Bármit is gondoltál az első részről, nagyon gyorsan felejtsd el! Az XXl gyakorlatilag minden értelemben képes volt túllépni önmagán, és hibáin – teszi mindezt feltűnő önreflexióval –, hogy egy ötletesebb, humorosabb és egy még elképesztőbb látványvilággal (és nem a testekre gondolok) dolgozó élményt nyújtson – természetesen – elsősorban a gyengébbik nem részére.

A Magic Mike folytatása olyan – és ez bátor tőle –, mintha kijelentené: igen, tudjuk, hogy az előző film izmos testű valamennyire táncolni tudó sztriptízes pasikról szólt és kész. Na de most! A karakterek végre hús-vér emberek, nem csak kidolgozott testek tulajdonosai. Felnőtt férfiak álmokkal, tervekkel és valós, emberi problémákkal. És bár a film kissé elnyújtott, a magyar szinkron pedig ismét csapnivaló, akinek kicsit is tetszett az első rész, és annak is, akinek esze ágában sem volt megnézni, a Magic Mike 2 tökéletes szórakozás nyújt. Igaz, mint már említettem, inkább a női nézőknek, de ezt fel is vállalja. Sőt!

Két tekintetben is meglepően okosan, és figyelmesen(!) viszonyul a film önnön szerepéhez és a közönségéhez. Egyrészről megvan az, hogy a kiválasztott hölgyet (és itt fontos, hogy legalább 3 alkalommal van nagyobb darab hölgyekről szó) körbeugrálják, földre viszik, majd – valljuk be – aktust imitálnak, hogy aztán olyan óvatosan és gyengéden kapják fel, mintha legalább is porcelánból lenne mindegyik.

Másrészről – és ez vitathatatlanul a film legfontosabb „üzenete” – gyönyörű önreflexióval húz párhuzamot a mozi néző és az alkotásban megjelenő női nézők között. Mi is, ahogy ők is, fizetünk egy látványért. De ez a látvány nem áll meg a kidolgozott testnél. Azért nézzük a filmet, ahogy a filmbeli nők is azért fizetnek be ezekre a show-kra, mert izgalmas, pörgős, sokszor vicces, ahogy a férfiak táncolnak, énekelnek (mert szerencsére ez is felkerült a repertoárba, és jót is tett a zenés számoknak), foglalkoznak velük – és ez által a mozi nézővel is. A Magic Mike XXL néhol már kissé szájbarágósan is, de azt próbálja kihangsúlyozni, hogy ez jár a nőknek. Ez a fajta igényes szórakozás, mert lehet ezzel vitatkozni, de ha valaki olyan táncot nyom le, hogy konkrétan tátva marad a szánk, az már igen is igényesség.

magicmike3És hogy mennyire nem csak testorientált a filmbéli fellépések többsége, azt a legjobban mutatja egy rövid jelenet, amikor egy új fiú semmi mást nem tesz, csak egy néhány soros rögtönzött rappel felvidít egy frissen elvált fiatal nőt. Tudjuk, ahogy ő is tudja, hogy valahol csak egy fizetett szolgáltatás része az egész. Viszont ha valamit hihetően adnak elő, akkor azt – akár csak rövid időre is –, de el lehet hinni. És hát egyszerűen ilyenek a nők: gyengédség, humor, bókok és általános törődés kell nekik, na meg, hogy néhanapján valaki a szemükbe nézzen és elmondja, hogy mennyire gyönyörűek. Persze az sem utolsó, ha szép testeket nézhetnek, de borzasztóan álszent dolog lenne a mai világban ezért bármit is leértékelni vagy leszólni.

Az önreflexiónak azonban itt nincsen vége. A történet nagyjából annyi, hogy a bútorüzletet vezető Mike (Channing Tatum) egy utolsó nagy fellépés erejéig csatlakozik ismét a csapathoz, akik szintén zárásként tekintenek erre az estre.

A cikk folytatása ITT!