Bejegyzések dráma címkével

• anjelica huston Esélyegyenlőség bája: Fifti-fifti

  Lesznek, akik támadni fogják a Fifti-fiftit felszabadult humora okán, de
  ettől még kétségtelen tény marad, hogy a rákbetegséggel küzdő betegek
  és családjaik életerejét az általam „Ríkasd meg magad!”-hozzááállásnak
  nevezett rendezői attitűddel lehetetlen hitelesen érzékeltetni. Jonathan
  Levine dramedy-je pontosan e téren számít rendkívülinek: a kórral
  szembeni küzdelem mellett a főhős egyéb (pár)kapcsolati problémái is
  terítékre kerülnek a filmben, meglepő őszinteséggel sugallva az
  életigenlés fontosságát, s egyúttal a megadatott életidő maximális
  kihasználását.

• arany pálma Az élet fája

  Sosem baj, ha egy filmről sokat lehet beszélni. Az sem baj, ha
  indulatokat korbácsol, ha vitákat gerjeszt, ha imádni és gyűlölni is
  lehet. Ez azt jelenti, hogy valami komoly dologba lépett bele, hogy
  olyan helyen érinti meg az embert, ami fáj,  amit nem lehet szó nélkül
  hagyni. Ilyen film Az élet fája is.

• abortusz Omlós péksütemény

  Pernille Fischer Christensen filmje, az Egy család, olyan mozgókép, amely gond nélkül szavatolja a nézői figyelmet. Kár, hogy ezt nem filmművészeti értékeivel, hanem rettegett alaptémájával teszi.

• aron ralston Eszmélésre kényszerítve

  Danny Boyle az 1996-os Trainspotting óta egyértelműen kultrendező. Időközben megrendezte – többek között – A partot, a 28 nappal későbbet, tavalyelőtt pedig a az indiai filmsikerekre válaszoló Gettó milliomost, mely igencsak telitalálat volt (a legjobb rendezőnek járó Oscar-díj, a sok egyéb díj mellett).
  

• box Színészet a ringben – A harcos

  A sportolók korunk gladiátorai, nem csoda, hogy a nézők figyelmének kereszttüzében, reflektorfényben élik életüket. Különösen igaz ez a bokszolókra. Ők szó szerint is gladiátorok – és, mint igazi harcosokra, jobban kíváncsi rájuk a világ. Ezért létezik a „bokszfilm” kategória, és ezért születnek évről évre jobb-rosszabb filmek ebben a témakörben.

• az időutazó felesége Időutazás rokkantnyugdíjas módon

  Egyszer volt, hol nem volt… akár így is kezdhetném, mivel Az időutazó felesége pont ennyire meseszerű. A szereplők előbukkannak, megszeretjük őket, aztán eltűnnek, a cselekmény az első perctől kezdve csak bonyolódik, és mi mégis szorítunk a kedvenceinkért, kitartunk mellettük, hogy aztán a végén rájöjjünk: mégiscsak egy romantikus drámát izgultunk végig.