Rendezte: Steven Spielberg
Szereplők: TOM HANKS,CATHERINE ZETA-JONES
STANLEY TUCCI, DIEGO LUNA, CHI McBRIDE
Forgalmazza: UIP-DUNA FILM

Viktor Navorski (Tom Hanks) egy kelet-európai országból érkezik New Yorkba, ám utazása alatt hazájában államcsíny történt, ezért a leszállás után a repülőtéren reked. Útlevele immár egy nem létező országé, nem léphet az Egyesült Államok területére, így napjait és éjszakáit kénytelen a terminál nemzetközi várójában tölteni, amíg otthon tisztázódik a helyzet. Ahogy múlnak a hetek és a hónapok, Viktor rájön, hogy mennyire bonyolult és változatos ez a zárt világ, és minden megtalálható benne, ami odakint is megvan. Abszurd helyzetek és státuszharc, ambíció és nagylelkűség, szórakozás, váratlan lehetőségek, sőt még egy kis románc lehetősége is egy csinos légiutas-kísérővel (Catherine Zeta-Jones). Viktor személye azonban szálkát jelent a helyi bürokrácia, különösen Frank Dixon, a reptér vezetője (Stanley Tucci) szemében, aki problémának, működési hibának tekinti őt, melyet nem képes kontrollálni, de kétségbeesetten szeretne eltüntetni az eddig jól működő gépezetből.

Aki utazott már repülővel, ha csak ritkán is, tapasztalhatta, hogy egyszer-kétszer várakoznia kellett egy repülőtér terminálján. Szinte mindenki rostokolt már reptéren – mondja Steven Spielberg rendező. – Nem ismerek senkit, aki ne töltött volna hosszabb időt a váróban, mint magán a repülőn. A repülőterek a társadalom mikrokozmoszai. Megvannak az étkezés, a vásárlás, a találkozás külön terei.
A legtöbben kényelmetlennek tartják a néhány órás várakozásokat – de képzeljük el, milyen lehet, ha mindez napokká, hetekké, sőt hónapokká duzzad. Ez a hihetetlen helyzet a film kiindulópontja. Andrew Niccol executive producernek támadt az ötlete egy férfiről, akit feltartóztatnak a repülőtéren, és végül kénytelen ott élni. Ő fejlesztette tovább az ötletet Sacha Gervasi forgatókönyvíró közreműködésével. Ebből született meg Viktor Navorski története, aki egy elképzelt kelet-európai országból, Krakozhiából érkezik New Yorkba. Ám itt azzal kell szembesülnie, hogy az otthoni háború miatt többé nem érvényes a személyazonossága, és számára Amerika kapui zárva maradnak. Ez a történet az interakciók apró pillanatairól szól, és végig nagyon emberközeli marad – mondja Walter F. Parkes producer. – A főszereplő egy rendkívül leszűkült környezetben lép kapcsolatba emberek egy csoportjával, mégis az a benyomásunk támad, hogy bizonyos értelemben még ebben a zárt térben is Amerikával találkozik. Szerintem ettől válik a történet igazán érdekessé.
Viktor a terminál sűrített világában valóban megismerkedik az amerikai kultúrával – ért egyet Tom Hanks. – A dolgozó amerikaiak széles keresztmetszete és az amerikai kultúra egyaránt jól megfigyelhető itt. A faji sokféleség és megosztottság szintén rögtön észrevehető a repülőtéren. Viktor tulajdonképpen egy intenzív kurzuson vesz részt, amely az amerikai társadalmat mutatja be.
A forgatókönyv végül eljutott Steven Spielberghez. Ezt vettem kézbe utoljára, és ki is söpörte a fejemből az összes többit, amelyeket előtte olvastam. Csodálatosnak találtam az ötletet – mondja. Ám csak az újabb változat elkészülte után született meg a döntés, hogy megrendezi a filmet. Rögtön affinitást éreztem Viktor története iránt. Szerintem mindannyian éreztük már magunkat kicsit úgy, ahogy ő – hontalan ember az élet nyomában. A Kapj el, ha tudsz! után ismét olyan filmet szerettem volna készíteni, mely egyszerre nevettet és ríkat meg, és okoz jó érzéseket a világról. Olyasmit akartam, ami mosolyra késztet. Mostanában több mosolyra van szükségünk, és a hollywoodi filmek azért vannak, hogy a nehéz időkben ezt nyújtsák az embereknek.
