A hűvös szélben zötykölődő jégtáblák között az A38, január 18. szerda este a rock and roll fekete gyöngyévé alakult, ugyanis a hajó színpadján két banda lépett fel: a Dirty Sound Magnet és az Ozone Mama.
Miután a hideg ellen alkohollal küzdve megérkeztem a koncertre és beverekedtem magam egy kis utánpótlással az első sorba, kíváncsian figyeltem, hogy milyen lesz a Dirty Sound Magnet. A svájci zenekart underground szinten pátoszra emelték, és a nemrég bekövetkezett image váltás óta “megtalálták a saját hangjukat”.
Ez abban testesült meg, hogy a banda a pszichedelikus rockot és a country-t gyúrta össze. A magyar felmenőkkel rendelkező énekes ha két szám között nem bohókás magyarral magyarázott, akkor éppen feszes dobalapra és kemény basszustémára csiholt zenét. A gitárszólói valahol a country riffek és a virtuózkodás között helyezkedett el. A banda zeneileg is különleges volt, az énekes mozgáskultúrája pedig Mick Jaggert idézte, csak még több droggal.
Az előzenekar elragadó, de táncra nem perdítő őrületét egy hatalmas buli követte. Az Ozone Mama azok közé a bandák közé tartozik, akik képesek az első rifftől az utolsó dobpergésig mindenkit mozgásra sarkallni. Paksi atomerőmű elbújhat mögöttük, olyan energia lakozik bennük.
A zenekar receptje egyszerű: feszes rock and rollt tálalnak, méghozzá olyat, amitől a házibulik végén a helyszín lángban áll. Minden zenész toppon volt és értette a dolgát, sőt, volt dobszóló is, aminek persze a banda többi tagja nagyon komoly figyelmet szentelt, de a cél végig egyértelmű volt: bulit csinálni.
A közönség tombolt, énekelt, kántált és pattogott, mégis úgy tűnt hogy ezt az egészet a zenekar élvezi a legjobban. “Rock and rollt csiszolni buli, mi pedig élvezzük is”, volt az arcukra írva. Pacsiztak és dumáltak a közönséggel, ittak a nép söréből, és viccelődtek. Nagyszerű élmény volt, a műfaj egyik legjobb képviselői hazánkban.
Ha valakit esetleg érdekel a banda békésebb oldala, ajánlom figyelmébe február negyedikei akusztikus koncertjüket az instantban.
Hozzászólások