Palya Bea, Szokolay Dongó Balázs és a Szent Efrém férfikar koncertezik június  11-én a Bazilikában. Az énekesnő válaszolt az Antropos.hu kérdéseire! INTERJÚ!

-Június 11-én egy különleges pünkösdi koncerttel készültök Szokolay Dongó Balázzsal és a Szent Efrém Férfikarral. Honnan jött a közös koncert ötlete? 

-A Szent Efrémmel van már közös történetünk. Tíz évvel ezelőtt csináltunk egy Szent Erzsébet misztériumjátékot, teleénekeltük vele a magyar és a német templomok szent tereit. Imádtam. Bubnó Marci, az Efrém egyik vezetője tavaly vetette fel azt, hogy újra énekelhetnénk együtt. Nagyon örültem ennek. Szeretem a templomi koncerteket, a megszentelt tér már önmagában megemel, minket is, akit kiadjuk a hangot, meg azokat is, akik befogadják azt. Azontúl van egy akusztikai élmény is, zengenek a terek, ezzel szoktam is játszani sokat, visszhangokat dobálok különféle falfelületekre, bebújok kis zugokba. Istenek énekekkel, imákkal készülünk. Válogattam a saját dalaim közül, de ezek zúttal egy egészen különleges hangzást kapnak: férfikórus énekel mellettem, néha akkordokat, néha csak egy hangszőnyeget, néha ritmikusan, szöveg nélkül, néha visszhangozzák az énekbeszédemet. A próbák hidegrázósak voltak, nagyon tetszik ott, amit például az Én Istenem című dalban hallottam a kórustól. Van egy tavaly született dalom, a Tág a világ kezdetű ima, akkor már igencsak nagy és biológiailag kiszolgáltatott voltam, talán ezért is van, hogy a szülés előtt a fájdalmas alaprétegemhez nagyon közel kerültem. Erre a témára Bubnó Marci írt nagyon erős vokális szólamokat. De lesznek bolgár dalok, magyar nyelvű református népének, hindi ima, héber dal, nagyon sokszínű a program. És megszólalnak hangszerek is, hiszen ott lesz Dongó, ő majd a sípjaiba énekel, és azt mindig úgy teszi, hogy megnyílik alatta a föld, fölötte az ég. Szerintem ilyen élmény lesz ezt a koncertet hallgatni is…

-Nyolc nyelven fogtok dalokat megszólaltatni. Szándékosan a Pünkösd köré építitek az estét?

-Igen, ez a sorozat, az ortodox egyház ünnepei köré szerveződik, ezúttal ez Pünkösdre esett. És ha már pünkösd, akkor mi is “szólunk tüzes nyelveken…”, szándékos ez a soknyelvűség. Meg közel is áll hozzánk, mind az Efrém, mind az én repertorárom tele van nem magyra nyelvű énekekkel. A szakrális zene annyira sokféle, az meberek mindenhol imádkoznak zenével, Ha ebből csak egy picit meg tudunk mutatni, már az világtágító élmény lehet a hallgató számára, mintha egy föld körüli utazás lenne…

-2015-ben egy tekintélyes brit szaklap, a Gramophone azt írta rólatok, hogy a zenétek olykor lebilincselő, máskor pedig provokatív. Szerinted ezt mire értették?

-Csak találgatok, de mondom :). A lebilincselőt arra, hogy ha játszom, vagy játszunk, akkor az egy mágikus kört von körénk, zenészek és hallgatók köré, azt kell hallgatni, és semmi mást nem lehet akkor csinálni, elsodor, magával ragad, behív a mi világunkba. Én mindenestre így élem meg a koncertjeinket, és örülök, ha más is. A provokálót meg arra, hogy nekem máshol vannak a “még kimondható” határai. Nekem ez természetes, és nincs benne provokáció, inkább közös gondolkodásra hív. Én szeretek ilyen szövegeket énekelni, ennyi szendvedéllyel létezni, másnak meg ez sok lehet. De mégis, ez a sokság ma már – ezt a konkrét visszajelzésekből tudom – inspirációként szolgál mások számára.

-Dalaidból is kitűnik, ahogyan egy belső úton haladsz végig, ezzel is újat alkotva mások örömére. Saját tapasztalásaid inspirálnak egy új dal megszületésekor? Mitől lesz egy dal spirituális?

-Igen, a saját tapasztalataimból indulok ki mindig. De ilyen mélységben, a tudattalan ilyen szintjein már közösek a történetek, amit ott találok, az már nemcsak az enyém. Ki ne gondolkodott volna még a generációs láncban foglalt tudásról, a szülés élményéről, a flörtről, az exekről, a beavatásról, a pozitiv vagy negativ testképről… ezek nemcsak a nőket érintő témák, hanem közös emberi történetek. Számomra a spiritualitás azt jelenti, hogy kötődöm, vagy kapcsolatot tartok valami nálam nagyobb rendszerrel, és ezt szolgálom a munkámmal. Nekem ez a nagyobb rendszer a természet, a kapcsolattartás legjobb lehetősége pedig a zene és a tánc. Ilyen értelemben az én spiritualitásom közel áll a hajdani sámánokéhoz, ennél jobbat nem találtam. Illetve ilyen nagy rendszer még nekem az emberi közösségek, az emberi viszonyok. Úgy is látom magam néha, mint a hajdani törzsekben az énekest: hogy az egy egész közösségért énekel, kiénekli a csoport lelkeinek kitörtni vágyó dolgait, és ezekkel a dalokkal egyben össze is köti őket.

-Kislányod hatalmas motivációval bír, hiszen születése óta sok új munkád látott napvilágot. Mekkora erőt és energiát ad Lili a dalaidhoz?

-Nagyon sok ötletet adnak, a velük való viszonyom sokféleképp tükröződik a munkámban. Néha konkrétabban, mint például az Altatok albumnál, ezt még szülés előtt írtam, nagy hassal kidobott az ágy hajnalonta, és komponáltam hozzá, neki, róla, első drága gyermekemhez. Néha meg áttételesebben: ilyen a Nappali dalok című könyvlemez, amit tavaly írtam, arról, hogy a legjobb bulik otthon vannak, a nappali szőnyegén táncolva a családtagokkal, gyerekkel, és arról, hogy a lakásban található hangok dallá válnak. És mostmár ugye kép pici múzsám van, az egyik ugye Lili, a kis barna édes szépség, a másik meg még angyalillatú, ő a négy hónapos Panni, de már ő is rengeteg dolgot létrehozott bennem: újfajta felnőttséget, lágyságot, nyugalmat, mindez az idén születő dalaimat is átjárja majd.