Már az első rész is siralmas volt, a folytatás sem lett egy fikarcnyit sem élvezetesebb. A Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból elég vacakra sikerült, Stephen Amell Casey Jones szerepében menti a menthetőt.
A látvány még mindig megkapó, a sztori még mindig faék egyszerűségű, Megan Fox változatlanul csak biodíszletnek megy el, a humor kínos, a szupermenő eredetivel való kapcsolat pedig igencsak gyenge. A Tini Nindzsa Teknősök történetük közel 35 éve alatt az élőszereplős epizódok mindig is a legkínosabbak voltak – azok között is kiemelkedik Dave Green filmje. A direktor eddig is gyerekeknek alkotott, mostani filmjéről is egyértelmű, hogy melyik korosztálynak készült, a gond csak az, hogy a színes-szagos látványvilágban elsikkadt a szív, ami igazán megfoghatná a kicsiket – és a velük küzdő szülőket.
A látványra tényleg nem lehet panasz. A stúdió beleadott apait, anyait, igazi nyári blockbusterhez méltó heroikus díszleteket kap a négy csatornatöltelék emberiségért vívott csatája – amit azért nehéz átérezzünk, lévén, hogy a főgonoszok, Krang (Brad Garrett) és Zuzó (Brian Tee) eléggé komolyan vehetetlen párost alkotnak. Krang, nagy kedvencem a rajzfilmekből, egy másik bolygóról érkező agy, aki a Föld elpusztítására tör. A teknősöknek jut a feladat, hogy megállítsák és megmentsék az emberiséget. Természetesen segítőik között ismét ott van a szupercsini April (Megan Fox) és a nem éppen akcióhős Vernon (Will Arnett). A csapatban új szereplőként debütál Casey Jones (Stephen Amell), aki nemcsak Amell szerethető játéka miatt a legjobb arc, de a legjobban megírt karakter is. Ő menti a menthetőt, segítségével tudunk egy kicsit is szorítani hőseinknek.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások