-Van néhány közös csatlakozási pont – Yonderboi, Időrablók, HS7,
Neo… szóval játszotok együtt is, külön is, miért nem volt elég?
-Pont
amiatt, hogy már sokszor sok módon játszottunk együtt, de ebben a
felállásban, konkrétan egy zenekarként, egy olyan zenekarként, amiben
“azt csinálunk, amit akarunk”, még nem. Beszélgettünk, aztán egyszer
csak lejöttünk a próbaterembe és elkezdtünk feldolgozásokat játszani,
majd saját szerzeményeket is. Szerettünk együtt zenélni és ebből túl
rossz dolog – az elképzeléseink szerint – nem lehet. Meglévő zenei
produkciókban közreműködni más, mint közösen létrehozni valamit.

-Myspacen belehallgattam a twistbe, nekem ez ugyanaz a brit vonal, sőt kicsit még régibb, mint amilyet az anyazenekaraitokban hoztok. Mit akartok a Twisttel?
-Nem találtuk ki előre, inkább jön belőlünk, zsigerből. A Beatles volt az első meghatározó zene az legtöbbünk életében. De a 80-as évek hangulatát, az a borongós, kicsit Cure-os beütést is fel lehet fedezni. Van egy fajta zenei világ, ami adott. Mindegy melyik anyazenekart nézzük, nyilván nem fogunk hevimetált játszani. Persze, a legjobb, ha egy zenekar stílusáról nem lehet megmondani, hogy mennyire 80-as vagy 60-as évek, mennyire Beatles vagy Cure, hanem próbálunk – a saját bőrünkből nem kibújva – egy univerzális, de hozzánk abszolút köthető zenét csinálni.

-Mikor és miért éreztétek azt, hogy kell egy újabb formáció?
-A Yonderboi turné után merült fel az ötlet, de csak egy éve játszunk. Úgy indult, hogy kitaláltuk, csinálunk egy hobbi zenekart, és az volt az alapkoncepció, hogy csinálunk egy blues zenekart. Persze ezt  csak néhány órán keresztül gondoltunk komolyan. Mindenféle számokat kezdtünk el játszani blues-felfogásban. Ez csak azért érdekes, mert egyikünk sem játszott eddig bluest, és valójában nem is szeretne. Egy zenekar általában úgy működik, hogy elkezdődik az zenélés, akár hobbiból, majd van két út: az egyik, hogy szombat délutánonként összejönnek ökörködni. A másik vonal, amikor a zenekarban lévők egyszerre “rácuppannak” valamire, tehát megérzik a lehetőséget abban, amit csinálnak és elkezdik komolyan venni.

-A Twist valami szabadabb dolog, mint, amit az anyazenekarokban produkálhattok?
-Hát, hogy szabadabb azt nem mondanám. Nyilván, amikor összeáll egy zenekar, akkor kialakul valamiféle jellege. Persze onnantól kezdve is szabad, de a zenekar már meghatározza saját magát, tehát teljes szabadsága csak akkor lehet egy zenekarnak, ha mindegy nekik, hogy mit csinálnak és nincsenek céljaik.

-Nincs túl sok zenész az országban, vagy ennyire belterjes ez a “szakma” is, hogy mindenhol mindig ugyanazok az arcok tűnnek fel?
-Ez így van. Az elmúlt években azért több új zenekar van, javult a helyzet szerintünk. Kevés talán, aki kitartó.

-Végül is ti négyen az elmúlt 50 év zenei stílusait gyakoroljátok, legyen szó az 50-es évek rockabilly-jéről vagy a kétezres évek indi popjáról…. Számíthatunk arra, hogy a Twist valami csavarral ezeket az időtálló zenei stílusokat mind megpörgeti?
-Ez biztosan így lesz, hiszen az általunk befogadható zenék, amelyek az ötvenes évektől a kétezres évekig létrejöttek, mind-mind hatással vannak a mi alkotói munkánkra. Valamiféle lenyomatot ad.

-Mi a kihívás a The Twistben?
-Összeállt egy lemeznyi anyag. Amivel nem biztos, hogy a hagyományos értelemben vett kiadóhoz kell zarándokolni, ahogy a mostani zenei piacot elnézzük, de az biztos, hogy lesznek közös munkák, áthidaló, illetve átmeneti megoldások. Nem kell kompromisszumokba belemennünk, nincsenek határidők, szerződések és ez kifejezetten üdítően hat ránk. November 19-én, csütörtökön a Corvintetőn lesz egy bemutatkozás, majd 20-án Mosonmagyaróváron, ahol a promólemez készült – abban a művházban – előadjuk a koncertet, ami szerintünk nagyon különleges lesz. Idén még egy-két koncertet csinálunk, de nem szeretnénk körbejárni az összes létező klubbot, keresztül-kasul az országban, inkább a minőségre szeretnénk rámenni, ahol nem csak a legjobbat tudjuk adni, de kapni is.