Elmondása szerint sokáig tartott, míg megtanulta elfogadni, hogy nem mindenkinek tetszenek a képei vagy az, amit éppen csinál. Pont ezért úgy döntött úgy, saját utakat keres, elfelejti a kategóriákat, s csinálja azt, ami szívből jön. Így hát nem is firtatom, minek tartja magát, csak beszélgetünk a munkáiról, lehetőségekről, múltról és jövőről.

Konyhai eszközöket készítek, környezetbarát technikával, kézi égetéssel, ellátott saját grafikákkal, tömör fából. Kollekciómban szerepel vágódeszka, fakanál, poháralátét, kitűző, hűtőmágnes, ajtódísz, és grafika.

NYERJ NK Design cuki cuccot az Antropos.hu-n ITT! >

 

Fotó: NK Design

-Adja magát a kérdés: miért épp konyhai eszközöket készítesz?

-Dániában éltem egy évet, közel a természethez, innen jött az anyag szeretete, szerettem volna fával dolgozni, s valami olyasmit kerestem, ami ötvözi a népi hagyományokat és a modern design-t.

-S kik ezek a cuki kis lények?

-Volt egy gyerekrajz pályázat pár éve, az indította be a fantáziámat, akkor kezdtem firkálgatni csak úgy magamnak ezeket a figurákat. Furcsa, mert sosem rajzoltam azelőtt semmi olyasmit, ami cuki lett volna Aztán megtetszettek. De azért azt mondjuk el, hogy csak első ránézésre cukik, ha valaki veszi a fáradtságot és jobban szemügyre veszi őket, láthatja, hogy mindegyik képnek van mondanivalója, némelyiknek elég súlyos. Egyszerűen elegem lett már a világfájdalomból. Éveken át csupa negatív érzelmet rajzoltam, festettem ki magamból s már kezdtek engem is nyomasztani a képeim. Úgy éreztem váltanom kell, azóta csak pozitív üzenetet közvetítek, egyszerűbb eszközökkel. Mosolyt csalok az emberek arcára. Megveszik a termékeimet, hazaviszik, használják és akkor talán nekik is jobb kedvük lesz, ha rájuk néznek. Persze nem adtam fel a komolyabb témákat sem, azok most pihennek egy ideig. De persze szeretnék majd újra festeni, nem is olyan soká, tervben van egy önálló kiállítás is, ha lehetőségem lesz rá.

-Ezek szerint sokoldalú vagy.

-Mindkét projektemet magaménak érzem, a könnyedebb is és a komolyabb témáimat is. Most éppen itt tartok. Nem könnyű engem kategorizálni, ezért inkább ahelyett, hogy intézményesen tovább képeztem volna magam, belevágtam a saját márka létrehozásába, mert hova is mentem volna? Az Iparnak túl művészi vagyok, a Képzőnek meg túl iparos, és Magyarországon csak e két intézmény számít elfogadott művészeti oktató központnak és nincs valódi átjárhatóság az ország más művészeti intézményeivel, számomra ez elfogadhatatlan. Valószínűleg valahol a kettő között helyezkedem el, nem mintha valaha is célom lett volna beleülni egyik vagy másik dobozba.

<

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

Fotó: NK Design

>

-Mi a következő projekted?

Hát úgy érzem a fából kihoztam azt, ami engem érdekelt. Jelenleg a textil az, ami foglalkoztat, szeretném megtanulni, hogy arra a felületre hogyan lehet dolgozni. Számomra mindig is maga a rajz volt a fontos és az, hogy az éppen milyen felületen jelenik meg, mindig a kíváncsiságomtól és a tudásvágyamtól függ. Persze ez már egy egészen más technika, más eszközök kellenek hozzá és sajnos nem lesz egyedi minden egyes termék, pontosabban máshogy lesz egyedi, mint a famunkáim, hiszen ezeket is kézi nyomással készítem majd. Megpróbálom, meglátjuk hogyan sikerül. Szeretnék konyharuhákat, asztalterítőket, párnahuzatokat készíteni, csupa csupa olyan dolgot, ami körülvesz minket az otthonunkban, nap, mint nap használhatjuk őket, nem pedig műalkotások, amiket a falra akasztunk és utána megfeledkezünk róluk.

-És az üveg?

-Nem titkolt célom, elérni az ide látogató turistákat, s rávenni őket, hogy vigyenek haza valami kedves és egyedi ajándéktárgyat Budapestről, ami nem bazári. A poharak elsősorban nekik készültek, mert picik, elférnek a bőröndben, olcsók, egyediek és szép emlék a városból (a ‘Censored Budapest memories’ nevet kapták, talán nem kell magyarázni, miért is). De ezek nyomdában készülnek, én csak a figurát terveztem, így az üveg felülethez sok közöm nincs. Egyelőre. Dániában ugyan lett volna lehetőségem üveggel is dolgozni, utólag már kicsit bánom is, hogy nem próbáltam ki.

-Mire vagy a legbüszkébb? Milyen fontos dolgok történtek veled?

-Tavaly októberben tartottam egy workshopot a Budapest Design Hét keretében a Verebet designnal. Itt a 2014-es év témájára reflektálva, mobiltelefon tartókat készíthettek nálunk a résztvevők. Csiszoltunk, égettünk, jól éreztük magunkat. Szeretek kooperációban dolgozni. Mióta papíron nem vagyok már hallgató, keresem azokat a lehetőségeket, amelyekben fejlődhetek.

2014-ben még kiállító voltam a Helsinki Design Week-en. Mint az utólag kiderült Lublóy Zoltán volt a másik magyar kiállító, aki a MOME kerámiatervezés szak oktatója. Tekintve, hogy én nem jártam se a MOME-ra se a Képzőre, ez valóban nagy megtiszteltetés volt a számomra. Kint jó volt azt látni, hogy meg tudtak szólalni az alkotásaim, nyelvtől függetlenül, értették a humort. Persze mindenkinek máshol vannak a határai, a finnek például kiborultak a feldarabolt kislányos deszkámtól.

-És hogyan terjeszted a munkáidat? Hol találkozhat vele az érdeklődő?

-Egyrészt beindult a webshopom a közösségi oldalon, ami úgy néz ki beváltja a hozzá fűzött reményeket, de lehet tőlem rendelni emailben, chaten, telefonon is. Ezen kívül járom a vásárokat rendíthetetlenül, ahová csak lehet, megyek, az antik vásároktól a design marketekig. Budapesten jelenleg 3 helyen vásárolhatóak meg a tárgyaim, a MONO art & design galériában, Szimpla Design Shopban és a Portékában.

NYERJ NK Design cuki cuccot az Antropos.hu-n ITT! >