-Ti bátaszékieknek vagy budapestieknek valljátok magatokat?
Móki: -Hááát, én nem hiszem, hogy ezt ilyen vagylagosan be tudnánk lőni. Nem tudnám most azt mondani, hogy bátaszéki vagyok, de azt sem, hogy pesti. (Bátaszék: nagyközség Tolna megyében, a Baranyai dombság és a Sárköz határán, Szekszárdtól D-re. 7049 lakos – 2. – a szerk.)
Titi: -Helyzetfüggő. Az új lemezünkön nem sok szó esik már Bátaszékről, ez inkább az előzőhöz kapcsolódik, a Falu című számhoz. Egyre kevésbé kapcsolódunk vagy kötődünk oda.

-A Falu című számot elég régen játszottátok. Miért alakult ez így?
Móki: -Ez elég nagy “sláger szövegünk” volt annak idején, amikor megcsináltuk. Igazából én a zene miatt szoktam ettől egy picit ódzkodni, hogy ez a Dre-nek egyébként is egy ilyen őrült nagy slágere, és bár nagyon szeretem, meg általában a közönség is nagyon szokta szeretni, azért most inkább megpróbáljuk az újakat pörgetni. Majd, gondolom egy idő után összeáll, amiket leginkább szeretnek. Ezeket most tesztelgetjük, mit bírnak, mit nem.

-Hogyan döntitek el, hogy hova mentek fellépni és hova nem?
Titi: -Volt már olyan, hogy visszautasítottunk valamit?

-Például a Kispál és a Borz előtt szerepeltetek volna, mint előzenekar…
Móki: -Jó, az más!
Titi: -Ezt el is felejtettem. Tényleg nem jellemző. Amikor legeslegelőször felléptünk, akkor pont a Kispál után léptünk fel a Tilos támogató bulin, szóval egy abszolút más rajongótábor volt ott.
Móki: -Legalábbis Kispál-pólós rajongók álltak az első sorban, akik megdobáltak minket sörösüveggel… Láttuk, hogy ez nem a mi közönségünk. Mondjuk játszottunk egyszer a Hiperkarma előtt is és az sem a mi közegünk volt. Nagyon rossz olyan emberek elé kiállni, akiknek teljesen más az elvárásuk a zenével kapcsolatban.

-Ezért volt a “Kispál-Hiperkarma tengely”?
Titi: -Egyébként ezt nem csesztetésnek akartam – szerintem tök jó szövegíró a Lovasi is, meg a Bérczesi Robi is -, nem erről van szó, hanem, hogy ha bemész a városba, akkor leginkább az ő plakátjaikat látod…
Móki: -A visszamondott koncertnél az egyik legnagyobb akadálynak azt tartottuk, hogy a PECSA szabadtéri színpadán kellett volna fellépni. Egy ilyen kaliberű zenekar akkora helyen, mint a Kultiplex hibátlanul működik, tényleg. De egy PECSA szabadtéren, nem! Az nekünk mega nagy tér!
Titi: -A mi zenénk koncerten szerintem azoknak működik, akik ismerik. Tehát még aki hiphop-rajongó, se szokta szeretni úgy, hogy koncerten hallja először… Tudod, a szöveget nem lehet érteni, nem lehet összerakni és így nem ad akkora örömet.

-A színpadon kik lépnek fel rajtatok kívül?
Móki: -Nóryka, meg a Buppa akik biztosan ott lesznek. A többieket nem tudom…

