A múzeumban három fehér köpenyes fiatal várta az érdeklődőket még a kiállítótérbe érkezés előtt, nagyon készségesen válaszoltak az érdeklődők kérdéseire, páran odamentek informálódni hozzájuk, megszagolni a nárdolajat.
A Múzeumi Betegség Szindrómát egy fejen viselt szerkezettel kezelhetjük, melyre nárd illóolajat juttatva máris használatra kész. A szindróma egy létező jelenség, a múzeumlátogatók azért szenvednek tőle, mert a kiállítótér környezeti hatásai túl mesterségesek (a klíma, a tér kialakítása); az emberek viselkedése szigorú szabályok közé van szorítva, nem hangoskodhatnak, nem fényképezhetnek, nem érhetnek hozzá a kiállított tárgyhoz. Ezek pedig oda vezetnek, hogy fásulttá, fáradttá, ingerültté válunk.
Az illóolajat a munkacsoport úgy választotta ki, hogy az ne legyen túl tolakodó, ne emlékeztessen semmire (engem személy szerint múzeumra vagy könyvtárra emlékeztetett, de ennyi még belefér a koncepcióba), de kellemes legyen. Ne terelje el a figyelmet, de lazítson el annyira, hogy a szindróma oldódjon. Valóban kellemes illata van, bár tartószerkezet hosszútávon nem biztos, hogy nem zavarja az embert, ezért megkérdeztem, hogy miért nem a termekben párologtatnak illóolajat, majd hamarosan rájöttem, hogy buta kérdés volt, hiszen védett festmények mellett nem lehet csak úgy párologtatni.
Az aromaguide-ot kipróbálók vegyesen reagáltak a szerkezetre, de volt sok kifejezetten pozitív reakció is. Ezalatt a pár nap alatt valószínűleg kiderült, hogy mennyire lesz sikeres a találmány, meglátjuk, a jövőben találkozunk-e vele más múzeumokban is.
Hozzászólások