The Subways trió kezdte a programosorozatot, akik három kis kölyökből összeverődött banda. Amolyan lemegyünk a haverokkal kicsit pengetni típusú bandáról van szó. Bár kétségtelen, hogy ezt nagyon nagy elánnal tették. Tépték a húrokat, rohangáltak a hatalmas színpadon és élvezték a tinirajongók ovációját. Az indirock úgylátszik még fut pár kört, mire végképp kifáradt.

A kis nyikhajakat követte az Editrors, akiket nagy-nagy várakozás előzte meg. Kicsit aggodalmasnak tűnt e korai időpont, de se a közönség, se a jól megszerkesztett koncert nem okozott csalódást. Tom Smith orgánuma, hangtónusa elbűvölő, a koncert alatt többször is elgondolkodtam azon, hogy ha már megunja a rocksztár létet simán elmegy operaénekesnek? Megteheti, hihetetlenül jól képzett hangja van, talán ezért is tud kiemelkedni az Editors a sok-sok indibanda közül.

Kattints és nézz Sziget 4. napi partyfotókat!

Britannia extravagáns acid-rave sci-fi punk-funk zenekara, a Klaxons talán egy sátorközönséget jobban meg tudott volna győzni, itt a Nagyszínpadnál számomra kicsit elvesztek a srácok. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt jellemző ez a fajta poppos rave, amit kicsi aciddel ötvöznek, és nagyon nylon, nagyon műanyag mégis sokszor igen-igen élvezhető dalokba tesznek bele. Táncolni nem mindig lehetett, de hát ezért van a fejünk, hogy bólogassunk.

Képzeld el magad egy űrhajón, ahol nagyon hangos, nagyon gépies, túl e világi zenét hallasz. Beugrik valami kétezres évekbeli brit elktro? Na, jó, akkor képzeld azt, hogy a zene túl hangos. Már-már az agyadba vágóan élesen, sikoltós. Igen, most érkeztél meg a The Crystal Method koncertjére. Mivel a Manic Street Preachers nagyon régóta nem mozgatott meg nálam különösebben semmit, ezért mentem át egy kis elekrtonikus őrületre, a Party Arénába. Nem bántam meg, már épp kezdtem besokallni a gitárzenétől, így kicsit lelazulhattam mielőtt kedvenc zenekarom, az alternatív zenei kulturát, igen csak szépen alakító Placebo a Nagyszínpadra lépett.

Steve forrest, a kis hoszonhároméves rockenrolla igen csak jót tett a Placebonak. Eszement pörgés és energia szabadul fel a dobok mögül, ami erősen inspiráló lehet Brian Molkora és Stefan Olsdalra. A nemrég megjelent albumukat, a Battle for the Sun-t prómózták ügyesen a koncert során, majd megtoldották néhány nagysikerű régebbi opusszal, de sajnos a Pure morning, épp úgy mint 2006-ban, most is kimaradt. A Sziget Nagyszínpadához képest egy monstre, másfél órás szessönt nyomtak a srácok, olyan fokú örületbe kergetve a rajongó zenekedvelőket, hogy ma csak rekkedtes hangon vagyunk képesek kommunikálni. Igen, sikítoztunk és üvöltve énekeltünk. Miután a koncertről visszatértünk a jól elszaparált kantinba, megjelent Steve Forrest a maga 23 évével és boldogan smúzolt a rajongó lányokkal. Vajon Stefen és Brian mit kezd ezzel a kölyökkel…?

Kattints és nézz Sziget koncertfotókat: Placebo, Neo, Crystal Method…