Tom Hanks már azelőtt aláírta a szerződését, mielőtt Spielberg elkötelezte magát rendezőként. �Elolvastam a forgatókönyvet, és az jutott eszembe, hogy szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen – mondja Hanks. – Bárki, aki szállt már le olyan országban, ahol nem beszélte a nyelvet � de még ha beszélte is – nyilván érezte a kiszolgáltatottságot. Emlékszem, amikor először utaztam a tengerentúlra, azonnal hihetetlen feszélyezettséget éreztem. Ideges voltam, ha bárki megszólított � még akkor is, ha nem volt probléma a papírokkal, a beléptetéssel, a biztonságiakkal, vagy bármi mással. Igen, egy ilyen szituációhoz nagyon is könnyű viszonyulni.
Viktor szorult helyzete nem esik nagyon távol a valószínűség birodalmától – folytatja Hanks. – Pontosan érthető, hogyan történne ez manapság: valaki megérkezik egy idegen országból, ahol éppen valami szörnyűség történik, és így valójában az ő országa nem is létezik. A papírjai sem érvényesek, és a Bevándorlási Hivatal nem mondhatja neki, hogy �üdvözöljük New Yorkban�. A repülőtér a bejárat oda, ahova el akarunk jutni, de jelen esetben Viktor számára ez elérhetetlen cél. Nem jöhet be, de nem is mehet haza, mert a határokat lezárták. Leginkább az tetszett a forgatókönyvben, hogy Viktor megérti a helyzetet, és hogy miként mennek a dolgok ilyen esetben. Nincs értelme panaszkodni vagy lázadozni az állam ellen, mert az túlságosan nagy, hogy egymaga győzhessen, tehát amíg itt van, addig próbál a lehető legkényelmesebben berendezkedni átmeneti életére.
Időközben Viktor nem egyszerűen saját kis életet teremt magának, hanem otthont is a reptéren, melyhez a barátok, a munka is hozzátartoznak, sőt még egy kis románc is. Bár a külső világa bizonytalan, az érzelmi élete nem az – mondja Hanks. – Igyekszik feltalálni magát, előbbre jutni, és nem ücsörög a babérjain, mint egy rakás szerencsétlenség, elborulva az önsajnálattól. Valójában egyfajta érzelmi felfedezőúton van, hogy megtapasztalja mindazt, amit Amerika lehetővé tesz számára.
Bár Viktor egy reptéri váróban reked, minden, ami körülötte történik homályos – mondja Spielberg. – Ott áramlik körülötte a rengeteg utas, ezzel szemben ő az egyetlen, aki egy helyben marad. Van egy jelenet, amikor csak áll ott, és ahogy a kamera visszavonul, őt már nem is lehet látni. Elvész az emberek tengerében, akik a szélrózsa minden irányába tartanak – mindenki, kivéve őt. Van egyfajta energia a történetben. A várakozás lehet izgalmas. A várakozás lehet szórakoztató.
Spielberg szerint Hanks alakítása az egyik legimprovizatívabb pályája során. Közös munkáink közül ez a legötletesebb alakítás, amit tőle láttam – mondja a rendező. – Olyan váratlan dolgokat vitt a szerepbe, melyek egyáltalán nem szerepeltek a forgatókönyvben vagy az instrukcióimban. Az ilyen jelenetek után, amikor valami különlegeset produkált, megkérdeztem tőle, hogy mikor találta ki mindezt. Rendszerint azt válaszolta, hogy nagyjából tíz perccel a felvételek előtt. Nagyon jól játszott a testével is. Megbotlik, elesik, téblábol, feszeng egy székben… de ez nem Tom Hanks, hanem ahogy Viktor Navorskit látja, és amit hozzátett a figurához. Viktor azonban távolról sem pojáca. Van tartása, rendkívüli módon bízik másokban, és mindig tele van reménnyel. A problémáknak a világosabb oldalát látja meg, és türelmes. Mindenekfelett pedig mohó kíváncsiság él benne az emberek iránt.
