Miközben pazarló égők fényénél zabálunk, két méteres tévén nézzük a Mónika show-t és folyatjuk a vizet fogmosás közben, állítólag filmtörténelmi esemény zajlik az online HD világban. Elkészült a grandiózus, nonprofit ökofilm, a HOME, amely a Youtube-on igazi közösségteremtő erőként működik: hárommillió néző, maximális osztályzat, elalélt kommentezők.

Mielőtt elcsodálkoznánk, hogy egy ilyen drága és profi filmet hogy hozhatott össze a nemzetközi civilszféra, nem árt tisztázni: a fő szponzorok közt a legnagyobb divatcégeket is megtaláljuk (keresnünk sem kell, az ő logójukból áll össze a főcím), akik nyilván így szeretnének nyitni a zöld érzelműek felé, hogy kompenzáljanak szőrmefelhasználás és állatkísérletek tépázta hírnevük miatt.

De mi is a HOME? Szép képek egymás után, persze narratív koncepcióba rendezve (de szép a Föld! csak ugye tönkretesszük! de azért mégis milyen szép!), némi ismeretterjesztő, de azért költői, és a kollektív lelkiismeretet kellőképpen toszogató narrációval. 54 országban forgatták, szinte minden beállítás repülőről, helikopterről készült. A rendező Yann-Arthus Bertrand, francia elsőfilmes, de a mozi világában öreg motoros. A franciák ebben a rácsodálkozós természetfilmes műfajban egyébként is dörzsöltek, talán még rémlik valakinek a Vándormadarak, a Mikrokozmosz, vagy a Pingvinek vándorlása.

Kattints a képre, és nézd meg a teljes filmet HD-ben, ingyen, online!

A végeredmény egy tetszetős bolygóimázsfilm, nyilván földönkívülieknek, hiszen az olvasni (de legalább a tévét bekapcsolni) képes homo sapienseknek nem sok újat mond. Azt azért megtudhatjuk, hogy New York bazinagy, a sivatag szép, fát vágni humánius módon is lehet, és úristen! olvad a sarki jég! Mindezt drámai zenével és hátborzongató adatok sorolásával húzzák alá termelésről, fogyasztásról, szennyezésről, mohó társadalmakról, gonosz cégekről. Legyünk egy kicsit rosszmájúak, és számoljunk mi is: ha a másfél órás film különböző nyelvű verzióira összesen három millióan kattintottak, és feltételezzük, hogy a negyedük végig is nézte, az összesen egymillió százhuszonöt ezer órányi bekapcsolt PC vagy Mac. Durva, nem?

Na jó, nem akartam gonoszkodni, de a valóban gyönyörű (néha egészen absztrakt) képek ellenére émelyítő a műviség és az iszonyatos közhelyfaktor. Az egészet láttuk már ráadásul, sokkal eredetibben és megrendítőbben: a Baraka volt a legnépszerűbb ilyen jellegű kísérlet. Amely ugye lassan húsz éves film, és még szövegre sincs szüksége a tökéletes hatáskeltéshez. Ennél is régebbi (’82-es) kvázi-előzménye a kis költségvetésű, de hátborzongató Koyaanisqatsi. Godfrey Reggio filmje idején még szó sem volt globális felmelegedésről és tíz éven belül várható összeomlásról, több mint kétmilliárddal kevesebben voltunk, mégis, aki látta, közelebb érezhette magához a világvégét, mint azóta bármikor, és ezen minden világjobbító ambíciója ellenére a HOME sem változtat.

Ez a trailer!