Mondhatni szegényes a magyar filmtermés zenés ága, egy-két Csinibabán, Made in Hungárián kívül gyakorlatilag hagyomány nélküli ez a műfaj. Fazekas Csaba rendező, tehát egy nagy és főleg ismeretlen fába vágta a fejszéjét, s nagyon még mellé sem talált.

De haladjunk szépen sorban:

Egy szerencsétlen, esős nyári éjszakában összefúj a szél három jobb sorsra érdemes nőt, plusz még egyet, közös bennük, hogy mindannyiuk életének gyújtópontjában a zene áll, de különböző okokból kifolyólag egyikük sem tud azzal foglalkozni, amivel szeretne. S mire észbe kapnak, már össze is vannak költözve, és egy Swing trióban találják magukat. De ezen kívül persze van itt minden, ami kötelező elem: az olykor látványos, olykor vicces tánc- és ruhapróbáktól kezdve a szerelmeken és intrikákon át egészen a bölcs megmondó öreg hölgyig, aki, mint ismeretes, a szálakat hivatott mozgatni. Tehát érdekes az alaptörténet, még ha nem is túl eredeti az üzenet, hogy valami egészen más történik a színpadon, mint azt a közönség hinni szokta. A látszólag profi és magabiztos show mögött bizonytalanság, féltékenység és intrika lakozik. Ki hitte volna? A szövegkönyv azonban nagyon jól meg van írva, valóban vicces, feszes, nem unalmas, s még véletlenül sem elcsépelt.

A swing, mint irányzat mindenképpen jó választás, hisz ki ne indulna be tőle? Alapozásnak tökéletes. A zenei részeknél azonban kicsit belassul a film, a számok rendben voltak, mégis néhol amatőrnek és pontatlannak tűnnek az előadások. Hiába a jóakarat, papíron minden rendben van, ám nem sikerült elcsípni a swing grabancát.

Végre egy film, ahol Lakatos Márk kiélhette magát, s legperverzebb ötleteit valósíthatta meg a jelmezek terén a vásznon, így énekelhet Ónodi Eszter Madonnának öltözve swinget! Kulka János a másik abszolút telitalálat a transzvesztita tánctanár szerepére, ő a százból száz! A szemfülesek már korábban is láthatták Kulkát igazi díva-ripacsként pompázni (például A két Korea újraegyesítése című katonás előadásban, illetve egy-egy gyengébb napra tartogatott zenés-táncos estjén), de ez! Minden képzeletet felülmúl. Amit ő művel, azt nagyon kevés színész tudta volna így megcsinálni ebben az országban. Törőcsik Mari az isten maga. Róla nem lehet és nem is kell beszélni. Csákányi Esztert sem kéne már nagyon megkérdőjelezni, tisztességesen odatette magát, ám túl nagy feltűnést nem keltett átütő színészi alakításával, valahogy nem adta meg magát a szerepnek. Az egyetlen, aki viszont nem engedte el magát az Törőcsik Franciska. Sem ő sem a karaktere nem mozdult, hiába kérlelte már mindenki az utolsó jelentben. Hiába próbált meggyőzni a nézőt hogy díva lett. Szép a kislány, szép a hangja, de ennyi, semmi emlékezetes nem történt vele, elmaradt a katarzis, nagy kár érte. De nem menjünk el szó nélkül Mészáros Béla, Kocsis Gergő, Csuja Imre vagy éppen Bezerédi Bendegúz mellett sem (végre egy gyerekszínész, aki nem irritálja a nézőt, nem hadar, nem motyog és főleg nincs zavarban), akik nélkül ez a film nem lett volna az ami.

Szeretném, ha sokan megnéznénk ezt az új magyar filmet, mert nagyon nagyon kell ezt szeretni és büszkének kell rá lenni!