-Hogy alakult ki a zene iránti vonzalmad?
-A családomból senki nem zenélt, noha apukám gyerekkorában harmonikázott. Egyszer vett nekem is egy harmonikát és megtanított egy vallásos dalra. Innentől kezdve nagyon megtetszett és minden nap játszogattam rajta. Szép lassan tanulgattam. Később jártam egy népművészeti iskolába. Ott megtanultam az alapokat, ami pont elég volt ahhoz, hogy ha bekapcsolok valami zenét, akkor tudjam, milyen hangnemben van. Később a lagzizás nagyon sokat segített, mert ott mindenféle zenét kellett játszanom. Ezért olyan a Tücsökraj is, hogy minden dal más: van swinges, van cha-cha-chás is, és sok metált hallgatok, ezért érezni néhol a szövegeken a sötét hangulatot.  

-A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy muzsikus lettél?
-Amíg lagziztam, addig nem volt gond. Azt gondolták, hogy egész életemben ezt fogom csinálni, mert jól lehet vele keresni. 1998-ban elkezdtem rap dalszövegeket írni, de románul, egészen 2002-ig. Aztán rájöttem, hogy nem tudok annyira jól románul, ezért nem tudom kifejezni magam rendesen. Művészibb dolgot akartam inkább és nem ezt az utcai hiphop-ot. Meguntam és azt mondtam magamnak, hogy próbáljuk meg magyarul, mégiscsak ez az anyanyelvem. Aztán 2005-ben Pestre költöztem és abbahagytam a lagzizást. Azt terveztem, hogy nagy rapper leszek. Iskolába jártam, de nem dolgoztam akkoriban, hanem inkább utcazenéltem. Ez nagyon idegesítette a szüleimet; az, hogy hányódok az utcán, vagy az, hogy mit szólnak az ismerősök, ha meglátnak. Ők nem látták a szépségét ennek a fajta életvitelnek. Aztán összeismerkedtem a Jutasiékkal, lett a Goulasch Exotica, dj-zgettem, majd lett a Tücsökraj. Már látják a szüleim is, hogy nagyon sok fellépés van és örülnek, hogy normális összegekért léphetek fel. Ahhoz, hogy valami történjen, ahhoz egy nagyvárosban kell élni. Hogyha külföldön akarsz boldogulni, akkor Londonba vagy Párizsba kell menni.

-Ezek szerint vannak külföldi terveid is?
-Ha véget érne a Tücsökraj, akkor kimennék valahova. Addig remélem, hogy megtanulok angolul, mert jó a nyelvérzékem. Csinálnék valami érdekes zenét. Természetesen nem szeretném, ha így alakulna, jó lenne minimum 4-5 lemezt készíteni még és kiírni magamból mindent, ami bánt és azt, ami felvidít.

-Miért döntöttél úgy, hogy Marosvásárhelyről Pestre költözöl? Ez elég nagy vállalkozás, amihez bátorság kell.
-Kellett is. A szüleim nem örültek, hogy elkerülök és emiatt kevesebbet fogjuk egymást látni. Nagyon pici Marosvásárhely, nem nagyon tudtam ott mihez kezdeni. Sok terület román lakta lett, ezért nehezebb volt érvényesülnöm, mert nem annyira értik, amit játszom.

-Volt, aki segített téged Budapesten, olyan, akire támaszkodhattál?
-Ismertem pár embert, akik elhívtak vendégfellépőnek, ilyenkor lenyomtam 3-4 számot. Jutasi Tamás sokat segített, rajta keresztül sok embert megismertem. Persze kell kocsmázni is, sajnos ez ilyen. Csak úgy tudsz megismerni embereket, ha kimozdulsz. Koncertekre kell járni, ha lehet, beszélgetni kell a zenekar tagjaival, adni nekik egy demo-t és ha tetszik nekik, akkor lehet, hogy elhívnak előzenekarnak. Ott kell lenni az éjszakában. Volt olyan, hogy senkit nem ismertem arról a buliról, amire mentem, de azt mondtam magamnak, hogy péntek van, nem fogok aludni. Noha aztán elaludtam az autóbuszon, kivágták a zsebemet, sok mindenen keresztülmentem, de előrébb jutottam szépen lassan.

