A trollok élete csupa szivárvány, ének, tánc és móka – rikítóbbnál rikítóbbra színezett hajuk hivatott szimbolizálni, milyen boldog kis lények ők. Mivel ezen kívül más tulajdonságuk nem is nagyon van, ez fogja okozni vesztüket is: a boldogságot nem ismerő, kifejezetten taszító kinézetű bergeniek – akik nem mellesleg óriásnak tűnnek a mindössze néhány centiméter magas főhőseink szemében – ugyanis azt találják ki, hogy ha megeszik a trollokat, attól ők is boldoggá válnak.
Porcos királyfi első igazi trollalája (így nevezik ugyanis a trollfaló ünnepet a méretes szörnyek) azonban botrányba fullad: az ízletes kis lények helyett csupán fából faragott másukat találják a trollfán a bergeniek. Rikító kis hőseink menekülése és új helyen történő letelepedése azonban csak bevezető a fő történetszálhoz, melyben találkozunk bergeni boldogtalansággal küzdő trollal éppúgy, mint a kannibál jegyeket magán viselő lakoma nélkül is boldogságot megtapasztalni tudó szörnnyel.
Hogy valójában miben áll a boldogság, mi az igazi öröm nyitja, az a film végére biztosan kiderül a gyerkőcök számára – a felnőtteknek pedig jó eséllyel sokkal korábban, de mivel a Trolloknak egyáltalán nem ők a fő célközönsége, ezért nincs is ezzel feltétlen baj. Addig azonban, míg a zenés-táncos végkifejletig eljutunk, számtalan kaland, veszély és persze ének és tánc vár még a cukiságmérőt lépten-nyomon kiakasztó kis lényeinkre.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások