Nagyszabású koncertre készül április utolsó csütörtökén a Szabó Balázs Bandája: ők nyitják a főváros legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budapest Park idei programját. A koncert jelentőségét tovább emeli, hogy a multiinstrumentalista muzsikus és zenekara csaknem félév kihagyás után ezen a napon lép fel először Budapesten, a különleges alkalomra pedig több meglepetéssel is készülnek: a koncert egyik vendége Sárik Péter jazz-zongorista lesz, illetve két év után először kerül a koncertműsorukba új, korábban nem játszott dal.

A magyar népzenét a könnyűzene különböző válfajaival és gyakran klasszikus zenei hangszereléssel ötvöző csapatot egy különleges vendég egészíti ki a koncerten: Sárik Péter Artisjus- és Fonogram-díjas zongorista-zeneszerző, a hazai jazz színtér kiemelkedő alakja, akivel a közösen eljátszott “Miért pont ezt” című dalt, és annak videóját vasárnap óta a közönség is nézheti, hallgathatja a zenekar felületein.

A rajongók számára örömhír, hogy a zenekar itt mutatja be első dalát is a 2014-es Élet elvitelre album kiadása óta, amely 2015-ben Fonogram díjat is kapott. Az elmúlt időszakban – gyakorta teltházas turnéállomások hosszú sora után – rövid alkotói szünetet tartott az ötfős csapat, amely során számos új dal született, ezek közül az első készre gyúrt darabot mutatják be most a Budapest Parkban.

A közelgő estéről így mesélt Szabó Balázs:

“Az ilyen nagykoncertek előtt mindig nagy az izgalom a zenekarban. Az adrenalin már sokkal a koncert kezdése előtt kézen fogja az embert és el sem ereszti: hol izgalmat sodor, hol csak ugráltatna, kiabáltatna hosszú percekig, majd legszívesebben leguggolna velünk, hogy senki ne lássa, hogy remeg a lábunk, aztán addig-addig dobálja játékosan az embert, hogy mire észrevesszük, már vége is a koncertnek. Minden mozdulatnak, minden gondolatnak, kimondott vagy kimondatlan szónak súlya, jelentősége van, hiszen egy hatalmas nagyító alatt történnek a dolgok. Nem mindennapi móka megélni ezt, és ehhez kell az emberek szeretete, figyelme, a zenésztársak szemmel tartó, megtartó biztatása, a színpadot körülvevő stáb drukkja, egyszóval sok-sok ember energiája, munkája. És amikor ez együtt van, akkor szinte kézzelfogható az idő és úgy megcsavarja az ember torkát, hogy ettől lúdbőrös lesz, néhány másodpercig nem kap levegőt, mert tudja, fontos dolog történt. Nehéz elragadtatás nélkül beszélni erről, de miért is kellene máshogyan, hiszen minden zenész álma, hogy egyszer így állhasson a színpadon, szóval már csak ezért is igyekszünk maradandóvá tenni ezt az estét.”