Vannak filmek, amik azzal szórakoztatnak, hogy egy hatalmas bulit tárnak elénk a vetítővásznon át, de a Belgica (Szex, mámor, rock & roll) bemutatja az efajta élet bomlasztó hatását is.

A történet középpontjában egy testvérpár helyezkedik el, akik noha eltávolodtak egymástól, most újra együtt zúzzák, hiszen elkezdenek közösen kocsmát vezetni. A hely növekszik, ők pedig egyre bohémebb módon élnek.

A kezdeti sikerek és a testvérpár reunionja az elején bizakodó és reményteli, de ahogy haladunk előre jönnek szembe a problémák a Belgica kocsma futtatása és annak lélekölő hatásai miatt. Van családi és szerelmi dráma, de persze hatalmas bulik és jó poénok is. Ez a film egy realisztikus képet ad a hedonizmusról, láthatjuk hogy egy családra és egy fiatalra egyszerre hogy hat, de legfőképp azt, hogyan változnak meg ettől az életstílustól.

A készítők nem álltak meg a parádés forgatókönyvnél: a zene, a látvány, és a színészi játék is klappol. Nehezen tudnék bárkit is kiemelni a színészek közül, mert senki se lógott ki, és mindenki elragadó volt. Ennek persze része az is, hogy jól voltak megírva maguk a karakterek és a szövegeik, de azért jár a tisztelet a színészeknek is.

Zene terén ahogy növekszik a pub úgy terelődik a hely repertoárja rock & rolltól a mainstreamebb, gépzene felé (ami önmagában mondanivalót takar). Számtalan jelenet adja vissza egy jó buli hangulatát, és ennek része az, ahogy a készítők a zenével bántak.

A party jelenetek másik kulcsa a sikerhez maga a megjelenítése volt. Tényleg ott voltunk, mi is éreztük a dübörgést, és a fények vakítását. Nem tudom eléggé kidomborítani, hogy mennyire szép ez a film…a naturalista megjelenítés egyik gyöngyszeme. A színészek nincsenek szétsminkelve, a fények természetesek, a tájak nem cicomázottak.

A Belgica egy különleges élmény volt. Szíve van és élő karakterei, olyan reális a megjelenítés hogy az már testközelivé teszi, a történet mozgalmas, de életszerű. Egy rege a rock & roll életről, de főleg arról, hogy mi történik azzal, aki nem kerül ki belőle.