Ha dráma, akkor Shakespeare, ha opera, akkor Verdi, ha pedig mindkettő, akkor a Budapesti Nyári Fesztivál.
A Margitszigeti Szabadtéri Színpad körül gyűlt a tömeg. A lelátón emberek ültek egészen a víztoronyig. Azt várták, hogy megelevenedjen előttük az irigység és féltékenység örökérvényű tanmeséje Shakespeare tollából. De nem akárhogy. Nem egy vásznon százszor újravett jelenetekkel hazug módon összevágva, hanem őszintén és emberien, úgy, hogy régen is természetes volt. Azt várták, hogy Verdi dallamai hozzák nekik el egy emberi sors mélyrepülésének a történetét.
És nagyon jól tették, hogy erre vártak. Az olasz géniusz operáját őszintén és tökéletesen elevenítették fel. Marc Heller amerikai tenor úgy játszotta a főszerepet, hogy elhittük, tényleg előttünk porlik el a boldogsága. Rost Andrea Desdemona szerepében elérte, hogy a közönség egy emberként érezzen együtt vele. Kálmándy Mihály Jagóját pedig egyszerre szerettük az eszéért és gyűlöltük gonoszságáért.
A művet utoljára láthatta a közönség Vámos László rendezésében július 29-én és 30-án. Verdi lélegzetelállító zenéjét a Magyar Filharmóniai Társaság zenekara és kórusa hozta el nekünk a fiatal kora ellenére nagy sikereket elért Madaras Gergely karmester irányítása alatt.
A teljes stáb előtt meghajthatjuk a fejünket a kiváló teljesítményért és az élményért, amelyben részünk volt.
Hozzászólások