A kiadó vezetője, Gáspár Ferenc író az MTI-nek elmondta, hogy a három kortárs szerzőt minden modernségük, avantgárdhoz húzó hajlamuk mellett összeköti a konzervatív világlátás, a nemzet és a haza iránti elkötelezettség. Mindhárman kiemelkedő prózai, lírai és esszéírói életművet teremtettek, valamint jelentős szakmai és állami elismerésekkel büszkélkedhetnek. Műveik erősen reflektálnak a korra, munkásságuk a 20. század vége és a 21. század eleje egyfajta dokumentálásának is tekintető.
“Közös bennük a transzcendencia iránti vonzódás. Mélyen keresztény, misztikus író-költő mindhárom” – hangsúlyozta Gáspár Ferenc. Kiemelte: a nemrégiben elhunyt Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője egy esszéjében a három szerzőt a magyar próza legjobbjai és igazi megújítói közé sorolta, akik úgy teremtenek új, avantgárd formákat, hogy hívek maradnak a magyar valósághoz is.
A Pósa Zoltánról szóló kötet elsősorban a szerző regényeivel, így például az ellenzéki aktivitása miatt sokáig kiadatlan, végül 1985-ben megjelent Ama tőrök című első könyvével foglalkozik, de kitér a verseire, valamint műveinek kritikai fogadtatásra is – mondta a monográfiát szerzőként is jegyző Gáspár Ferenc. Pósa Zoltán művei közül kiemelte az 1999-es Mediterrán tintabúra és a 2009-es Az ifjúság maradéka című regényeket is, amelyeket szintén részletesen elemzett a kötetben.
Mivel Pósa Zoltán írásaiban fontos szerepet játszanak a Kádár-korszak évtizedei, ezért a monográfia is sokat foglalkozik az 1960-70-80-as évek világával. “Mára ez az időszak már történelem. Ha valaki erről a korszakról ír, rengeteg olyan utalást tesz, amit a mai olvasónak már el kell magyarázni” – jegyezte meg Gáspár Ferenc, aki érdekes életrajzi adalékokkal is szolgál az olvasóknak Pósa Zoltánról.
Csontos Jánosról, “az ezredváltó magyar Dantéról” Vitéz Ferenc írt monográfiát, aki többek között “manierista” alkotóként beszél az 54 éves író-költőről, újságíróról és filmrendezőről.
“A manierizmus úgy értendő, hogy túlteng nála a forma. Első szépirodalmi kötete, az Apróza az apróra tördelt, versszerű kisnovella, 2015-ös regénye, az Angyaldekameron a szintézisre törekvő nagyregény iskolapéldája. Ez utóbbi, önéletrajzi ihletésű művében feltűnnek Csontos életútjának állomásai, a hódoscsépányi gyermekévek, az ózdi iskola, a debreceni egyetemi évek és az újságírói pálya megannyi stációja” – tette hozzá Gáspár Ferenc.
Vitéz Ferenc részletesen elemzi Csontos publicisztikáját, tévéfilmes tevékenységét is. A kiadóvezető érdekességként említette, hogy Csontos János első nagy irodalmi filmjét Pósa Zoltánról készítette Isten, vagy sátán, harmadik út nincs címmel.
Az 1958-ban a horvátországi Darázson született Kontra Ferenc monográfusa, Huszka Árpád kötetében feltárja a szerző életútjának és életművének kapcsolatait. Kontra Ferenc Szegeden szerzett bölcsészdiplomát, szerkesztő volt többek között az újvidéki Új Symposionban is, prominens személyisége a magyarországi, a szerbiai és a horvátországi magyar irodalomnak. Két verskötettel (Jelenések, Fehér tükrök) tűnt fel az irodalomban.
“Ahogy Pósa Zoltán és Csontos János, Kontra Ferenc is igazi határsértő, versei is, prózái is rendhagyóak és formabontóak. Élet és halál alapkérdései ugyanúgy foglalkoztatják, mint a magyarság mindennapi gondjai” – mondta el Gáspár Ferenc. Hozzátette: Kontra Ferenc első regénye a Drávaszögi keresztek, utolsó a 2014-es Angyalok regénye, amelyben misztikus és groteszk kisprózák állnak össze nagyepikává.
A Coldwell Kiadó vezetője úgy vélte: a három monográfia nem csupán Pósa Zoltán, Csontos János és Kontra Ferenc írásainak kedvelői forgathatják örömmel, de hasznosak lehetnek a korszakkal, valamint a kortárs irodalommal foglalkozó egyetemi, főiskolai hallgatóknak is.
Amennyiben az anyagi forrásokat biztosítani tudják, mindenképpen szeretnék folytatni az Élő irodalom sorozatot, amelynek első három kötetét december elsején mutatják be a Magyar Írószövetség dísztermében – fűzte hozzá. A monográfiák megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatta.