Volt burleszktáncos, bozótmíves túlélési technikákat oktatott, majdnégy éven át a Brit-szigetek vándorénekeseinek dalait gyűjtötte és rendszerezte. Aművészetpártoló kezdeményezéseiről is ismert világzene-sztár, Sam Lee és zenekara négy év után, május 27-én tér vissza a Müpába, hogy azóta megjelent – tavaly a Songlinesbrit világzenei szaklap díját elnyert– albuma anyagából is válogasson.

Sam Lee Londonban született, apai ágon lengyel gyökerű művészcsaládban. A vizuális művészettől a burleszktáncig számos területen bizonyította univerzális tehetségét, mielőtt lehorgonyzott a Brit-szigetek népdalainál. Gyűjti, énekli és tanítja őket – egyetemi katedrákon, rádiós és televíziós műsorokban és nem utolsó sorban az általa alapított londoni The Nest Collective klubban.

Sam Lee pályafutására döntő hatással volt az a négy év, amelyet a legendás skót énekes, Stanley Robertson utazó társulatában töltött. Akkor kristályosodott ki benne, hogy nem könyvekből, hanem eredeti adatközlőktől kell tanulnia, a vándorló cigány és ír énekesektől. Így talált arra a mélységes és időtlen forrásra, amelyből első albuma, a 2012-ben megjelent Ground of Its Own merítkezett. Ez a Mercury-díjra jelölt album az elmúlt évek egyik legnagyobb nemzetközi szenzációja lett: ez volt az első angol lemez, amely az európai világzenei rádiósok listájának élére került.

„Kint nőttem fel, és egyik legkedvesebb időtöltésem együtt élni a természettel. A vadon és a népdalok nem elválaszthatók egymástól. Ray és köztem nincs nagy különbség abban sem, amivel foglalkozunk,legfeljebb az eszközeink eltérőek” – utalt egy interjúban korábbi mesterére, Ray Mears túlélési szakértőre az egykoron szintén ezzel foglalkozó folkzenész. Egy másik beszélgetésben pedig a vándorénekesek karavánjait és a cigány népdalokat fiatal csalántövekhez hasonlította, amelyek a legzordabb körülmények között is képesek kihajtani.

2015-ben The Fade in Time címmel Sam Lee újabb remekművet tett le az asztalra. A rá jellemző különleges hangszereléssel – melyben pompás fúzióra lépnek a hagyományos és modern hangszerek:az Indiában az imádságok alatt megszólaltatott shruti doboz, a cselló, a trombita, a hegedű, a doromb, koto és a tabla – tovább feszegette a folkzene határait. Zenei univerzuma éppúgy megközelíthető a pszichedelikus folk, a kortárs zene és a jazz, mint a régi vágású angol dalok felől. Bárhonnan is nézzük, garantáltan a varázslat élményét kelti, erről május 27-én a Müpában élőben is megbizonyosodhatunk.