Ez az érdeklődése és a nyíltszívűsége hamar szerez neki barátokat, sőt még a románc lehetőségét is, amikor megismerkedik Amelia Warrennel, a United Airlines utaskísérőjével. A szerelemben szerencsétlen nőt Catherine Zeta-Jones játssza. Engem elsősorban a figura sebezhetősége vonzott ebben a szerepben – mondja a színésznő. – Tetszik az a bizalom, ahogy az emberekhez közelít; még amikor megbántják, akkor is marad benne egy szemernyi remény, hogy a dolog működni fog. Ráadásul nagyon nyitott, nem titkolja az érzelmeit, így amikor találkozik Viktorral, nem esik nehezére feltárni neki az életét. Borzasztó nagy szüksége van valakire, aki meghallgatja őt, és ezt találja meg Viktorban. Csodálatos, ahogyan ez a két magányos ember összejön, és kialakul közöttük ez az elragadó kapcsolat.
Amelia sosem tapasztalta a sorsot – mondja Spielberg. – Ha Cupido kilőtte rá nyilát, akkor az inkább az eszét találta el, mint a szívét, mert azt hiszi, hogy Maxbe szerelmes, aki viszont sosem tartja be a neki tett ígéreteit. Viktor a bizalmasaként lép be az életébe – nem szerelmesként vagy lovagként, de a férfi figyel rá, és ez a kezdete egy szép barátságnak.

Mindez arra a következtetésre juttatja Viktort, hogy reptéri helyzete valójában a legjobb, ami történt vele, mert megismerte ezt a nőt – mondja Hanks. – Ez nagyon felnőtt kapcsolat, de nem egy őrült szerelem. Szerintem inkább egy rokon lélek felismerésén alapul, akinek hasznára válik némi segítség, és bár nem ugyanazt a nyelvet beszélik, más tekintetben sok közös vonás van bennük.
Amikor arról gondolkodtam, hogyan játsszam Ameliát, azt próbáltam elképzelni, milyen lehet állandóan úton lenni, és a címeket városok szerint rendszerezni – mondja Zeta-Jones. – Amelia nagyon kötődik a munkaköri leírásához. Mindig megy valahova, sosincs ideje megállni, levegőt venni, és olyan kapcsolatot kialakítani, melyre kétségbeesetten vágyik, és amire szüksége van.
Spielberg nemcsak egy rendező büszkeségével tekint Zeta-Jones játékára. Ő volt az első, aki felfigyelt rá egy tévésorozatban, és producerként kiválasztotta első játékfilmes szerepére a Zorro álarcában. Számomra most lett teljes a kör – mondja a színésznő -, mert a Zorróban ugyan Steven volt a producer, de igazából sohasem dolgoztam vele. Nagy álmom volt, hogy egyszer egy általa rendezett filmben játsszak, és most megtiszteltetés volt, hogy felkért erre a szerepre. Amikor olvastam a forgatókönyvet, teljesen beleszerettem, és maga a munka fantasztikus élmény volt.
Stanley Tucci játssza Frank Dixont, a reptéri tisztviselőt, akit szorosan kötnek a bürokratikus szabályok. Ő volt az első jelöltem a szerepre, nem is gondolkodtam más színészben – mondja Spielberg. – Amikor megjelent a színen, teljesen lehengerelt a természetes játékával. Jó volt látni, mennyire illik rá Dixon alakja, magánemberként azonban egyáltalán nem hasonlít a figurára.
Dixon kezdetben nehéz döntés előtt áll, mert a rendszabályok tiltják, hogy Viktort kiengedje a reptér területéről. Ám amikor a férfi állandó jelenléte már a karrierjét veszélyezteti, mindent megtesz, hogy eltávolítsa. Dixon nem gonosz – magyarázza Spielberg. – Csak teszi a dolgát, de azt annyira jól csinálja, hogy meggyőz minket arról, hogy tényleg gonosz. Számára nagy a tét, különösen most, amikor vizsgálni fogják a munkáját.
Viktor inkább hatalmas akadálynak tartja őt, mint gonosznak – mondja Tucci -, bár nem mindig kedves fickó. Dixon eleinte tényleg segíteni akar rajta, de a kapcsolatuk ellenségessé válik. A helyzet egyre rosszabb, és csak súlyosbítják a bürokratikus korlátok. A történetnek ez a része egyben futó pillantás társadalmunk bürokráciájának árnyoldalára. Szerintem érdekes, hogy ennek az embernek, aki egyszerűen csak el akar jutni Amerikába, ez az egyszerű célja végső soron meghiúsul csupa amerikai dolog miatt.