-Hány évesen kezdtetek a rap-pel “komolyabban” foglalkozni?
Titi: -Amikor én voltam hetedikes, akkor a Móki negyedikes volt általánosban, akkor kezdtük el hallgatni ezeket az old school hip-hopokat. De la Soul, Beastie Boys, Public Enemy, RUN DMC… A környezetünkben a srácok ilyeneket hallgattak, és ezért mi is rákattantunk. Bátaszéken volt is egy nagyon jó hip-hop zenekar, a Rap-Tair, akik majdnem magasra törtek, de aztán nem lett belőlük semmi. 2000 körül kezdtünk el alkotóként foglalkozni a hip-hoppal.
Móki: -1999 végére megvolt az első szöveg. Az a Tilos a reggel című számunk volt. Amikor kész volt a szám akkor akarták bezáratni a rádiót.
Titi: -Akkor írtuk az utolsó hat sort a végére, hogy “Vissza a Tilost az éterbe!” Tehát az eredetileg nem volt benne, az egész egy Tilost csesztető dolog volt… Amikor meghallottuk, hogy nem lesz Tilos, mert más kapta a frekvenciát, akkor írtunk egy záradékot a végére, vagyis, hogy vissza a Tilost az éterbe.
Móki: -És akkor azt szépen felkarolta a rádió.

-Elküldtétek nekik a számot?
Titi: -Az akkori dj-nk már a Tilos Rádióban dolgozott, vagyis volt egy műsora, és ő vitte be. Egyszerűen letette…
Móki: -Egyre többet adta a rádió a számunkat, és akkor ez valahogy kapóra is jött, mert nyáron volt az a fesztivál a Tabánban.

-Maga az ötlet, hogy a színpadra álljatok, hogy jött?
Titi: -Így. :) Mi nem akartuk. Megcsináltuk ezt az egy számot brahiból, hülyeségből, és mi lepődtünk meg a legjobban, hogy kaptunk egy felkérést, hogy “jó, akkor két hét múlva lépjetek fel!” Akkor gyorsan összehoztunk még két számot. Tehát ez ilyen muszájból indult, hogy Úristen, fel kell lépni!
Móki: -És akkor, azt hiszem 2000-ben már mentünk is Szigetre is. Utána már jött zsinórban a többi. Nem volt megállás.
Titi: -Úgy emlékszem az egyik számot a Sziget fellépésünk napján írtuk meg. Tehát akkora lett öt számunk. Visszatapsoltak és akkor újra eljátszottuk.

-Ki írja a szövegeket?
Titi: -Általában én írom, aztán mindig leülünk a Mókival, mert neki jobb a ritmusérzéke és akkor formába öntjük az egészet. Általában nem azt hallod amit én otthon megírok. Át kell variálni ahhoz, hogy kijöjjön ritmusra.

–A zenei alapba beleszóltok?
Titi: -Persze. Általában úgy van, hogy megírok valami szöveget, aztán odaadom a fiúknak. Csinálnak valami ahhoz illőt. Ennek a legjobb példája a Pöri című szám, ami a pörköltözésről szól, és annak ilyen mulatós-magyarnótás az alapja. Szerintem fontos, hogy a zene az alaphangulatában illeszkedjen, ahhoz, amiről a szöveg szól. Én azért jobban szeretem, ha előbb van meg a szöveg és utána az alap.
Móki: -Muszáj kiegyezni ebben. Persze van úgy sokszor, hogy a Zsolti el tud képzelni egy számra egy zenét, és nekünk meg iszonyatosan nem tetszik, akkor kiegyezünk egy harmadik vagy negyedik zenében. Azért igyekszünk tényleg olyat választani, ami tetszik mindenkinek.

-Dj-t váltottatok tavaly márciusban. Miért került erre sor?
Titi: -Személyes okai voltak. Megszűnt a baráti viszony és így szerintem nem lehet dolgozni.

-Úgy tűnik, jót tett a zenéteknek ez a váltás.
Titi: -Én is így gondolom. De csak ezért nem történt volna meg a szakítás. De mivel pont a baráti viszony szűnt meg – ami életben tart egy zenekart -, úgy utána nem lehet zenélni. Ha az utálkozás megy, amikor valami kreatív dolgot lehetne csinálni, akkor az halál. Én nem hiszem, hogy bárki tudna így dolgozni.

