2004-ben öt londoni srác úgy döntött, hogy zenekart alapít. Összeültek, elgondolkodtak, hogy ha már banda lesznek, csak kellene egy név is. Bár egyikük sem vallotta vagy vallja magát vallásosnak, úgy döntöttek, hogy véletlenszerűen felütik a Bibliát, és kiválasztanak egy random, számukra nem sok jelentéssel bíró szót. Ennek eredményeképp idén a Sziget nagyszínpadán fellép a The Maccabees, a háromlemezes angol indie zenekar. Mesébe illő történet, ugye?

Nem sokkal megalakulásuk után, 2005 novemberében megjelent a Promise Records gondozásában az első kislemezük, az X-Ray. Nem robbantak be rögtön a köztudatba, konkrétan néhány késő délutáni koncertecske és rádiófellépés után megakadt a dolog. Azonban ez nem keserítette el a srácokat, hiszen fél évvel később megjelentették a következő kislemezüket Latchmere címen, a Fierce Panda Records szárnyai alatt. A dallal sikerült felkelteniük az új arcok után kutató Radio1-es DJ, Steve Lamacq figyelmét. A rádiós hallgatottság után a dal műsoridőt kapott az MTV2-n is.

Vidám kis dallamaik innen elrepítették őket egészen a Fiction Recordsig, ahol lemezszerződéssel jutalmazták a kitartásukat. 2007-ben meg is jelent a Colour It In, melynek egyik dalában, cím szerint az All In Your Rowsban dalban mondták el, hogy ja, amúgy tényleg nem kimondottan vallásosak. Ezt a második album Wall of Arms című nótájában ismét megerősítették. Oké, The Maccabees, értjük.
Az első album sikerei közt érdemes megemlíteni, hogy a Toothpaste Kiss című dalt – melynek videója kicsit sem nevezhető homofóbnak – a Samsung felhasználta az egyik mobilja reklámzenéjeként.

Bár a népszerűség nem jött olyan hirtelen, a banda dobosát, Robert Dylan Thomast mégis az elvonóig sodorta, így kikerült a zenekarból. A The Maccabees ezután tagcserével folytatta felfelé ívelő útját, a következő szereposztással: Orlando Weeks – énekes, Hugo White – gitár, Felix White – gitár, vokál, Rupert Jarvis – basszusgitár, Sam Doyle – dobok és 2010-től plusz egy fő, Will White billentyűkön és sampleren.
A viharos tagcsere után nem volt csoda, hogy a második album picit borúsabb gitárzenét hozott. A népszerűségéhez hozzáadott, hogy Steve Lamarq újdonságokat kereső műsorában két dalt is játszottak róla. A 2009-2010-es évek alatt a zenekar csillaga egyre fényesebben kezdett ragyogni az indie-gitárpop bandák egén. Turnéztak a Bombay Bicycle Clubbal, felléptek a Brixton Academy O2 termében, ezt a koncertjüket pedig öt csillagosra értékelték a Guardiannél. A következő albumuk, a 2012-es Givel to the Wild hasonlóan sikeres volt.

Jelenleg a negyedik album, a Marks To Prove It megjelenését várjuk epedve, mivel a kritikusok előrejelzése szerint ez lesz a 2015-ös év legminőségibb gitárzene-albuma. A korong már letölthető az i-Tunesról, bár eredetileg 2014 elejére ígérték. Nem baj, jobb későn, mint soha. Addig is, amíg az új dalok tapintható formában is a boltokba kerülnek, megnézhetjük néhány, milliószor megtekintett videójunkat, mint például a Pelicánt, a Love Yout Bettert, a kétmilliós nézettség fölötti Fisrt Love-ot vagy az Aylát.

És persze remélhetjük, hogy az augusztus 13-ai nagyszínpados koncerjükre a Szigetre magukkal hoznak néhány új szerzeményt is.