Balaton ritmusa, zenei kavalkád, páratlan szervezés, másnap reggelig tartó bulizások, ezek a főbb jellemzői számomra az idei Strand Fesztiválnak. 2016. augusztus 24-27-ig Zamárdiban gyűjtöttem emlékeket az ország egyik legjobban megszervezett programján, hazánk legszerethetőbb embereivel!

A nyár mindig is előkelő helyet foglal el a szívemben, így nagy hangsúlyt fektetek a búcsúztatására is. Nem véletlen, hogy évről évre a Strand Fesztiválra esik a választásom! Az utazás megszervezése mindig fontos alappillérét képezi nálam a fesztiválszervezésnek, így szinte óramű pontossággal mindent megtervezek, hogy időben léphessek át a kapun. Idén egy apró hiba került a gépezetbe, ugyanis lekéstem a gondosan kiválasztott buszt, így telekocsisok hirdetései között rábukkantam a tökéletes választásra. Teljesült nagy vágyam, ugyanis egy mini cooper anyósülésén száguldottam le a Balatonra. Már az autóban éreztem, hogy ismét tengernyi élményben lesz részem…

Legelső utam a nyaralóhoz vezetett, amit már márciusban lefoglaltunk egyik kedves ismerősömmel, azonban baráti társaságunk nagy része lemondta, így a netes hirdetésünkre jelentkezők között választottuk ki a fesztiváltársainkat. Gyorsan kiderült róluk hogy zeneimádók, hatalmas fesztiválarcok és nem utolsó sorban ők sem vetik meg a hűsítő italokat. A jó hangulat már a kipakolás közben megalapozódott, így azonnal a fesztivál területére siettünk.

17:30-kor kezdett Odett, aki energiabombaként robbant a színpadra. Jó szokásához híven dalait akkora lendülettel adta elő, hogy aki nem is ismeri őket biztos, hogy talál okot a bulizásra. Azon sem lepődtem meg, hogy a tehetséges énekesnő koncertjén a férfiak elég erőteljesen domináltak az első sorokban, hiszen a rövid flitteres fellépőruhája nem sok mindent takart. A fesztivál a Balaton legszebb szabadstrandján helyezkedik el, így egy hideg fröccs kézhezvétele után a partra siettem, hogy a naplemente látványa se maradjon ki. Szuper idő volt, hiszen a hosszúnacik és vastag pulcsik a bőrönd alján maradhattak. Felvetődött bennem a kérdés, hogy kívánhatnék-e többet?! A válasz kézenfekvő: NEM!

20:45-től a Middlemist Red-et hallgattam meg élőben. A srácok hozták a rájuk jellemző profizmust és a végtelen kikapcsolódás lehetőségét. A közönség soraiban rengeteg zenész foglalt helyet, így kihasználtam az alkalmat, hogy új információkat tudjak meg születendő dalokról, albumokról és számírási folyamatokról. Az eredményt interjúk formájában hamarosan olvashatjátok az Antropos.hu-n!

Bevallom, hogy legjobban a szerdai napot vártam a zenei program szempontjából, azonban annyira eltelt az idő a parton és a különböző színpadoknál, hogy a legnagyobb kedvenceim (Brains, Chase&Status) fellépései kimaradtak számomra, amit azóta is bánok.

Csütörtökön megfogadtam, hogy a lehető legtöbb programon képviseltetem magam, így már délután 4-re a Petőfi Rádió színpada előtt hallgattam az Intim Torna Illegált. Szeretem a számaikat, de valahogy nem hoztak lázba. Ha a hideg ital nem lett volna a kezemben még ennyire se élveztem volna. Setlistjük lehetett volna változatosabb és véleményem szerint a legnépszerűbb slágereiket nem a visszatapsra kellett volna időzíteniük.

1 sátorral balra és 1 órával később a The Biebers kezdett, akik előtt le a kalappal. Élő showjaikat galaktikus szexizés hashtaggel látják el, amit már 100%-ban jogosnak tartok. Mindent megadnak, amit egy koncert során keres az ember: pazar dallamokat, határtalan táncolást, vicces beszólásokat és végtelen jókedvet. Ezúton is köszönöm nekik az élményt!

A Mary Popkids is hasonló érzéseket váltott ki belőlem, ugyanis elsődleges céljuk az volt, hogy a nyarat méltóképpen búcsúztassuk el. Nos, ez teljes mértékben sikerült is. Stílusos háttérvetítéssel tették színpadiassá egyedi hangzásvilágukat. Szimpatikus volt, hogy végig tartották a kapcsolatot a közönséggel és olyan infókat csepegtettek, hogy a Strand Fesztiválon debütált korábban a Nightdrive c. daluk. Új albumukra már nem kell sokat várni, ugyanis novemberben Ti is hallhatjátok!

