A miskolci létére ír country-s punk rockot játszó banda messze földön híres, több nemzetközi listán is a világ legjobbjának választották a saját stílusában, olyan nevek elé, mit a Dropkick Murphies vagy a Floggin Molly, ami nem kis korsó. 2008-ban alakultak és 2010 óta az itunesos letöltésekben fent vannak a magyar élmezőnyben, és persze az összes nagyobb fesztiválon ott aprítják a közönséget.

NYERD MEG AZ ÚJ Paddy And The Rats albumot az ANTROPOS:hu-n ITT! >

A Paddy And The Rats szerintünk három dolognak köszönheti a sikerét. Egyrészt nagyon faszán szólnak. Komolyan, az eddigi lemezeiken is így volt, és a LHB-n is, az ember meg nem mondaná, hogy magyar a banda. A dobok kristálytiszta mennydörgésként vágnak az ember fejébe, a gitár úgy horzsol mint egy amerikai post-grunge lemezen, és az autentikus hangszerek is tiszták és élesek. És minderre jön rá a lendületes csordavokál, és a megfelelően dallamos,és ugyanannyira megfelelően karcos énekhang is.

A banda másik nagy fórja, hogy hallhatóan tényleg szeretik, amit csinálnak. És az még egy dolog, hogy a koncertjeiken lejön ez a szenvedély, de így van ez a lemezeiken is, köztük a legújabban. Minden dallamban ott van a miskolci ír szív, a lendület, a kreativitás, és mint említettük kőkeményen szól az egész.

A harmadik és talán legfontosabb fór, hogy tökjól belőtték a stílusukat, ami az ír country mellett sokat merít a csordavokálos stadionrockból is. Ezzel az egész cucc fogyasztóbarát. Éppen ezért nem csak a dublini kocsmatöltelékek és a miskolci punkok élvezhetik a Paddy and the Rats dalait, hanem kb. bárki, akinek egy pikolónyit köze is van a rockzenéhez.

Ezek a fenti erősségek is jönnek az új albumon. Az eddigi lemezekhez hasonlóan itt is van néhány meglepő stílusbeli kikacsintás. Például a szerintünk legjobban sikerült dal, a címadó, amely mintha még a rock n roll klasszikus korszakának dallamvilágából is idézne. Azután van itt még sanzonos punk és zongorás ballada is. Az is zsiráf, hogy Paddyék jó érzékkel súlyozgatnak a hangszerek között, itt a gitár a hangsúlyos, ott a zongora, amott a skótduda. Ennek és a kikacsintásoknak köszönhető, hogy nem lesz unalmas az egyébkén szűk zenei térben mozgó anyag.

A lemez tehát ajánlott a dublini kocsmák söpredékének, a miskolci punkoknak, de persze mindenki másnak is, akinek köze van a rockhoz. Lendületes, megragadó dalok sorozata. Kiválóan illik kocsmai verekedéshez, baráti ivászathoz, punk házibulihoz, meg még egy csomó máshoz. Egyedül az utolsó dalt nem tudom hova tenni, ami kicsit „We are the world”-ösre sikerült.