Minimalista, ám részleteiben tündöklő alkotásként a Steve Jobs éppenséggel a címszereplő filozófiáját tükrözi – annak ellentmondásaival együtt. Lenyomhatjuk-e a fogyasztó torkán a saját világlátásunkat?

Férfi áll az esőcsíkozta ablak előtt, és azt kiabálja: a művészek viszik előre a világot, nem a kézemelgető szavazógépek – és aztán felemelkednek a kezek, és őt kirúgják az állásából, az életét jelentő cégtől, letaszítják a poklokba, hogy harmadnapra feltámadjon és megváltsa az emberiséget – ilyen képe lehetett Steve Jobsnak önmagáról. A film ezt a képet is megtartja, és a kívülállók józanabb rálátását is. Emberré teszi az ikont, akiről négy éve bekövetkezett halála óta ez a második életrajzi film.

Steve Jobs halála „Hollywood számára megteremtette a lehetőséget, hogy még akkor forgathasson róla életrajzi filmet, amikor a neve erőteljesen benne van a köztudatban” – írtuk már a film előzeteséről. (No és ott a 2013-as biográfia-katasztrófa is Aston Kutcherrel: azt nem volt kihívás felülmúlni.) A forgatókönyvet a Sony kérésére Aaron Sorkin írta (A szikla, Az elnök emberei, Charlie Wilson háborúja, A közösségi háló, Híradósok), és a forgatókönyv bizony kivételesen bátor lett.

A Steve Jobs hagyományos életrajzi út helyett mindössze három eseménysort mutat be a főszereplő életéből (szinte valós időben): az utolsó perceket Jobs három nagy pillanata, a Macintosh, a NeXT és az iMac G3 bemutatója előtt. Sorkin az emberi konfliktusok köré építette a forgatókönyvet – minden alkalommal megkísértik Jobs-ot személyes ördögei, a hitetlenek ügyefogyottsága és saját esendősége, és neki fél órája van elrendeznie családot, szoftvert, igazgatósági társakat és önmagát. Steve evangéliuma: ha hiszel benne, sikerülni fog!

De mivel a valóságban nem gyűlhetett össze Jobs életének minden problémája percekbe, a film inkább életrajzi fikció, semmint valódi biográfia. Itt rejlik a gyöngéje: Jobs élete túl ellentmondásos, túlságosan ki van szolgáltatva a nézőpontoknak, tehát a film felfogása is vitatható. Jobs vajon látnoki innovátor vagy felelőtlen kalandor? Érzéketlen vagy realista? Egomániás – vagy csakugyan mindig, mindenben igaza van? A film ugyan nem foglal állást, és alaposan bemutatja a véleményeket minden oldalról – de néha olyan előrelátást tulajdonít főhősének (különösen a NeXT fejlesztésében), ami valószínűleg nem volt meg benne.

Sorkin azt nyilatkozta: még ha nem is valós eseményeket írt meg, a portréja „fer”, a lelkiismerete tiszta. „A film egy festmény, nem egy fotó” – mondta. Szóval, ha az események nem is hűek, vajon a karakter az?

„Steve együttérző oldalát nem ábrázolták” – mondta Edwin Catmull, a Pixar elnöke. „A filmbeli Steve Jobs nem az az ember, akit ismertem. Sorkin kiválogatta és felerősítette a legrosszabb vonásait” – háborodott fel Walt Mossbert újságíró.

 

A cikk folytatása ITT!