10 / Suicide Squad filmzene

Suicide_Squad_album_cover.jpgÁltalában nem csipázom az ilyen se nem hip hop, se nem pop torzszülötteket, mint amilyenekkel az év egyik legnagyobb mozis buktájának filmzenéjét telepakolták. Ide viszont sikerült jobban sikerült dolgokat pattintani, és érdekes előadókat összekapcsolni. Erre a legjobb példa Dan Auerbach, a Black Keys trubadúr gitárhőse, akit két kíméletlen ganxta rapperrel eresztettek össze. A lemez első felét ilyen érdekes találkozások adják, a második felét pedig kitömték klasszik rockkal (Creedence Clearwater Revival, War, Bohemian Rhapsody), ami kellemesen levezeti hipet és a hopot is. A csúcspontot nálam Twenty One Pilots dala, a Heathens jelentette. Róluk még lesz szó.

Legjobb számok: Twenty One Pilots – Heathens, Felsorolhatatlanul sok arc – Sucker For Pain

9 / Meshuggah – The Violent Sleep Of Reason

meshuggah_-_the_violent_sleep_of_reasonAz ultrazúzós, progresszív, extrém, avantgárd death metált játszó Meshuggah sötét víziója teljesen elvarázsolt. A kiismerhetetlen szerkezetű, brutális dalok, és a (rém)látomásszerű szövegek már-már hallucinogén hatással bírnak, de az avatatlan füleknek sok. Szóval a barátnő, a kistesó vagy a nagyi közelébe csínján vele, mert jobb esetben orvosért kiáltanak, rosszabb esetben papért, és ördögűzésért.

Legjobb szám: Clockworks, The Violent Sleep Of Reason

8 / De-Phazz – Prankster Bride

Azt ismeritek, hogy egy német DJ és egy rakás dszesszzenész összeül funkyt játszani? Nem, ez nem egy sztereotíp német vicc, hanem a De-Phazz sztorija. A Prankster Bride egy könnyed, életvidám lemez, kiválóan alkalmas arra, hogy ellensúlyozza a Meshuggah utáni kellemes borzongást. A barátnőnek és a kistesónak mehet, és talán a nagyi is ropni fogja rá.

Legjobb szám: Prankster Bride

7 / Volbeat – Seal The Deal And Let’s Boogie

A Volbeat idei lemeze pár fokkal fantáziátlanabb, mint a korábbiak, de valahogy mégis sikerült bele elég rocker szívet adagolni, hogy a végeredmény őszinte, lendületes és nagyon élvezetes legyen. Ez a lemez a középtempó diadala.Legjobb számok: The Devil’s Bleeding Crown, For Evigt, Seal The Deal, Let It Burn

6 / Gregory Porter – Take Me To The Alley

A soul és a gospel vegyül a dzsesszel ezen a ráérős, kellemes albumon. Porter szokásához híven kiénekli a lelkét, alatta pedig visszafogottan, mégis kreatívan duruzsol a zongora és a nagybőgő. A legtöbb dalba elég is ez a két hangszer, de persze azért van pár dal, amiben több az instrumentum. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, akinek szíve van, azaz mindenkinek.

Legjobb számok: Don’t Lose Your Steam, Take Me To The Alley

5 / Elle King – Love Stuff

Ez az a zene, amit én csak Tarantino rocknak hívok, valahogy az általa használt filmzenék atmoszférája jön le belőle. Meg ettől eltekintve is van benne valami filmszerű, valami Amerika. A Love Stuffot hallgatva az embert szinte vakítja a nevadai napsütés, szinte érzi a szájában a sivatag porának lerakatát, szinte facsarja az orrát a prérifarkas bűze. Mocskosul aljas rock n roll egy filmsztár (Rob Schneider) lányától.

Legjobb számok: Ex’s and Oh’s, Under The Influence, America’s Sweetheart, Good Girls

4 / Kamasi Washington – The Epic

Ez egy kicsit régimódi dzsesszlemez. A hangszeres májerkodás aranykorszakába visz vissza, ahol mindenki perceken át szólózik, de olyan durván, és akkora elánnal, hogy az ember szinte látja, ahogy darabokra fújják a törpulyát, meg szakad a nagybőgő összes húrja. Washington pedig nem csak egy big bandet, de egy kisebfajta szimfonikus zenekart is elvezet egyszerre. A szomorúzenészek nem dominálnak annyira, hogy ne legyen 100 százalék dzsessz a végeredmény, csak annyira nyüzsögnek, hogy színesítsék az élményt. Szóval a hegedűsök itt másodhegedűsök.

Legjobb szám: Change Of The Guard

3 / Eric Clapton – I Still Do

I_Still_Do_Album_Cover.jpgClapton kiadott egy lemezt, ami kábé pont ugyanolyan, mint az összes többi. Ez pedig azt jelenti, hogy kurvajó. Az I Still Do sajátossága, hogy talán valamivel folkosabb, mint a Mester többi albuma, meg majd minden dalban szerepet kap a tangóharmonika. Ezt nekem szokni kellett egy darabig, de végül is be kellett látnom, hogy kell ide.

Legjobb számok: Can’t Let You Do It, Catch The Blues

2 / Twenty One Pilots – Blurryface

Az új generációból nekem egyértelműen a Twenty One Pilots a kedvencem. Vegyük például a Blurryface-t. Egészen elképesztően kreatív zene, annyiféle stílus, érzés, megoldás, ötlet, hangulat és ábránd keveredik benne, mint 20 másik lemezben. Stílusát meghatározni szinte lehetetlen. És még a szövegeik is olyanok, hogy képesek megdobogtatni az ember szívét.

Legjobb számok: Fairly Local, Tear In My Heart, Stressed Out, Lane Boy, Ride, Polarize, The Judge, Doubt, Message Man, Goner, We Don’t Believe What’s On TV

1 / Metallica – Hardwired…To Self-Destruct

A négy lovas visszatért, a király megkerült, a vén farkas figyelmeztetőleg megrázta magát a kis csimaszok között, hogy tudják hány az óra. A Metallica elképesztő zenei erődemonstrációval tért vissza, egy olyan lemezzel, ami képes volt a banda történetének minden fejezetéből kiragadni a jót, és ezeket összegyúrva felépíteni a banda zenéjének kortalan esszenciáját. Nekem eleinte annyi bajom volt vele, hogy hiányoltam róla azt a 2-3 húzódalt (kövezzetek meg: slágert), amit a korábbi lemezeken megszoktam. Mostanra viszont már rájöttem, hogy jól van ez így.  A dalok egységesek, mint egy római falanx, nem nagyon lóg ki közülük semelyik. Szóval masszív a cucc.

Legjobb számok: Hardwired, Moth Into Flame, Atlas Rise, Now That We’re Dead