-Hogy találkoztatok az új dj csapattal?
Titi: -Van egy csajos hiphop szám, amiben öt MC lány, köztük két énekes szerepel. Ezt az egészet a Párizs stúdiójába vettük fel. Mondta nekünk a Párizs, hogy a Vono Box már régóta akartak remixet készíteni az egyik számunkhoz.
Móki: -Nem is csak egy remixet… A Zsolti akart velünk dolgozni. Erről akkor is szó volt, amikor még a Homoki Petivel (DJ Sztyepp) voltunk, hogy Ő nagyon szívesen csinálna nekünk egy számot. És mikor a Petivel megszakadt a viszony egyértelmű volt, hogy velük bepróbáljuk…

-Az új albumot stúdióban vettétek fel, érezhetően jobb a hangzás. Hogy jutottatok be?
Titi: -A Párizsnak satját stúdiója van a hajón. Ő ezzel foglalkozik “civilben” is. Nagyon örülünk, hogy megtaláltuk őket. Tényleg így érezhetően jobb a hangzás és sokkal jobb körülmények között vehettük fel a lemez anyagát.

-Nektek nagy befektetés volt?
Móki: -A stúdió nem volt készpénzes kiadás, de az összes többi igen.

-Az első cd-teket ötszáz forintért lehetett megvenni. Azt hogy sikerült összehozni?
Móki: -Igazából nekünk azzel annyi kiadásunk volt, hogy meg kellett vennünk az üres cd-t ami kb. leárazva 100 forint.
Titi: -Még azt sem, mert karácsonyra kaptunk a nagybátyánktól 120 üres cd-t… :)
Móki: -Nem is akartunk azon kaszálni, nem tudom mennyit adhattunk el, vagy hányan tölthették le, de ami cd-ink volt még, azt is ingyen osztogattuk.

-Mint Ludditák meddig léteztek még?
Titi: -Még egyenlőre belefér, szerintem meg is bolondulnék, ha nem csinálnék valamit a meló mellett. Ez így pont jó, egyensúlyban tart.
Móki: -Ez most mindenkinek valami jó nagy terv. Megismertük az új csapatot, most dolgoztunk együtt először. Van több olyan szöveg, ami nagyon régi, vannak nyilván újabbak is… Most a lemezbemutató koncerthez próbáltuk igazítani a megjelenést, és a végén már iszonyatosan kellett sietni. Szóval nem nagy komótosan készült ez a lemez sem. Remélem ha lesz következő – és nagyon úgy tűnik, hogy lesz -, akkor azt már nyugisan tudjuk csinálni, picit ráérősebben. A Petinek is megmarad a stúdiója, úgyhogy ilyen gondok azért nem lesznek.

-Van pár komolyabb hangvételű számotok: a Moslékország, a Sehova tanúi – ezt a vonalat ki akarjátok domborítani? Ezek jobban sikerültek…
Móki: -Mindenki ezt mondja, de én a másik fajtát jobban szeretem. A szívemhez az áll közelebb. Rengeteg visszajelzést kaptunk, hogy a Sehova tanúi a legjobb szám, több mindenkinek ez a kedvence. Nekem is nagyon tetszik, meg ez tényleg egy harmonikus darab lett minden szempontból, de az én szívemhez mondjuk a Vastaxik, vagy a Kisbetűs zenekarok, szóval ezek a pörgősebb, lazább számok közelebb állnak.
Titi: -Én azt mondom, hogy írni jobban szeretem az ilyet, mint a Sehova tanúi, mert az jobban jön, de koncerten nem jó ezeket játszani. Amíg nem jelent meg a cd, játszottuk párszor ezt a számot koncerten és mindenki kiment a teremből. Most lehet, hogy máshogy lesz, hogy ismerik az emberek a szöveget, de tényleg, egyszerűen leül a buli, ha ilyen számokat játszunk, mint a Mínuszban az ingerküszöböm,aminek én tökre szeretem a szövegét, de úgy gondolom, hogy a lemezbemutatón túl nem nagyon fogjuk játszani. Lassú, élőben követhetetlen, szomorkás. Koncerten jobb az olyanokat játszani, mint a Pöri, ami egy agyatlan baromság.

