Oliver Stone világa fekete és fehér, igaza egyedül neki lehet, morális dilemmák nem léteznek, és a politika fontosabb a művészetnél. A Snowden méltatlan Snowdenhez.

A 2013 óta zajló Snowden-sztori lényegét az erkölcsi dilemmák adják. Helyesen cselekedett vagy sem? Hős vagy áruló? Mi a fontosabb: a szabadság vagy a biztonság? És hány árnyalata lehet a hazafiasságnak? Ezt az alapvetően morális történetet Oliver Stone egy csúsztatásokkal teli, abszurd módon egyoldalú filmmé degradálta.

A magyarul A Snowden-fájlok című film Edward Snowdenről szól, akinek révén megismerhettük az amerikai és szövetséges SIGINT (Signals Intelligence, azaz hírközlési hírszerzés) valós képességeit és kiterjedtségét. Snowden előtt pletyka volt, hogy mindenkit és állandóan megfigyelnek, az ő színre lépése óta konkrétan tudjuk. És persze Snowden a modern idők legvitatottabb alakjává vált – a fenti kérdések miatt.

Mindenkinek van róla álláspontja. A bölcsebbek elismerik, hogy esetleg többféle álláspontnak is lehet igaza. Oliver Stone köp a bölcsességre.

Stone rendezésében Edward Snowden egy üres váz, aki eljátssza ugyan a valóságos események menetét, de semmit sem el a magában az emberben lezajló konfliktusokról. Bármilyen magával ragadó is Joseph Gordon-Levitt játéka, a főszereplő akkor is egy rejtély marad, egy minden kíváncsiságot visszaverő felület. Az indítékai, az elvei, lassú átmenete patriótából whistlerblowerré mind láthatatlanok. (Magáról Joseph Gordon-Levittről már írták lapok, hogy ezért a szerepért Oscar-jelölést érdemelne: a lapos anyagból a lehető legtöbbet hozza ki.) Ellenfelei pedig végig manipulatív eszközökkel ábrázolt szalmabábok – a straw man, a magyar „stróman” szó eredetije az angol filmelemzési nyelvben gazdagabb értelemmel bír: olyan figurát jelöl, aki a rendező akaratának bábja, látványosan az ő szócsöve és semmi több. A film tele van velük.

„Hőst gyárt” – írtam a Citizenfour című, történelmi jelentőségű, Oscar-díjas, felülmúlhatatlan és hátborzongató dokumentumfilmről is, amit éppen a Snowden-sztori egyik főszereplője, Laura Poitras rendezett: csakhogy az a film egyrészt a személyes érintettség miatt, másrészt dokumentarizmusának jellege miatt megbocsáthatóan volt egyoldalú. Oliver Stone-nak ezzel szemben lehetősége volt intelligensen, elemző módon, távolról rátekinteni a történetre. És tehetsége is van hozzá! Micsoda politikai korképet alkothatott volna a Snowden-történetből! Hogy helyette az elfogultságot választotta, megbocsáthatatlan.

Stone legnagyobb bűne mégis az, hogy összemossa a valóságot a kitalációval. „Kémprogramokat telepítettünk Japán, Mexikó, Németország, Brazília, Ausztria erőműveibe és kórházaiba, bármikor sötétbe boríthatjuk ezeket az országokat” – mondja egy kém a filmben: ez egyszerűen nem valóságos állítás, hanem fikció, beszórva a Snowden-sztori tényei közé. Az is fikció, hogy megfigyelték volna Snowden barátnőjét – pedig ennek komoly narratív szerepe is van a filmben. „Drámát forgattam, nem unatkozhatnak az emberek” – mondta Oliver Stone, amikor a fiktív részletekről kérdezték. De a tényszerű történetbe kevert fiktív állítások akkor is megtévesztik a nézőt, ha tudja, hogy játékfilmet néz.

Engedjetek meg egy személyes megjegyzést: én magam egyébként Stone és Snowden és Poitras oldalán állnék a vitában; az én szememben Snowden inkább hős, mint áruló. De emiatt csak jobban fáj, hogy az én oldalam ilyen vállalhatatlan alkotással áll ki a társadalmi vitába.

Node filmkritika. A Snowden filmként is Stone gyöngébb alkotásai közé tartozik: a rendezés és színészvezetés többnyire magabiztos (Stone régi játékos), de hiányzik a filmből az a rendezői egyediség, ami még a Vadállatokban is jelen volt – az a dinamizmus. A Snowden szerkezete dögunalmas idősík-váltásokra épül; mindkét domináns idősík lassú és lineáris haladású. A 2013-as jelenetsor a híressé vált Hotel Mirában, Hong Kongban játszódik, de semmiféle súlya nincs, pusztán eszközként szolgál ahhoz, hogy egy-egy vágással és egy-egy mondatnyi felvezetéssel tovább ugrassza Edward Snowden élettörténetét. Így aztán a film, noha az előzetesek és a sztori techno-thrillert ígérnek, a feszültséget sem igen tudja fenntartani.

A cikk folytatása ITT!