Megváltás, öregedés, fiatalodás, tánc, zene, disznópörzsölés, csillagközi utazás, Apokalipszis. Megnéztük a Titkos Társulat Tótferi című darabját a Trafóban.

– Itt lazultok? – kérdezi a Liliom utca és a Tűzoltó utca kereszteződésében fekvő kis terecske kávézóasztalai közé érkező lány az ott cigizgető, YouTub-ozó fiatalemberektől.

– Magunk előtt is így teszünk – feleli az egyikük.

Szeptember 10-e van, és valószínűleg ez az utolsó olyan szombat este idén, amikor így rövidujjú ingben még lazán kint lehet ücsörögni sötétedés idején is. A Trafó előtt ülünk. A Tótferi című darabra jöttünk. A maguk előtt is úgy lazulást tevő, kissé szedett-vetett társaság (nem egy közülük mezítláb ücsörög idekint) pedig a társulat, akik elő fogják adni.

– Szívjátok el és, és gyertek – mondja megint a lány. Szót fogadnak.

Sírj és nevess!

A Tótferi sztorija lényegében egy lélek útját mutatja be a megszületésig, de nagyon messziről indít. Krisztus és Szent Péter kipécéz egy asszonyt, aki majd kihordja a kiválasztottat. Felveszik vele a kapcsolatot, ellátogatnak hozzá, és szép lassan rendet tesznek az életében, előkészítendő az új jövevény születését. Ezek az előzmények teszik ki a játékidő oroszlánrészét, maga az utazás pedig (szerencsére – de erről majd később) jóval rövidebb.

A darab írója és rendezője, Kárpáti Péter a történetet lényegében a régi Krisztus-legendákból és a népi világvége látomásokból gyúrta össze.

A Trafó kisterme megtelik a kezdésre. A darab gyorsan magával rántja a közönséget. Az élmény elég felzaklató. Az anyagi és lelki nyomor húsbavágó ábrázolása olykor groteszk, olykor abszurd humorral van összegyúrva. A szívszorító koktél még erősebbé teszi a színészek fantasztikus játéka. Különösen az erőszakos, elnyomó férjet alakító fiatalember volt hatásos, akit a közönség női tagjai szerintem a legnagyobb örömmel meglincselték volna az első adandó alkalommal.

A darab népmesei jellegén a szöveg népies volta sokat segít. „Gyesznó”, „szögénasszony”,”templony”, meg hasonló szavak repkednek végig.

Hullámzó

A darab nagyobbik része, az építkező rész nagyon jó. Szép lassan bontakoznak ki az események, a karakterek, a helyzetek. Ez a fokozatos kibontakozás rendkívül izgalmas, ami jót tesz, mert tétet ad a már említett nyomor-humor hullámvasútnak.

A darab lényegi része viszont kicsit félresiklott. Túl sok lesz az értelmezhetetlen metafóra, és amíg még az egyik eseményt, mondatot, vagy cselekedetet próbáljuk hiábavalóan értelmezni, máris a nyakunkba zuhan két-három hasonló. Ami az egyik pillanatban még ezt jelenti, az a másikban már azt, fölösleges, értelmezhetetlen, groteszk történések (negyvenlábú bogáron repülés, dohánybányában ásás) olcsó fogásokkal váltják egymást (a fénybe tartott kezét forgató színész bambán bámulja tenyere mozgó árnyékát).

Ebben a szekcióba a darab sajnos egy idegesítő katyvaszba torkollik, amit a lezáró jelenettel végül sikeresen visszarántanak az élvezhető és értelmezhető tartományba (bár beszéltem olyan nézővel, akinek a lezárás csalódást okozott).

Végítélet

Összességében megéri megnézni a darabot. Megutaztat minket a saját érzelmeinken, és talán az időben is egy kicsit. Emellett elgondolkodtat, megnevettet, olykor le is nyűgöz. Annyi csak a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e mindezért cserében elviselni egy igen fárasztó és idegesítő 20 percet.