-Most a Hippikillerrel is van két számotok, hogyan “jöttetek össze”?
Titi: -Ez úgy volt, hogy a Bihari csinált velünk egy interjút a Magyar Narancsnak, és olyan jól összehaverkodtuk, hogy amikor zenekart alapított, szólt, hogy csináljunk közösen számokat.
Móki: -Koncerten nagyon jó mankói vagyunk egymásnak, nagyot tud lendíteni eleve az élőzene, meg egy ilyen zenekar. Mindig jobban örülök, ha együtt tudunk fellépni, meg hát nyilván nekik is jó, ha színesebb az ő műsoruk ezzel a két számmal.

-Terveztek a további élőzenés fellépéseket?
Móki: -Mindenképp. Kaptunk már felkéréseket, hogy meg kéne csinálni egy csomó mindent élőzenére, amire mi nyitottak is vagyunk, csak tudod ezeket az embereket összeszervezni szinte lehetetlen feladat. Úgyhogy nem tudom ebből mi lesz, de el tudom képzelni, hogy a Hippikillerrel még csinálunk számot, ennek semmi akadálya nincs.
Titi: -A koncertet nehéz összehozni: ha hívnak mondjuk Szegedre, akkor nehéz húsz embert mozdítani. Mondjuk a Líviusz azért a három mondatért nyilván nem fog velünk lejönni. Ez Pesten működik. A lemezbemutató koncert ezért volt jó, mert mindenki ott volt, aki szerepel a lemezen.

-Videóklip?
Titi: -A Pörihez lehet, hogy lesz, mert már egy csomó képet felvettek. A Párizs bátyja mesterkedik, aki a dizájnt csinálta. Mindenféle mozgó kaják látszanak majd, erre a ritmusra összevágva, mondjuk egy pörköltkészítés, vagy valami kajacsinálás. Egy csomó minden megvan ebből, ugrálnak padlizsánok satöbbi, tehát lehet, hogy lesz valami. A Vastaxikból is lehetne, mert azt a Radio Café is játszotta, abban, ha jól emlékszem, nincs csúnya beszéd.

-A hazai hiphop képviselői hogyan viszonyulnak hozzátok?
Móki: -Hát, a RAP-csajokkal most van több közös dolgunk. Nagyjából tíz vagy tizenegy szám található a rapcsajok.com címen. Mindenféle rappes, r’n�b-s holmi… Ennek az oldalnak az a lényege, hogy csak csajok csinálták. Nushe, Nóryka, Gabó, Kathy – szóval érdemes belehallgatni. Nórykával közös a Nyóckeres számunk, én nagyon szeretem. Koncerteken rendszeresen hívjuk vendégnek, dob valamit minőségileg a produkción.
Móki: -Ha summázni kéne, a magyar hiphop életben asszem haragosaink nincsenek.

-A Nyóckerhez csináltatok filmzenét, ez mennyire jött be, szeretnétek még filmzenét csinálni?
Móki: -Én nagyon szeretem, de szerintem a Titi is. Az ilyen felkérések nagyon jók: van egy forgatókönyv, azt elolvasod, van egy story, nem neked kell agyalnod, hogy miről is szóljon az új cucc, mert már nagyon írnál valamit. Ez tényleg kihívás, és szerintem jó rapszámot szinte bármelyik filmhez lehetne írni. A Nyócker mindegyikünknek bejött, a Kurvaélettel is meg voltunk elégedve.

-Ismeritek Halasiné Bittner Gizellát és Kiss István Lászlónét? (Bátaszék kiválló pedagógusai – a szerk.)
Titi: -Persze, Bittner Gizi néni alsó tagozatos tanár az általánosban. Halk szavú, kedves, pozitívan odafordulós. A Kiss István Lászlóné az én óvonőm volt… :)