A sötét, északi mitológiáról nem sokat tud az átlagos mozinéző. Thor, Odin és Loki neve nem sokat mond egy mai, Skandináviától távol élő embernek. Szerencsére ez nem probléma: Hollywood úgyis időről időre kifacsarja egy-egy kultúrkör mondavilágát. Tavaly a görög regéket nyomokban tartalmazó művek jöttek (például a Titánok harca meg a Villámtolvaj) , idén a vikingek istenei zúznak 3D-ben. Valószínűleg ennek a Thornak nem sok köze van a 2000 évvel ezelőtti Thorhoz; bár ez is szereti a villámokat, meg van egy nagy kalapácsa – de hát ez úgyis a Marvel univerzuma, és szerencsére egy viszonylag hosszúra nyúló, és látványos felvezetőben ledarálják nekünk, amit tudnunk kell.
Asgard természetfelettien szép városában laknak az istenek, uralkodójuk Odin, a trónörökös pedig két fia, a ravasz Loki és vad, kalapácsos mennydörgésisten, Thor közül az utóbbi. Ez aztán meg is adja az alapját a konfliktusnak; fivére ármánykodásának köszönhetően Thor a mai Földön köt ki, száműzve, isteni erejétől megfosztva.
Ez a része lehetne a legérdekesebb a filmnek: ahogy a viking isten megtalálja helyét a világunkban. Sajnos néhány ígéretes poénon és mozzanaton túl nem sokat sikerül kihozni belőle. Thort egy asztrofizikus-társaság pátyolgatja, Natalie Portman vezetésével, akivel természetesen egymásba szeretnek. Közben bekavar a képbe a Marvel-képregények S.H.I.E.L.D-ügynöksége is – sajnos tőlük is csak néhány poénra (és, a már megszokott, stáblista utáni pluszjelenetre) futja, igazán komoly izgalmakat, feszültséget egyáltalán nem sikerül megteremteni a filmben. Lokinak van néhány húzása, ami meglepheti a nézőt – de ezt ellensúlyozza, hogy minden más előre látható.
A történet tehát elég vánnyadt, a karakterek nemkülönben – van például néhány mennybéli barátja Thornak, de szánalmasan jellegtelen alakok, annak ellenére (vagy pont azért), mert látszik rajtuk, milyen erőltetetten próbálnak tipikus fantasy-sablonokat megtestesíteni. Nem csoda, hogy a színészek sem erőltették meg magukat: Chris Hemsworth a hasizmait villogtatja, Natalie Portman a szempilláit rebegteti, Tom Hiddleston (Loki) gonoszan, Anthony Hopkins pedig félszeműen néz.
Szerencsére van pár dolog azért, ami feldobja a filmet. Azt például a Vasember óta tudjuk, hogy az üdítő humor nagyon sokat számít – ebből a Thorban sincs hiány. A maga kiszámítható módján izgalmas is, van pár látványos csihi-puhi – bár hozzá kell tenni, a 3D-s trükkök néhol meglehetősen botladoznak. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy a már emlegetett Titánok harcához hasonlóan utólag lett háromdimenziósra konvertálva, ez a technika pedig egyszerűen nem mérhető ahhoz, mint amikor eleve 3D-sre forgatják a filmet, mint például az Avatárt.
A Thor tehát sok szempontból gyengélkedő, tipikus képregényfilm. Láttuk már sok jobbat, de a hasonló kaliberű blockbusterek között jópár siralmasabb is akad. Egy laza szórakozásra elég töltet van benne – de a végefőcím után jobb, ha gyorsan elfelejtjük; nehogy ez ragadjon meg bennünk a skandináv mitológiából…
rendező: Kenneth Branagh
író: J. Michael Straczynski, Mark Protosevich, Stan Lee, Larry Lieber, Jack Kirby
forgatókönyvíró: Ashley Miller, Zack Stentz, Don Payne
zeneszerző: Patrick Doyle
operatőr: Haris Zambarloukos
producer: Kevin Feige
vágó: Paul Rubell
szereplő(k):
Chris Hemsworth (Thor)
Sir Anthony Hopkins (Odin)
Natalie Portman (Jane Foster)
Tom Hiddleston (Loki)
Kat Dennings (Darcy)
Stellan Skarsgard (Andrews professzor)
Ray Stevenson (Volstagg)
Idris Elba (Heimdall)
Rene Russo (Frigga)
Hozzászólások