A tradicionális és a modern elemek keverése vékony jég minden művészeti ágban,
mert az esetek jelentős részében az A halmaz csak kis felületen metszi a B
halmazt, magyarán általában kevés az összeházasítható elem. Ha dolognak ezen
fele meg van oldva, még akkor is lehet hibázni az arányok helytelen
használatával.
A Hungarhytm előadásában nem követtek el
semmilyen komoly hibát, egyedül a benne szereplő bohóc karakterét nem találtam
helyénvalónak, akinek elsődleges feladata a jelenetek átkötése volt. A
fentiekben olvasható „sokrétű” jelző jelenléte nem véletlen. A naivabb érdeklődő
abban a hiszemben ülhet le a székébe, hogy a produkció abból fog állni, hogy
néhány ember kimegy a színpadra és táncolgat egy órán át.
Nos, lényegében ez történik, de azért meg van spékelve a dolog számos kiegészítő
elemmel. A látványelemek kreatív alkalmazása például igen sokat lendít a dolgon.
Eltekintenék attól, hogy részletekbemenően taglaljam a külömböző fények és
színek élvezetes kavalkádját tessék elmenni és megnézni…
A
zenéről viszon mindenképpen szólnom kell néhány keresetlen szót. A zene szerepe
a produkcióban jelentősebb az átlagosnál. Nem pusztán arról van szó, hogy van
egy kis muzsika, ami puszta eszköze és alapja a táncnak. A muzsika végig szoros
szimbiózisban van a koreográfiával és néhány remekül megválasztott pillanatban
előlép a háttérből. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a Kerekes Band által
szolgáltatott talpalávaló önmagában is megállja a helyét.
Mit
is írhatnék zárszónak? A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy nem mindennapi
élmény részesei lehetünk, ha felkerekedünk, hogy megtekintsük a taglalt
szösszenetet. Talán még annyit fűznék hozzá, hogy a csoport honlapján az a
felirat áll: „Monumentális Produkció”.  Ezt mindenképpen ide kell szúrnom a
végére, mert a cikkből talán nem világlik eléggé. A produkció tényleg
monumentális a szó minden értelmében. Minden egyes apró részlet a helyén van,
bohóc ide, bohóc oda…