A Tesco Disco dj párosától már megszokhattuk, hogy nem adja a nevét olyanhoz, ami nem üt meg egy bizonyos színvonalat. Az ő meghívásuknak köszönhetően jutott el Budapestre a Cinematics. A glasgow-i post punk-indie zenekar második lemeze 2009-ben jelent meg. A majdnem húsz állomásos lemezbemutatói turné egyik állomása Budapest volt.

Előzenekarként Kecske és Pipó a március közepétől Los Angelesben koncertező Supersonicot, és a tavalyi MTV nyertes Kolint hívta meg. Nem sokkal fél tíz után a Supersonic kezdett játszani, és bár egy tíz éves zenekarról beszélünk, kicsit mesterkéltnek hatottak. Zeneileg kiforrott, jól összerakott produkció, de olyan volt, mintha felcsapták volna a „Hogyan legyünk egyediek-100 tipp indie zenekaroknak” kiskönyvet és leckeszerűen másolnák a benne foglaltakat. Ők még az a generáció voltak, akiknek nem kellett megfelelnie a britrock-ot játszó zenekarok elé állított követelményeknek (befésülöm a hajam és felveszem a répanacim és nagyon egyedi vagyok), így érthető, hogy lépést akarnak tartani fiatalabb társaikkal. Utánuk a The Kolin színes, világítós, homoheteró fenékmutogatása következett, volt ott minden, amit már megszokhattunk: két új szám profizmus, csók egy lánnyal, csók Ferigerivel, tehát a provokáció minden formája.

Az este záró koncertje a Cinematics volt. 2003 óta léteznek, játszottak már a Snow Patrol és az Editors előzenekaraként, a garage-rock „őshazájából” jöttek, valami mégis hiányzott nekem. Talán az, hogy meg tudjuk különböztetni a számaikat. Mindegyik jó, ütős és megvan bennük az az erő, ami rávesz arra, hogy végig ugráld és énekeld a koncertet, de kicsit hasonlóak. Az új albumról megszólalt az összes szám, köztük a nagysikerű Love and terror is, és hallhattunk néhányat az előző lemezről is. Sajnos csak a koncert vége felé engedték meg maguknak, hogy némi érzelem is kifejeződjön az arcukon, amit a közönség a megérdemelt visszatapssal köszönt meg. Viszonzásul két dögös, gitártépős, megőrülős számot kaptunk. Végeredményben egy – a stílust nem kedvelő számára is – könnyen befogadható, vad számokat játszó zenekart kaptunk, és egy olyan koncertet, amit ők maguk képesek lesznek még felülmúlni. Mi pedig reménykedünk, hogy nem utoljára láttuk őket hazánkban játszani.