Hab a tortán volt mindig is a tény, hogy a Pixar filmek előtt egy kisfilm vetül a vászonra, afféle előétel a főfogás előtt. Legutóbbi ilyen mű a Piper, ami a Szenilla nyomában-t előzte meg, és azóta az internet dicshimnuszában fürdőzik, nem úgy, mint a halas kaland.
A most kikerült Borrowed Time viszont nagyon eltér elődjeitől. A Piper egy kedves, aranyos, gyerekeknek teljes mértékben mutogatható kisfilm. Andrew Coats és Lou Hamou-Lhadj western kalandja ellenben sötét, drámai, és érzelmekkel teli.
Az alkotás egyébként egy Pixaron belül működő programnak köszönhetően készült el. Lényegében szorgalmiból bármelyik munkás hozzáférhet a cég bika gépeihez, és dolgozhat saját kis projektjein. A Borrowed Time ennek a programnak az első kész terméke.
Hála az égnek hogy kikerült, hiszen nagyon ritka az, hogy felnőtteknek szóló animációs film készül. Manapság ezeket inkább Keletebbről kapjuk, mondjuk a zsáner csúcsművei onnan származnak ( alias Akira és Ghost in the Shell).
Reménykedjünk, hogy esetleg ezzel egy tendencia indul el, mondjuk ezzel Coats is így van. Egy interjúban azt pedzegette, hogy a nyugati kultúrában az animációs filmek majdnem mindegyike gyerekeknek szól, míg máshol a médium sokkal nagyobb közönségeket céloz meg.
Hamou ezt annyival toldotta meg, hogy a fennemlített probléma szülte meg a Borrowed Time-ot, és hogy nagy kihívás volt számukra.
A kisfilm egyébként már sok díjat is bezsebelt, sőt Oscar esélyesnek is tekintik.
Hozzászólások