Nevezetesen bemutatni a technikai médiumok teljes tárházát, vagyis a 20. század második felének médiaművészetét (fotó, film, videó, analóg technikai eszközöket használó művek), valamint a 21. századit (digitális dolgok). Ráadásul nem elégszenek meg annyival, hogy a műveket bemutatják, hanem bemutatják az alkotók elképzeléseit, a művek létrejöttének folyamatát, és azok hosszú távú megőrzését is.

A tárlatnak az is aktualitást ad, hogy egy olyan korban élünk, amelyben eddig soha nem látott sűrűséggel jelennek meg újabb és újabb technikai lehetőségek. A művészek egyre inkább elmozdulnak az összetett műtárgyhordozók és a médiaművészet irányába. A hagyományos műtárgyak restaurálásával ellentétben a médiaművészeti tárgyak romlása gyorsabb, így megőrzésük állandó kihívást jelent a múzeumok számára.

Fotó: Lumú

A legfontosabb kérdés, hogy honnan is számít valami műtárgynak ma és persze hogy miként kell megőrizni a jövő számára? A megőrzés szempontjából a fizikai és technikai értelemben vett eredeti állapot jelentésének újraértelmezése elkerülhetetlen, fontos, hogy válaszokat kapjunk a művek keletkezési körülményeiről, a technikai eszközök fontosságáról, jelentéséről. Nem csupán a digitális fájl megőrzéséről van szó, annál sokkal összetettebb a feladat, hiszen a művet, annak rétegeit és jelentéstartalmát is meg kell őrizni. Lényeges a terjesztés és sokszorosítás problémája, az, hogy a művészek milyen összetevőket használnak a munka során, sőt az is, hogy hogyan mutatható be a mű akkor, ha a művész fizikai jelenléte nem lehetséges.

A tárlat valóban színes, változatos, alapos, de a kiállított művek színvonala igencsak hullámzó. A mesterművek közé sikeresen beférkőzött jó néhány olyan alkotás is, amelynél az ötlet sokkal érdekesebb, mint a megvalósítás, magyarán sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. (jó példa erre a mozgási fázisokat rögzítő fényképek eltérő sorrendű prezentálása). Ezeknél az az ember érzése, hogy az alkotók felfedeztek egy eszközt, vagy egy vizuális nyelvet, ami tök jó, de igazán használni még nem tanulták meg, inkább csak kísérleteznek vele, megragadtak a felszínen, nem ásnak a mélyére.

A tárlat jobbik fele persze így is elég okot ad arra, hogy felkerekedjünk, és megtekintsük, és persze az is, hogy itt lehetőség van bepillantani az alkotás kulisszái mögé.