Az angol zene kiválósága Jamie Woon is tiszteletét tette. Több tagú zenekart épített maga köré, azonban a nagy durranás elmaradt számomra. Tehetsége előtt fejet hajtok, de a fő műsoridőt inkább másnak adtam volna. Például Szabó Balázsnak és bandájának, akik szinte felrobbantották az MVM színpadot. A Radnóti versek zenébe öntése meghozta a hangulatot, ugyanis nem akadt olyan, akinek a keze ne lendült volna a magasba. Így kell ezt csinálni!

Az elektronikus dallamokért sem kellett a szomszédba menni, ugyanis utánuk a Cloud 9+ csapott a húrok közé. Magasra tették a lécet, ugyanis az emberek csak özönlöttek, mert mindenki részt szeretett volna venni a csütörtöki nap megkoronázásában! Sajnos a sátor nem úgy volt megépítve, hogy frontemberük Szivák Zsolt jó szokásához híven meg tudja mászni, de így is többször rajongói közé ugrott. Véleményem szerint hatalmas „utazáson” vesznek részt a srácok, aminek még jó pár megállója van és szeretnék az összesen ott lenni. A magamnak tett ígéretemhez híven kimaxoltam az est hátralévő részét is és sikerült világosba hazaérnem.

Másnap a szálláson a laptop fedele felnyílt, melyre hatalmas hangszórókat csatlakoztattunk és készültünk az esti bulikra. Legelőször Tom Odell koncertjére mentünk. A brit énekes magával hozta legendás zongoráját és cseppet sem kis számú zenekarát. Profizmusa rögtön feltűnt, ugyanis hangja betöltötte a hatalmas teret és sármja sem volt elhanyagolható, ugyanis ingben és zakóban lépett fel. Ismét beigazolódott állításom, hogy az angol zenének párja nincs!

<

Strand2016

>

Az esti recept ismét igen egyszerű, írom a hozzávalókat. Jókedvű, bulizni vágyó társaság, hatalmas slágerek, végtelen zúzás és éneklés a Belgán! Vigyázat! Az összetevők minőségén van a hangsúly! A zenekar a „Készüljé fel” c. slágerével nyitott, így nem volt megállás az utolsó dalig! Életem Belga koncertje volt, amit nehéz lesz lekörözni. A fellépések közötti szünetekben a partra jártuk, a Heineken Beach-re, ahol folyton örök klasszikusok szóltak. Itt elsősorban The Wombats-ra, Florence &Machine-re gondolok. Éjjel az Irie Maffia lépett a világot jelentő deszkákra. Szuper volt, bár nagyban beárnyékolták a hangosítási hibák. Néha annyira levették a hangerőt az énekesek mikrofonjából, hogy alig lehetett hallani a szöveget, de a zenekar minden megtett a hangulat fokozásáért. Az egyik nagy külföldi húzónév Lost Frequencis volt, aki 2 órás settel készült. Saját szerzeményeinek száma igen csekély, így népszerű számok átdolgozásával készült.

Az utolsó napot a Wellhello és a Halott Pénz szervezte, így a nyaralóban lévő ráhangolódásnál elsősorban őket hallgattuk, aminek meglett az eredménye is, hiszen az esti koncerten nem maradt ki 1 sor sem, amit ne tudtunk volna kívülről énekelni. Az este újra teljesült az egyik kívánságom, hogy valaki nyakában ülhetek, és onnan nézhetem az alattam tomboló tömeget. A Halott Pénz és Wellhello fellépéséről meg kell jegyezni, hogy hibátlan, első osztályú, profi és még sorolhatnám. Mindkét banda annyira magas szinten zenél, hogy kár is hosszasan értekezni róluk. A Wellhello dalszövege azért egész este beleivódott a gondolataimba „Hány kép fér még bele a nyárba?”…Vészesen közeledett a fesztivál vége, ezért kötelező jelleggel a Rendes Pénz koncertjére siettünk. Amihez Marsalkó Dávid hozzányúl, az arannyá válik, itt is ez történt. Amint a lemezjátszó mögé állt a táncoló talpak megsokszorozódtak. Hajnal 3-kor bejelentette, hogy az eredeti tervek szerint lejárt a műsoridő, de a nagy érdeklődésre való tekintettel reggel 6-ig maradnak. Nem is volt kérdés, hogy velük zárjuk a csodás 4 napot!

A tökéletes szervezésnek, öt csillagos zenekaroknak köszönhetően mindig nehéz elszakadni Zamárditól és visszatérni a szürke hétköznapokba. Egy biztos jövőre ismét résztvevője leszek a Strand Fesztiválnak! Visszaszámlálás indul…