarak meg jókedvükben ragadnak össze” Olyan is sokszor van, hogy könyvolvasás közben kijegyzetelem, ha megtetszik egy gondolat. Nagyon sok ilyen van.

-Tinédzserként írtál verseket?
-Írtam, persze és sokáig vezettem naplót is. Mi hogyan van, én ezt hogyan képzelem, főleg a szerelmi ügyeim vannak benne, de nem szoktak megihletni. Mostanában inspirálódásképpen egyre többet olvasok verseket, Ady, József Attila, Radnóti – tudod az a fekete kötésű könyv, amit mindenki kap ballagására – megtetszenek szavak, ezeket leírogatom. Ha van egy adott témám, mondjuk legyen az szomorú, akkor olvasgattam miket írogattak a költők, aztán összevetettem a saját gondolataimmal és egyszer csak azt mondod: “Megvan!”, ez jó érzés. Amikor vidám dalt kell írni, akkor kinyitom az erkélyajtót, leülök és hagyom, hogy süssön rám a Nap. Napenergiával jönnek a szavak, a vidám, energikus szavak. Ha búsulni kell, arra is van jó módszerem, valami szomorúra gondolok. Van egy olyan témaköröm hogy háború – biztos, hogy lesz ilyen dalunk, háborús – direkt olyan verseket olvastam, melyekben a háborúról írtak, leírtam a gondolatokat, amik megragadtak. De vannak szokásos témáim is: lelkizős, pszichózisos, ezeket is szeretem.

-Tehát az Egy éjszaka Bohémiában már egy tudatosabb munka volt?
-Nem, semmi tudatosságot nem érzek benne. Teljesen spontánul vettük föl.

-Mi hozta meg a váratlan sikert? Nestának az ítélete, hogy a Szerelmes dal elkezdett szólni a RadioCafén?
-Persze, nagyon sokat segített. De igazából van egy barátom, Cyborg Templar, ő játszotta be a Szerelmes dalt. De valójában akkor jutott el az emberekhez, amikor elkezdtünk Pesten koncertezni.


Kattints a képre és nézz 2009.05.22. Vad Fruttik @ Zöld Pardon fotókat!

-Egy album megjelenése vagy a folyamatos koncertezés a fontosabb?
-Internetes zeneletöltés korában?! Ugyan már! Persze, hogy a koncertek. A Quimby új maxiját meg lehet hallgatni a youtube-on, bármit el lehet érni a neten. Mindennek ellenére Magyarországon nagyon lassú a zenei piac. Rengetegszer előfordul, hogy ősrégi számoknál kommentelik a youtube-on, „áá, ez nagyon jó, most hallottam életemben először!”. A menedzserünk mesélte, hogy Angliában most plakátoltak fesztiválokkal kapcsolatban. A headlineban ott volt a Prodigy, a Pendulum, és ezt tolták ki Angliában. Az irodák teljesen kiakadtak, hogy mi ez? Azt hitték valami tíz évvel ezelőtti plakátot nyomtak ki tévedésből, aztán felvilágosították őket, hogy ezek a magyarországi plakátok. Tíz évet csúszik minden! Nézd meg, tavaly az emberek meg voltak őrülve, hogy Soundon Fatboy slim DJ szettől, elkapkodták a jegyeket…

-Szerinted van valamilyen különlegessége a magyar könnyűzenének? Gondolok a poposított underground zenére, amit a 30Y, a Quimby játszik.
-Én azt vettem észre, magyar zenekarok nem törekszenek egyediségre, mindenütt, mindenki érez valamiféle utóízt. Mindenkire tudok jelzőt aggatni, de ez külföldön is így lehet. Nekem meg tök fontos, hogy ne legyünk ilyenek. Mindig röhögök, hogy nem tudjuk elmondani, milyen zenét játszunk. Legutóbb azt írták valahol, hogy „olyan, mint a Kispál és a Pink Martini keveréke.” Az már unalmas, ha a magyar népzenét ötvözik elektroval. Tavaszi szél vizet áraszt… techno és ennyi. Nagyon nehéz megtalálni egy egyedi hangot, de próbálkozni kell, ne másokból induljanak ki. A Quimby-nél magasabbra magyar zenekar nem juthat, de megújulni, talán onnan a legnehezebb.

-Nézegettem a koncertdátumaitokat, az ország bármelyik városában felléptek, Csornától Sopronig, bárhol. Az országos koncertezést preferáljátok, nem budapesti nyomulást?
-Nem véletlen, okos a menedzserünk, ő találja ki, hogy mikor hova, hányszor. Fontosabb a vidék, mint Budapest. Van Magyarországon harminc olyan zenekar, akik az életben nem fognak elmenni vidékre, és ez hiba. Szerintem egy zenekar onnantól kezdve lesz ismert, ha a debreceni Lovardát is tele tudja rakni.

-Van különbség a pesti és a vidéki közönség között?
-Huhuhúúú! Valahol a déli országrészben voltunk, ahol a legnagyobb sikert egy Szécsi Pál feldolgozás aratta, nem látták még, hogy kell koncerten csápolni, inkább csak tingli-tangliban, páros táncot nyomtak, elég érdekesek voltak, de ez szélsőséges eset. Persze van különbség, de mi szeretjük ezeket a differenciákat.

-Mi a helyzet Máté Péterrel? Két éve terjedt egy urbánus legenda, miszerint a „Nekem senkim sincsen” című dalt Máté Péter énekli, ez egy előkerült, sosem hallott felvétel és ti megújítottátok. Hallottad ezt a sztorit?
-Iiigen! Nagyon jó! Én találtam ki! Nesta mondta, hogy írjak kiadói ajánlást a zenekarhoz, hasonlítsam valamihez, hát én beírtam:  A Vad Fruttik zenekar, Máté Péter elektronikus reinkarnációjaként adják elő magukat.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Zene

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére