Bár csak most jött haza Párizsból, az Irie Maffia énekesnője máris ezerrel pörög. Új klip, készülőben lévő új lemez – sőt lemezek, 10 éves jubileum, ezer projekt fut egyszerre. Sena a Menta teraszon mesélt az Antropos.hu-nak az Irie Maffia múltjáról és jövőjéről, a közös és a saját terveiről, sőt még a kislányáról is.

-Most jöttél haza Párizsból. Mit csináltál kint?
-A La Cigale nevű klubban adódott egy lehetőség, hogy nyissuk meg Angelique Kidjo koncertjét. Tudni kell, hogy az ő zenéjén nőttem fel, kiskoromban kezdett el befutni Afrika-szerte: minden nap adták a számait a rádióban. Úgyhogy óriási megtiszteltetés volt már maga a lehetőség is. Mivel voltak technikai előírások, amik leszűkítették a mozgáskörünket egy kicsit, kénytelenek voltunk kipróbálni valami újat. Ehhez összeraktunk egy kvartettet: négyen mentünk ki, és egy módosított műsort játszottunk. Tulajdonképpen egy válogatást a dolgainkból. Volt egy trombitás, Meggyes Ádám, a gitáros Szekér Ádám, Dési Tamás a dobon, meg én. Izgalmas volt, hogy ilyen szűk időn belül kellett kitalálni egy műsort és azzal kiutazni Párizsba játszani, de minden nagyon szerencsésen ment. Olyan jó hangulatú koncert volt, hogy csodálkoztam is egy kicsit. Nem azt vártam, hogy megköveznek, de ilyen lelkesedésre nem számítottam. Nem gondoltam volna, hogy így fog menni, és nagyon örülök, mert a közönség nagyon jó fej volt: minden szám után bőven kifejtették a szeretetüket és a tetszésüket. Nagyon hangulatos kis koncertet adtunk.

-Nem kinti magyaroknak ezek szerint?
-Nem, ez egy párizsi közönség volt, sok afrikaival, de abszolút vegyes volt, mint ahogy a korosztály is. 2 magyar emberrel találkoztam kint: az egyik a koncert után mondta, hogy ez váratlan meglepetés volt neki, a másik pedig, bár lekéste a mi koncertünket, de direkt arra jöttek volna.

-És a koncertet leszámítva milyen volt? Volt időd szétnézni?
-Nem annyira. Még egy napot maradtunk, amire én találkozókat szerveztem, egy-két haveromat meglátogattam, úgyhogy nem mászkáltam. De szerencsére már volt alkalmam bejárni Párizst, most nem azon volt a hangsúly.

-Most viszont hogy hazajöttél, szinte rögtön új klip került ki az Irie Maffia facebook oldalára, illetve youtube csatornájára. Erről a számról mit lehet tudni? Azt leszámítva, hogy egy nagyon életvidám, pörgős dal.
-Igen, ez egyébként vicces, mert ez a szám egy másikból született. Volt egy másik régi szám, amit játszottunk, és annak a végébe raktunk bele egy nemlétező groove-ot. És egyszer csak ahogy próbáltunk, nem álltunk meg a szám végén, hanem elkezdtünk játszani és valahogy jött ez az új téma. Úgyhogy összeírtunk a srácokkal verzéket, Columbo találta ki nagyjából a refrént, és összeraktuk. Már nyáron gondoltunk rá, hogy kéne valami újat játszani a koncerteken, ami ez a jó kis bulizós, ugrabugrálós, jókedvű szám lett végül. És annyira jól sikerült, hogy gyorsan megcsináltuk a felvételt is hozzá.

-Milyenek az első fogadtatásai a számnak?
-Én se nagyon tudom, mert még meg se néztem, hogy youtube-on mit írnak. De tegnap találkoztam pár emberrel a városban, akik azt mondták, hogy tetszik nekik. Biztos van akinek tetszik, és van olyan is akinek nem. De szerintem egy vidám partizós szám, ami sokaknak bejön.

-Új lemezt is készít egyébként az Irie Maffia?
-Igen, össze fogunk rakni egy lemezt, bár még nem tartunk túl messze a készülésben. Körülbelül 4 vagy 5 szám van, amit tudunk, hogy mi lesz, de még a felvételeket nem kezdtük el. Még gyűjtjük az anyagot, de szerintem hamarosan lesz új Maffia lemez.

-Hasonlóan vidám számokra számítsunk?
-Nem tudom tényleg, hogy milyen lesz, ezt így előre nehéz megmondani. Mert összeülünk a srácokkal és igazából ami hangulat és ami alap jön majd, az lesz. És azt előre én se tudom. De alapvetően jókedvű emberek vagyunk, és amikor az Irie Maffiára gondolunk mi is, akkor energetikus dolgok jutnak eszünkbe automatikusan. Úgyhogy nem hiszem, hogy egy szomorú lemez lesz.

-És honnan jött az impulzus a Jump up-hoz? 
-Igazából nem is tudom. Elkezdtük játszani a próbán és adta magát: az én verzémet például ott írtam meg. Az hogy levezessem, hogy honnan jött az ötlet, elég nehéz lenne. Aztán a Columboval ültünk a stúdióban és vele találtuk ki a refrént. Szóval tényleg az adott helyzet a döntő. És hogy ebből mi jön ki, az nagyon sok összegöngyölt múltbéli élmény, esemény eredménye. Igazából a szöveg is arról szól, hogy „we make you wanna jump up again high”, azaz élvezni a pillanatot, a koncertet, hogy milyen élmény jön a koncertből.

-Jövőre lesz 10 éves az Irie Maffia. Erre készül az új lemez?
-Igen, ezzel is meg akarjuk egy kicsit ünnepelni ezt a tíz évet, mert hát zenész hogy ünnepeljen, minthogy rögzít valamilyen anyagot. De koncertsorozatot is tervezünk ehhez kapcsolódóan: gyűjtögetjük az ötleteket, hogy miben legyen más, mint egy átlag koncert. Úgyhogy még nem nagyon tudom elárulni, hogy mi lesz, de izgalmas év lesz ez a jövő év.

-Számvetést készítetek? Például szeretnétek változást?
-Folyamatosan alakítunk és beszélgetünk ilyen dolgokról, ugyanis sokat utazunk együtt, és ilyenkor nyilvánvalóan előjönnek az olyan témák, hogy mit csinálunk, hogy csináljuk, merre csináljuk, kivel csináljuk, mikor csináljuk. Tulajdonképen folyamatos számvetés alatt vagyunk saját magunk felé. Egyébként meg minden év végén van egy évzáró zenekari, karácsonyi est, ahol azért átnézzük, hogy milyen évünk volt. Aztán elfordulunk a múlttól és előrefelé nézünk.

-Mire vagy a legbüszkébb ebből a 10 évből?
-Igazából nagyon sok mindenre. Egyáltalán arra, hogy itt van, hogy 10 éves a zenekar, és még együtt vagyunk, még tudunk együtt zenélni, úgy, hogy élvezzük is amit csinálunk. Hogy ilyen jól kijönnek a tagok, hogy ilyen jó egyensúly van köztünk. Visszatekintve elég nagy szinteket léptünk saját magunkhoz képest, és a kiindulóponthoz képest. Emlékszem még az első kis koncertekre, hogy hány ember jött el, eleve hogy hány embert érdekelt, és most meg már nagyszínpadon játszunk, ahol több ezer ember tombol a zenénkre. Azért elég nagy magaslatokat értünk el, mind érzelemben, mind hangulatban, és közönségszámban is. És igazából ezekre a lépcsőfokokra, amiket megjártunk, erre vagyok nagyon büszke. Hogy egyáltalán volt bátorságunk nekivágni, hogy tulajdonképpen tök jól sikerült ez az elmúlt 10 év, és hogy egy jó helyre érkeztünk most. Egyébként ez a jövőt is izgalmassá teszi: hova tovább, merre lehet még és mit lehet még fokozni, hogy lehet még játszani? Úgy, hogy tényleg továbbra is élvezzük, amit csinálunk. Mert ez az egyik kulcsfontosságú része: hogy szeressük, amit csinálunk.

-Hova tovább? Van olyan, amit a következő 10 évre kitűztetek? Következő nagy célok?
-Ilyen nagy évszámokban nem gondolkozunk, inkább abban, hogy a jövő évre találjuk ki, hogy milyen koncertek legyenek, mennyi koncert, melyik városokban és hogy mi legyen a műsor, új számokat játszunk-e, mennyi új számot játsszunk, ilyen apró kérdésekben. De ezek a kicsi lépések jók, nem mindig kell óriási nagy távlatban gondolkozni. Valószínű az a sikerünk egy alapköve is, hogy sosem gondolkoztunk nagy távlatokban, hanem a kis lépésekben: következő koncert, következő próba, következő klip, ilyen kis aprócska lépésekkel, beláthatóan.

-Viszont neked az Irie Maffián kívül is van zenei életed. Ott most milyen projektek futnak?
-Most a saját szóló projektemet nyomom, azt csinálom. És azzal kapcsolatosan van már tervem következő lemezre is, már el is kezdtem a munkát, gyűjtögetem az ötleteket, és már a vázlata már meg is van a lemeznek. Ez egy izgalmas munkafolyamat, és nagyon élvezem. E mellett még kész anyagból van egy közös lemezem a DJ Vadimmal, aki egy orosz-angol producer és dj, régi barátom. Már régóta dolgozunk együtt, és most már odáig értünk, hogy pontot tettünk egy nagylemeznek a végére. Most ezzel keresgélünk kiadót. Volt már idén néhány francia állomásunk, turnéztunk együtt: 6 állomást csináltunk az év elején, és most még lesz egy-két buli az év végén. Ez is egy izgalmas fordulat, mert megintcsak egy teljesen másik zenei közeg és közönség. Izgalmas kis utazásnak ígérkezik, és kíváncsi vagyok az emberek véleményére, amikor majd megjelenik a lemez. Lesznek rajta régebbi cuccok és újak is, elég hiphop orientált az egész, úgyhogy izgatottan várom a fejleményeket. Jövő év elejére tervezzük a kiadását, úgyhogy már nem kell sokat várni. Ezen kívül a Shakespeare szonettekkel, a WH zenekarral játszunk folyamatosan. Velük is már ott tartunk, hogy új anyagot készítsünk, és több szonettet zenésítsünk meg, úgyhogy én most folyamatos alkotó módban vagyok, de ez az egyik kedvenc módom. Amikor lehet zenélni és újakat kitalálni, kreálni.

-Viszont említetted megint a franciákat, úgyhogy muszáj megkérdeznem, hogy van valami különleges kapcsolatod a francia kultúrához?
-Vicces, mert már régen is mondtam, hogy nekem el kell kezdenem újra franciát tanulni. Nem tudom miért, de nekem valami dolgom lesz ott, az biztos. Aztán kapcsolatba kerültem az Irie Ites nevű reggie zenével foglalkozó kiadóval, velük kezdtem el dolgozni, egészen sokat jártam ki felvenni, stúdiómunkákat csinálni, egy-két fellépésünk is volt, majd rajtuk keresztül találkoztam egy úriemberrel, aki ma már a francia menedzserem. Úgyhogy most például a Sena élő projekt az egy francia booking agencynél van, azaz ők szerveznek nekem koncerteket. Egyre többet vagyok egyébként Franciaországban, de szeretem ezt, mert imádok utazni, és imádom azt a kihívást, hogy szűz fülekkel, más közönséggel találkozhatok.

-A franciákon kívül más ország van a célkeresztben?
-Igazából bármi, ahova lehet menni, de most a lehetőségeim itt kínálkoznak, úgyhogy ezeket élem meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem megyünk máshova, például a WH-val idén voltunk Lengyelországban a Shakespeare fesztiválon játszani, voltunk Romániában Sepsiszentgyörgyben, úgyhogy azért akadnak másfelé is utazások szerencsére. Franciaország viszont egy nagyon szép hely, ami ad a kultúrára, meg a zenére. Jó zenész fülek vannak ott, jó közegbe kerülök oda.

-Visszatérve az együttműködésekre: most mennek a Mary Popkids-el közös fellépéseitek. Kikkel terveztek mostanában együttműködni?
-A Sena zenekarnak a Kéknyúllal van egy szoros barátsága, hiszen közös a billentyűs, Premecz Mátyás, de emellett az egész zenekar nagy barátságban van egymással. Volt az Akváriumban is meg a Parkban is olyan koncertünk, amiben együttműködtünk, de ezt kicsit bővebben is ki akarjuk majd fejteni: hogy ne csak játsszon az egyik zenekar, aztán játszik a másik. Andyvel már elkezdtünk pár ötletet összerakni számokhoz, úgyhogy szerintem lesz olyan közös koncertünk a jövőben, ami több annál, mint egy-két szám: tényleg közös alkotómunka a két zenekar közt.

-A kislányodat szoktad vinni koncertre? Őt tereled ebbe az irányba?
-Van, hogy eljön velünk, de azért nem sokat, nem mindegyik koncertre. De a nyáron például a Kapolcsi napokra elvittük magunkkal fesztiválozni, volt a Szigeten is velünk az egyik nap, illetve a Strand-on is, meg az A38 tetőteraszon is, amikor ott játszottunk. De még picike, még nincs 4 éves, úgyhogy az éjszakába azért nem nagyon lehet sokat vinni. De amikor lehet, mert korán játszunk, akkor viszont ő is jön, nagyon szereti a társaságot is, meg a zenét is, figyel, les mindent, imádja.

-Muzikális lesz ő is?
-Művész, az valószínű. Van benne ilyen véna: szeret táncolni, előadni, minden ilyet.

-Azt el tudod képzelni egyébként, hogy te valaha ne zenével foglalkozz?
-Érdekes, mert régebben nem gondoltam, hogy zenével fogok foglalkozni, ehhez képest zenével foglalkozom. Úgyhogy biztos, hogy olyan elképzelhetetlen dolgok is elő tudnak fordulni, mint, hogy nem zenélek, de ebbe most nem gondolok bele, mert az nem érdekel, hogy ne zenéljek, hanem az érdekel, hogy zenéljek. Nekem erre van a legtöbb lapom felrakva.

-Ezzel a sok “lappal” nagyon elfoglalt lehetsz…
-Igen, de mivel zenével foglalkozom és zenével kapcsolatos dolgokból élek, ez a munkám és a szeretett hobbim is egyben. Mázlista vagyok, hogy össze tudom rakni a kettőt. Így meg is vagyok belőle: ez az én utam.

Sena és az Irie Maffia közös útjának legközelebb novembet 15-én Sopronban, 21-én Szegeden, vagy november 22-én az Akvárium Klubban lehetünk részesei!