A jazz mára rétegzene lett, de azért ma is megvan a saját köre, világa, mikrokozmosza. Attól még, hogy messze nem olyan mainstream, mint régen, nem mondhatjuk azt róla, hogy lejárt az ideje. Igaz ez a harsonára (pozan) is, ami egy méltatlanul elfeledett hangszer.

Pedig volt idő, amikor a pozanosok voltak a trendszetterek a jazzben, még mielőtt a szaxofonosok és a trombitások árnyékába kellett vonulniuk. Lássuk, kik voltak a legnagyobb bűvölők.

10. Frank Rosolino

Hiába volt minden idők egyik legnagyobb pozanosa, sokkal többen ismerik őt halálának tragikus körülményeiről. Előbb lelőtte mindkét gyermekét (az egyik túlélte), majd öngyilkos lett. Ez 1978-ban történt, Rosolino ekkor volt 52 éves. Detroitban született, tinédzserként kezdett el zenélni. Játszott Gene Krupával, Stan Kentonnal és Dexter Gordonnal is mielőtt saját bandet alapított. Híresen technikásan játszott, egyike a kevés pozanosnak, akik teljesen adoptálni tudták hangszerükre a bebopot.

9. Slide Hampton

Egy 12 gyerekes család sarja, ahol az egész famíliából egy nagy bandet faragtak a szülők. Egyike a kevés balkezes harsonásoknak. Tizenkét évesen már profi zenekarban zúzta. Többszörös Grammy-díjas. Még köztünk van, 83 éves.

8. Jimmy Knepper

Kisgyermekként tanult meg harsonázni. A negyvenes években, tizen-huszonévesen még Los Angeles-i kisegyüttesekben és tánczenekarokban nyomatta, majd az évtized végétől már beszállt a nehézfiúk mellé. Játszott Woody Hermannal, Charles Mingus-szal és Roy Porterrel. A nyolcvanas években Knepper Amerikában és Európában is aktív volt. 2003-ban hunyt el.

Jimmy Knepper / Fotó: wiki

7. Kai Winding

Dániában született, de Amerikában nőtt fel. A kis Kai 12 éves volt, amikor a család kiköltözött. Harcolt a második világháborúban. Sok nagy névvel játszott, de igazából a JJ Johnsonnal alkotott duója tette sztárrá. Azért voltak különleges páros, mert mindketten harsonán játszottak. Jelentek meg ugyan szólólemezei, de az életmű gerincét a JJJ-s felvételek adják.

Kai Winding / Fotó: wiki

6. Jack Teagarden

1905-ben született Texasban. A fehér jazz egyik gigásza. Tizenévesen már profi volt. Gyerekkorában nagy hatást gyakoroltak rá a helyi fekete énekesek, és ez meg is hangzik az énekstílusán. Amikor a húszas évek elején New Yorkba érkezett, a híre már megelőzte. Saját big bandet soha sem sikerült kiépítenie, főként gondatlan és üzletemberhez nem illő viselkedése miatt. Maradtak a kisegyüttesek, de azokat kimaxolta. A turnézás, és a vele járó állandó alkoholizálás nem múlt el nyom nélkül. Teagarden 1964-ben váratlanul meghalt. Teagarden kicsit olyasmi volt a század elején a harsonának, mint Hendrix a gitárnak. Senki sem játszott hasonlóan korábban. Még Glenn Millernek is ő volt a példaképe.

5. Edward „Kid” Ory

Egy még régebbi arc. A kölyök 1886-ban született. Kulcsszerepet játszott a jazz kialakulásában. Azért kezdett el zenélni, hogy csajozni tudjon. Első hangszere egy szivardobozból és horgászzsinórból eszkábált bendzsó volt. New Orleans közelében laktak, és a kreol család nem nézte jó szemmel, hogy a kis Edward a feketék mocskos zenéjét játssza. Ő volt az egyik első olyan zenész, amely a fehérek klasszikus zenéjét vegyítette a feketék bluesával és ragtime-jával. 1919-ben költözött Los Angelesbe egyes források szerint azért, mert összerúgta a port valami New Orleans-i gengszterrel. Addigra Louisianában már sztárnak számított. A fények városában meg még nagyobb sztár lett.

4. Tommy Dorsey

1905-től ’56-ig élt. Kisgyerekkorában kezdett el zenével foglakozni, az apja tanította, aki történetesen zenetanár volt. ’34-ig a testvérével, Jimmyvel játszott közös zenekarban, de az éve során megromlott a viszont, így Tommy dobbantott. Saját bandája pár év alatt a korszak legnépszerűbb tánczenekara lett.

3. Glenn Miller

Glenn Miller őrnagyot akkor látták utoljára, amikor beszállt egy kis egymotoros gépbe Angliában, és felszállt, még 1944-ben. A repülő egy párizsi koncertre vitte volna. Senki sem tudja mi történt vele, de a legnépszerűbb elmélet szerint a megmaradt bombaterhüktől megszabaduló brit bombázók találták el véletlenül a La Manche-csatorna felett. De olyan elmélet is van, hogy Miller rendben megérkezett Párizsba, szívrohamot kapott egy prostituált karjai között, az amcsik meg eltusolták az ügyet.

Glenn Miller / Fotó: wiki

Az ő zenéje már-már nem is tekinthető jazznek. Egyrészt mert annyira populáris volt, másrészt mert hangról hangra megtervezett és betanult, azaz a stílus egyik meghatározó eleme, az imprózás szinte teljesen kiveszett belőle. Miller farmergyerekből lett zenész, de focista is lehetett volna, 16 évesen Colorado legjobb játékosává választották. Ő volt az egyik első olyan jazzista, aki celeb státuszig emelkedett. Ez nem akadályozta meg abban, hogy beálljon a seregben, hazafiasságból döntött így.

2. Curtis Fuller

A jamaikai származású Fuller egy detroiti árvaházban nőtt fel, a szülei meghaltak, amikor még kisgyerek volt. Két évet szolgált a hadseregben (53-55), majd visszatért Detroitba. Az árvaház több csemetéjéből lett zenész, ők egyféle kört alkottak, és persze Fuller is része volt ennek a körnek. Sokat játszott Miles Davis-szel és Art Blakeyvel. Jelenleg a New York-i Művészeti Iskola jazz-szakának igazgatósági tagja. 81 éves.

1. JJ Johnson

Az indianapolisi srác csak 14 évesen kezdett el pozanonzni, de 18 évesen már mester volt. Több bandában is megfordult, az első komolyabb Benny Carteré volt, akivel 3 évig játszott együtt. A 40-es évek közepén továbbállt New Yorkba, és a helyi kisegyüttesekben zúzta. Ekkor még nem a zenélésből élt, mindenféle melókat vállalt, hogy ne kopjon fel a álla. Ez ’54-ben változott, amikor összehozta Kai Windings-szel a közös bandát. A hatvanas évek elején Miles Davis-szel nyomult, a következő évtizedben pedig átnyergelt a filmzeneírásra.

Technikája, zenei tudása páratlan. Ő a legnagyobb.