Színes-fényes, szemkápráztató mese, vizuális csoda és töküres. A Wachowskik a minimumra szorították a történetet. De legalább őszintén komolytalanok.
Edgar Rice Burroughs idén 100 éves regényéből az Oscar-díjas Andrew
Stanton rendezett látványos filmet. A mese korához méltóan igazi old
school történet, amit a rendező a Disney normáknak megfelelő klasszikus –
és minden régimódisága ellenére is szerethető – stílusban vitt
vászonra.
Vannak mozik, amiket a látvány ad el – ezen nincs mit sopánkodni, hiszen
végül is egy vizuális műfajról van szó. Az már érdekesebb kérdés, hogy
mi is pontosan az, amit látni szeretünk, akár annyira is, hogy még egy
gyengébb filmre is jegyet veszünk, hogy csodálhassuk. Óriásrobotok
összecsapása? Vér és robbanások? Idegen bolygó 3D-ben megelevenedő
dzsungele? Vagy el lehet érni ezt a hatást karikatúraszerű animációval
is? A Tintin kalandjai azt bizonyítja, hogy igen.