A film igazából egy bevándorló-történet – mondja Spielberg, bár Viktor Navorski tulajdonképpen nem bevándorló, csak látogatóba érkezik New Yorkba. – Arra utal vissza, hogy mi tette ezt az országot olyan naggyá és erőssé – bevándorlók özönlöttek ide a világ minden tájáról, arra a helyre, ahol lehetőségük nyílt valóra váltani egy jobb élet álmát. Ha úgy vesszük, sokat veszítettünk a bevándorlók ígéretéből, mert a biztonsági intézkedések szigorúbbak, mint valaha, és jogosan van így. Bizonyos értelemben ez a történet a nagy amerikai "olvasztótégelyt" ünnepli. Ezért tud Viktor olyan könnyen kapcsolatba lépni különböző kultúrájú és életstílusú emberekkel, és ezért akartam én is egy nemzetközi színészcsapatot.
Viktor reptéri családját számos nagyszerű karakterszínész alakítja: Chi McBride játssza Joe Mulroyt, a hordárt; Diego Luna az ételszolgálat dolgozóját, aki arra használja munkáját, hogy kölcsönösen előnyös alkut kössön Viktorral; a 85 éves Kumar Pallana a takarító Gupta szerepében tűnik fel, Barry Shabaka Henley és Zoé Saldana pedig a vámhivatal és a bevándorlási hivatal alkalmazottait játsszák, akik együtt éreznek ugyan Viktor helyzetével, de segíteni nem tudnak rajta.
A produkció középpontjában – a címnek megfelelően – maga a terminál áll. A filmesek hamar rájöttek, hogy a biztonsági rendelkezések miatt lehetetlen lenne igazi repülőtéren forgatni. Ezért Alex McDowell látványtervezőt bízták meg egy teljesen működőképes, mérethű terminál megtervezésével és felépítésével, ahol a forgatás döntő része zajlott. Néhány belső és külső jelenetet a montreali Mirabel repülőtéren vettek fel, ahol a United Airlines kölcsönadta egyik Boeing 747-ét egy kulcsfontosságú jelenet kedvéért.
Egyetlen utasításom volt Alex számára: a film sztárja Viktor Navorski, és ez egy karakterdarab – mondja Spielberg. – A film címe viszont a Terminál, tehát annak a helynek, ahol a szereplőnk mozog, egy modern nemzetközi terminálnak kell kinéznie.
McDowell először számítógépen tervezte meg a helyszínt, majd egy makettet készített, amelyen a rendező előzetesen eltervezhette a felvételeket egy kis periszkóp-kamerával, melynek segítségével sétálhatott a repülőtér díszletében. Ebben a tervezési fázisban McDowell szorosan együttműködött Janusz Kaminski operatőrrel is, így építettek be egy rendkívül modern világítási rendszert a tervekbe. Rendkívül fontos volt, hogy a világítás együtt készüljön és beleépüljön a díszletbe – mondja McDowell. – Ez nem az az eset volt, amikor az operatőr bejárja a kész díszletet, és közli, hova szeretné elhelyezni a lámpákat. Janusz kezdettől fogva részt vett a design munkálataiban.
Bár a filmbeli terminál vélhetően a New York-i JFK Nemzetközi Repülőtér, a látványtervező inkább azt szerette volna, ha valamiféle keverékét adná több nemzetközi reptérnek, hogy a ritkán és gyakran utazók egyaránt ismerősnek találják. Csapatával együtt bejárta az Egyesült Államok és az európai fővárosok jó néhány repülőterét. Magát a díszletet a nulláról kezdték felépíteni a kaliforniai Palmdale egyik hangárjában. A munkálatok nagyjából 20 hétig tartottak, és több mint 200 művész és munkás dolgozott rajta. A tipikus műtermi díszletektől eltérően ez a terminál egy igazi építmény szabadon álló része volt: egy valódi, háromemeletes, átriumos stílusú épület egy másik épületen belül. A szerkezet vázát acélból készítették, melyet gránitpadló és üvegablakok borítottak. A díszlet megvilágításához és a menetrendi kijelző táblák működtetéséhez szükséges teljes infrastruktúrát, az elektromos vezetékek és az üvegszálas optikai kábelek hálózatát a padlózat alatt, a díszlet teljes széltében és hosszában rejtették el. A díszlet sok figyelemreméltó eleme közül külön kiemelendő az a négy igazi, működő lift, melyeket kifejezetten a filmes díszlet számára készítettek. A díszlet másik fontos részletét képezték a reptéren található éttermek és üzletek. Patricia Whitcher executive producer munkájának köszönhetően 35 cég képviseltette magát a filmben, kezdve a gyorséttermektől a divatáruboltokig.
A hitelesség érdekében egy másik szakértő csapatot is be kellett vonni a munkába. Általában egy mai díszlet esetében nem kell túl sokat foglalkozni a mérnöki munkával — magyarázza McDowell. – Most azonban még a hegesztett illesztéseket is egyenként meg kellett vizsgálni. Minden rajzot, mely a művészeti részleg kezéből kikerült, egy csapat mérnök nézett át. Ez a munka tehát számunkra egészen más volt.
A film zenéjét John Williams jegyzi, aki már évtizedekre visszamenően dolgozik együtt Spielberggel. Ebbe a filmzenébe beillesztett etno-elemeket is. Szerettem volna egy zenei portrét létrehozni Viktor számára – mondja. – Tudjuk, hogy hazája valahol Kelet-Európában van, tehát az ő zenei témájában megszólal a klarinét, mely sok kelet-európai zenében hallható. Beillesztettem továbbá egy cimbalmot is, mely a magyar népzenére jellemző, valamint finoman megszólal a harmonika is.

TOM HANKS (Viktor Navorski) legutóbb a Betörő az albérlőm (The Ladykillers) és a Kapj el, ha tudsz! (Catch Me If You Can) című filmekben játszott. Két egymást követő évben kapta meg az Oscar-díjat, először a Philadelphia, majd a Forrest Gump főszerepéért. Mindkettőért átvehette az Arany Glóbusz díjat is. 1999-ben a Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan) főszerepéért is Arany Glóbusz díjjal jutalmazták, és ismét Oscarra jelölték. Első Arany Glóbusz díját és első Oscar-jelölését a Segítség, felnőttem!-ért (Big) kapta, és Arany Glóbuszra jelölték A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle) című filmért is.

CATHERINE ZETA-JONES (Amelia Warren) a Chicago című Oscar-díjas alkotásban nyújtott alakításáért legjobb női mellékszereplőként többek között Oscart és BAFTA-díjat kapott, és jelölték Arany Glóbuszra is. Szintén Arany Glóbusz-jelölést kapott a Traffic című filmben nyújtott alakításáért.

STANLEY TUCCI (Frank Dixon) Arany Glóbusz díjat kapott, valamint Emmy-díjra jelölték a Conspiracy című HBO-filmben nyújtott alakításáért. Szintén e két díjat kapta 1999-ben a Winchell című életrajzi tévéfilm főszerepéért. Nemcsak színészként, hanem rendezőként és producerként is jegyzi a Hajó, ha nem jó (The Imposters) és az Olasz módra (Big Night) című játékfilmeket.

A mexikói DIEGO LUNA (Enrique Cruz) legutóbb a Dirty Dancing 2. és a Fegyvertársak (Open Range) című filmekben szerepelt, azt megelőzően pedig Alfonso Cuarón Anyádat is (Y tu mama también) című alkotásában hívta fel magára a figyelmet. Hétéves kora óta játszik, 12 évesen debütált egy szappanoperában, melyet további tévés produkciók követtek. Főbb játékfilmjei: Carambola, Frida, Vampires: Los Muertos, Ciudades oscuras, Mielőtt leszáll az éj (Before Night Falls), Todo el poder, A halál édes illata (Un dulce olor a muerte), A Halley-üstökös Mexikó felett (El cometa), Szivárgó vér (Un hilito de sangre), Ámbar.

STEVEN SPIELBERG (rendező-producer) eddig kétszer kapta meg a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat: a Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan) és a Schindler listája (Schindler's List) című filmekért, és mint producer a Schindler listájáért a legjobb filmnek járó Oscart is átvehette.