Shane Black érti a csíziót: kifinomult a stílusérzéke, szarkasztikus a humora és egy tisztességes történetet sem esik nehezére összepakolni – a Rendes fickók az utóbbi évek legkirályabb vígjátéka, amit már csak a hibátlan soundtrackért is érdemes megnézni.

Black íróként kezdte pályafutását, és olyan örökérvényű műveket tett le az asztalra, mint a Halálos fegyver vagy Az utolsó cserkész. Már itt világosan látszott, hogy a művész a bromance-humor-akció szentháromságában működik hibátlanul. Ekkor még nem is sejtettük, hogy rendezőként is megállja a helyét: parádés bemutatkozását, a Dirr, durr és csókot követően egy hollywoodi blockbusterben, a Vasember 3. részében is bizonyított – olyannyira, hogy a legsikerültebb Tony Stark kalandot tudta letenni az asztalra. Egy rövid tévéfilmes kitérő után ismét nagyjátékfilmet rendezett – méghozzá saját terepen, természetesen saját forgatókönyvből. A végeredmény ütős, vicces, stílusos.

Rendes fickók: Russel Crowe, Ryan Gosling

A történet szerint a magánnyomozó, Holland March (Ryan Gosling) és a verőember, Jackson Healy (Russel Crowe) útjai keresztezik egymást, amikor mindkettőjüknek dolga akad a tinédzser Ameliával (Margaret Qualley), aki bizony zűrös ügyekbe keveredett – amit néhány jól kidekorált hulla is jelez. A lányt keresteti bírónő anyja (Kim Basinger), de a nyomában lohol egy sereg rosszarcú maffiózó is. A két fickónak össze kell fognia, ha végére akarnak járni ennek a természetesen a legmagasabb körökbe vezető ügynek – szerencsére megbízható segítséget kapnak March kislányától (Angourie Rice), aki mindig a leglehetetlenebb szituációkban van jó időben jó helyen.

Black bedob mindent a siker érdekében. Mindennek az alapja Russel Crowe és Ryan Gosling párosa, akik üzemszerűen hozzák a buddy cop filmek legfontosabb sémáit – a tércsapkodós humor és a retro életérzés azonban a közhelyességet frissességre és nosztalgiára váltja.

A cikk folytatása ITT!