Amíg a Star Wars: Az ébredő erőt csak a nosztalgiafaktor miatt tudtuk szeretni, addig a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet végre saját jogán válhat az univerzum rajongóinak kedvencévé. Az új résszel az eredeti trilógiához méltó, ütős sztori öntött friss vért az oly régóta csak a múlt emlékéből táplálkozó franchise-ba.
Meg kell mondjam, a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet messze felülmúlta elvárásaimat. Régen izgultam ennyire, pláne annak ellenére, hogy pontosan tudtam – lévén az epizód a III. és a IV. rész közötti időkben játszódik – mi lesz a végkifejlete a látottaknak.
Az előzménytrilógia parafrázisaként is felfogható Az ébredő erőt szinte teljes egészében a nosztalgia éltette: egy jól ismert történetet láttunk ismét megelevenedni a vásznon, s bár a mozi varázslata és az érzés, amikor a néző szinte képes megtapintani a pillanatot, amikor a filmtörténelem íródik, az együgyű történetért is kárpótolt minket – az azonban teljesen bizonyos volt, hogy a Zsivány Egyesnek már fel kell mutatnia valami valódi értéket, ha nem akarja elveszteni a Star Wars franchise rajongóinak szeretetét.
Szerencsére a Lucasfilm csapata jó lóra tett, amikor John Knoll és Gary Whitta történetéből Chris Weitz-cel és Tony Gilroyjal íratott forgatókönyvet, a rendezést pedig arra a Gareth Edwards-ra bízta, aki megálmodta a Monsters és a legújabb Godzilla világát is. A kisebb visszahangot keltő Monsterst mind a nézők, mind a kritikusok vegyesen értékelték, de a tény, hogy olyan filmeket ihletett, mint például a zombitémát újraértelmező Kiéhezettek, sejteti, hogy megvannak a maga értékei.star_wars_rouge_one_zsivany_egyes
A Godzilla már nagyobbat szólt, erősségeit az új Star Wars film is elnyerte – gyengeségeit pedig szerencsére elhagyta: a Zsivány Egyes nemcsak nagyon mutatós, szépen szerkesztett film, de hősei – még ha nem is egy mélylélektani dráma szintjén, de – fejlődnek. A Godzilla papírmasé figurái helyén hús-vér karaktereket találunk, akik ráadásul sokszor kiszámíthatatlanul (és ebből kifolyólag bizony többször is idegesítően) irracionálisan viselkednek, és akiket hibáik ellenére tudunk megszeretni a film végére.
Különösen dicséretes, ahogy a cselekmény tökéletes illesztésekkel szövi egybe a már ismert történetelemeket az új sztorival – a legjobb lélektani pillanatban bukkannak fel ismerős szereplők, hogy a bennfentesség jól megérdemelt érzésével ajándékozzák meg a sokat látott nézőt.
Több kultikus figura is feltűnik a vásznon, de a főszerep most az új generációé.
Jyn Ersóként Felicity Jones mintha mindig is az univerzumhoz tartozott volna, és ahogy sosem, Mads Mikkelsen és Forest Whitaker sem okoznak csalódás. A mellékszerepekbe csupa emlékezetes karaktert írtak az alkotók – biztosan mindenki talál magának kedvencet, akivel azonosulhat. Persze megszületett a film maga robotja is – a cukiságfaktort egy újfajta humor váltotta: az Alan Tudyk által életre keltett K-2SO szarkasztikus stílusával a franchise egyik legjobban sikerült android figurája lett. A szereposztás egyetlen ellentmondásos választása Diego Luna volt, aki Cassian Andor szerepében nem tud felnőni Erso karakteréhez – sajnos a szinkron csak tovább rontja Andor hitelességét, aki egy bizonytalan kisfiú és egy harcedzett kém jegyeit egyaránt mutatja.
zsivány egyes
Nemcsak önálló darabként, de az univerzum részeként is jól teljesít a Zsivány Egyes….
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások