Nyolcra érkeztünk a koncertre, hamar kiderült, hogy a Columbus állóhajó éttermének közepén hiába számítunk csápolós bulira. A kezdés pont annyit csúszott, hogy biztosan kedvet kapjunk a kajarendeléshez, a második dalra megérkezett étel rögtön háttérzenévé avanzsálta a színpadról kellemesen kúszó dallamokat. Nem tudom, hogy Szakcsiék vajon más közegben milyen programot hoznak, de itt határozottan nem akarták túlságosan elvonni a lelkesen kérődző vendégsereg figyelmét az ételekről, egy-két dal megfeszítette figyelem után mi is beszélgetésbe mélyedtünk, s már véget ért a muzsika, mire ráeszméltem, hogy bizony haza kéne indulni. Nincs is ezzel semmi baj, ha jó a kaja (és az), ha jó a társaság (ez a pont tartogathat veszélyeket), ha kellemes a környezet (nem is nagyon tudok ideálisabbat elképzelni egy a kivilágított várra néző, Dunán ringatozó hajónál) és a zene sem hagy kivánni valót maga után, az ember szívesen tölti így az estét – egyszerűen csak ilyenkor nem illendő belépőjegyet elkérni a koncertnek álcázott háttérzenéért. Mert ez most bizony az volt. Nagyon kellemes, hihetetlenül kifinomult, de mégiscsak háttérzene.

Na de, nézzük meg kicsit közelebbről a Szakcsi Jr Triót. Ifj. Szakcsi Lakatos Béla csodás zongorista, ez pillanatok alatt kiderült, buja futamok, díszes témák jellemzik feszes játékát. Azt hihetnénk, hogy egy zongora-dob-bőgő felállásban a zongora egyeduralkodóként viszi a prímet, valójában csodálatos egyensúlyban kapott időről-időre szerepet a dob és a bőgő is. Balázs Elemért gondolom nem kell bemutatni, generációjának egyik legnagyobb dobosa, minden leütésében ott a muzikalitás, ez most sem volt másképp, sőt, egy-egy kör erejéig felvillantotta virtuozitását is. A Trió harmadik oszlopa Pecek Lakatos Krisztián, a Bartók Rádió 2003-as bőgőversenyének győztese, ugyancsak egy nagy jazzdinasztia sarja. A zenekar rendkívül hagyományos hangzásvilágú, saját kompozícióik is erősen kötődnek a gyökerekhez. Harmonikus világ ez, ahol a modernséget disszonancia helyett ritmikai játékok és zenei gegek hozzák.