-Sosem bizonytalanodtál el közben, hogy vajon jó döntés volt -e?
-Nagyon jól érzem magam itt. Szerencsém volt, mert jó társaságba kerültem. Tisztelik a munkámat és én is az övékét. Először azért picit féltem, hogy ez egy nagyváros, nem volt annyi barátom. A suliban elvoltam, haverokkal nézegettük a neten, hogy hova lehet itt menni. Nagy váltás volt és tetszett. Hajtott a vágy, hogy jó lesz itt zenélni. Annyi negatívum azért volt benne, hogy emiatt véget ért egy két és fél éves kapcsolatom az akkori barátnőmmel, mert a távolság megrontotta a dolgot. Picit akkor ez megkeserítette az életemet. Egyedül voltam, el kellett tartanom magam, egyszerűen önállónak kellett lennem. Nem volt könnyű, de meglett az eredménye. Száz százalékosan bíztam mindig magamban.

-Miért váltottál a rap zenéről a dallamosabb muzsikára?
-Egyrészt, mert picit pösze vagyok, ezért nagyon artikulálok. Sokan dicsértek, hogy nagyon jól lehet érteni a szövegeket. Rá kellett jönnöm, hogyha szöveg centrikus a zene, akkor nagyon fontos, hogy érthető legyen. Nem terveztem, hogy lesz zenekarom, bár néha eszembe jutott, hogy milyen jó lenne. Azt a nevet akartam adni először, hogy Hangyaboly, de akkor jött ki a film ezzel a címmel és szóltak, hogy ez olyan mintha azután kaptuk volna a nevünket. Miután megalakult a Tücsökraj, úgy éreztem, hogy sokkal erősebb vagyok az énekben, mint a rapben. Még akarok rappelni, de csak maximum a Goulasch Exoticán belül. Másrészt azért váltottam, mert amikor lagziztam, nagyon megszerettem az éneklést.

-Te írtad az albumon található dalok szövegét. Mennyire tükrözik a személyiségedet?
-Abszolút, az egész tükrözi. Arról írok, ami velem történt. Főleg a kicsapongásaimról szólnak és a nőimádatról. A következő lemezen is csak ilyenek lesznek. Szerelmes témák nincsenek, de szívesen írnék olyan dalt is, csak valahogy nem jön. Bár most készül egy, ami nagyon szép lesz.

-Mennyire vagy elégedett ezzel az albummal? Utólag változtatnál valamin?
-Mindenki változtatna, de nagyon jól szól a lemez. Teljesen elégedett vagyok azzal, hogy az első lemez ilyen lett. Ez az első zenekarom, ami tényleg a sajátom, én vagyok a frontember, és én írom a dalszövegeket. Szerencsére csak jó visszajelzéseket kaptunk eddig.

-Érzed a növekvő népszerűséget a hétköznapokban?
-Abból igen, hogy sok email-t kapok, olykor megismernek, de nem ez a cél. Kicsit nehéz, hogy piás dolgokról énekelek, és ezért azt hiszik az emberek, hogy minden nap részeg vagyok. Pedig ez nincs így, de emiatt koncert közben is pálinkát hoznak nekem a rajongók. Az a baj, hogy mindenki meg akar hívni egy italra. Ha alkesz lennék, akkor ez jó, de így nehéz. Sokan szeretnének beszélgetni velem, de nem mindig érek rá. Van, aki teljesen kisajátítana magának, így nem tudok leülni kicsit a zenésztársaim közé. Ez ugyanakkor jó érzés, csak egy idő után zavaró, hogy nem tudok megpihenni a koncert után.

-Mit tervezel az őszre?
-Megy tovább a klubozás, dalokat írok, próbálgatunk, nincs megállás. Pesten elég sokat játszottunk, de most megyünk majd vidékre is fellépni. A Tücsökraj mellett azt gondoltam ki, hogy lesz egy másik zenekar, de azt csak havonta egy fellépésre tervezem, inkább hobbi szinten. Román-cigány dalokat szeretnék átírni magyar szöveggel, ugyanazt a dallamot használva, mint az eredetiben. Lesz benne cimbalmos, hegedűs, brácsás, és lehet, hogy lesz szaxofonos is.