Sajnálatomra a széksorok mindössze első négy-öt sora telt meg, ám szerencsére a zenészek lelkesedését ez semmiben sem befolyásolta. Gondosan kigondolt koncepció mentén építette fel a kvartett, a közel másfél órás, fellépést. Az első részt olyan dinamizmussal indították, hogy kedvem lett volna táncra perdülni. Olyan életszeretet vittek a zenéjükbe, mely azt súgta fülembe, rúgd le a cipődet, kapd fel a melletted ülőt és járjatok egy szenvedélyes tangót. Életemben talán először sajnáltam, hogy ülős koncertet adtak.
Ezután következett a teljes kibontakozás, a számokban már helyet kaptak a szólók (és milyen fantasztikusan jók), improvizációk. Hihetetlen módon játszottak a határokkal. Mikor már úgy érezted volna, hogy nagyon progresszívvá válnak, visszatértek az alapdallamokhoz.
Hatalmas tehetséget kapott ez a négy ember, remekül játszottak hangszerükkel, a hangokkal, a közönség érzéseivel és úgy egészében az élettel. Szerelem, fájdalom, boldogság, gazdagság, szegénység, és még ezernyi ellentétes hangulatot adtak át együtt.
Ennek folytatásaként következtek a már lecsendesedett érzelmek, lassabb ütemek, és lágyabb dallamok. Ekkor következett be a teljes megnyugvás.
Zárásként pedig egy olyan számot választottak, melyen az egész koncert koncepciója végigkövethető volt. Erőteljes indítás, hihetetlen szólók, lecsendesedés, majd megint vissza az alaphoz. Csak gratulálni tudok, és mindenkit arra buzdítani, ha jelen volt, ha nem, hogy a legközelebbi koncertet semmiképp se hagyja ki! Az a fellépés szintén az új lemez bemutatója lesz, október 26-án, a Signo Caféban.

A zenekar tagjai:
Párniczky András – gitár
Bacsó Kristóf – szaxofon
Benkő Róbert – bőgő
Baló István – dob