2009. július 24., 19 óra

Utolsó szögek a fejbe

Syma Sport- és Rendezvényközpont (Budapest)
Abba ezeken a hasábokon felesleges lenne belemenni, hogy miért volt a NIN a kilencvenes évek egyik legfontosabb zenekara, hogyan tették a könnyűzene szerves részévé az ipari zajokat és a rommá torzított gitárokat – akit ez érdekel, az inkább olvassa el a zenekar magyar nyelven is meglepően részleteses Wikipedia oldalát.

Ebben a cikkben inkább azt mondjuk el, miért is lesz érdemes ezt a 24.-i nyári estét a Syma-ban eltölteni: A Nine Inch Nails – bár nem feltétlen a mai felállásában – a világ öt legjobb koncertzenekarának egyike. Teszi ezt úgy, hogy a NIN stúdión kívüli világa 20 éve valójában cserélődő session zenészek formájában manifesztálódik a színpadon az egyetlen valós tag, a multiinstrumentalista dalszerző-szövegíró-énekes Trent Reznor körül.
A 94-es woodstocki fesztiválon (amit a vicceskedő angolszász szaksajtó Mudstock néven emlegetett a későbbiek során évekig) tetőtől-talpig sárosan léptek a színpadra és szinte tisztán jöttek le onnan.
Senki nem csinálja olyan elegáns és kreatív módon a méregdrága hangszerek elpusztítását, mint a Nine Inch Nails: páros lábbal szintibe ugrás, mikrofonállvány pörölyként használata, dobcucc teljes megsemmisítése – ezekre Pesten is lehet majd számítani.
A búcsúturnéra meglehetősen erős zenészeket szerződtetett Reznor: gitáron a Guns N’ Roses-t is megjárt és korábban a NIN-ben is pengető Robin Finck játszik, aki a sokk-bulvármédiában járatosak számára onnan is ismerős lehet, hogy őt szopta le Marilyn Manson egy régebbi Nine Inch Nails koncert közepén. Basszusgitáron Justin Meldal-Johnsen kísér, aki Tori Amos, Beck és Garbage lemezeken is játszott korábban, a doboknál pedig a pofátlanul fiatal (mindössze 21 éves!) Ilan Rubin ül, aki egykori Lostprophets-es zenekari tagsága ellenére egy páratlanul tehetséges és technikás ütős.
Mansonra visszatérve: aki akarja látni, hogy nézett ki smink és toka nélkül az Antikrisztus Szupersztár, az kattanjon rá a Nine Inch Nails – Gave up dalának klipjére!
Reznor állítása szerint (főleg) azért hagyják abba a koncertezést, mert a hernyómámorban-szerelmi csalódottságban-depresszióban fogant számok éneklése és újraélése már-már fizikai fájdalmat okoz neki. Ez elég elfogadható indoknak tűnik, a korai éra dalai elég keményen önmarcangolóak és kiábrándultak voltak, a hozzájuk forgatott vizuális alátámasztás pedig szintén nem túl kellemes látvány a szemnek. Elég csak a Broken lemezhez készült 20 perces snuff-kisfilmre gondolni, aminek csak a Wikipediás hivatkozását merjük linkelni – ezen található egyébként a kifejezetten magas költségvetéssel készült Happiness in Slavery klip is, amit hipererőszakos tartalma miatt értelemszerűen nem játszottak sűrű rotációban a zenetévék (humanitárius okokból ezt se linkeljük, akit érdekel, az torrentezze le vagy keresse meg valamelyik videomegosztón). A NIN persze nemcsak klipekben erős, de koncerteken is olyan vetítés van, amely a tökéletes szinkronizálásnak köszönhetően egyenértékű a zenével. Akinek mindezek nem voltak elegek ahhoz, hogy megnézze egy kultuszzenekar utolsó turnéját, annak csak annyit, hogy hazánkban a valóban jelenlévő 200-nál kb. tízszer több ember állítja (2 ebből a cikkíró közeli barátja), hogy ott volt a legendás budapesti Nirvana koncerten 1989-ben – 20 év múlva lehet, hogy erre a NIN koncertre ugyanígy fogja verni a mellét az, aki most megjelenik. Meg persze az is, aki nem… Nine Inch NailsAlec EmpireSyma Sport- és Rendezvényközpont, Budapest

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Zene

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére