-A munkahelyeden találkozunk – nem lehet megélni ma Magyarországon a zenélésből?
-Csodálkozom, hogy egyáltalán megkérdezed. Persze, hogy nem. Sokkal jobb lenne csak zenélni. A gitárosunk éppen nem csinál mást a zenélésen kívül, de így kénytelen több zenekarban is játszani – és még így sem könnyű a megélhetés. Ha a zenélésben első szempont lesz a megélhetés, már nem az igazi a dolog. Én mindig dolgoztam mellette, így a zene a legfontosabb dolog tudott maradni az életemben, olyasmi, amiben nem kötök kompromisszumokat. Persze így meg minden sokkal lassabban halad. Csak a koncertekre, meg arra van idő, hogy lemenjünk hetente egyszer próbálni.

-15 év hosszú idő, nem fásultok bele a sok koncertbe?
-Nem a koncertek sűrűsége vagy száma számít, hanem a változatossága. Ha ugyanazt a műsort nyomod, akkor egy idő után természetesen megunható. Nekem lelkiismeretfurdalásom van a régi számokat nyomni, bár azokra ugrál a közönség, mert szerintem a műsornak folyamatosan változnia, újulnia kellene. Ha sok koncert mellett is képesek vagyunk megújulni, nem fásulunk bele.

-Közel húsz éves múltra tekint vissza a zenekar, Te 1994-től játszol velük – milyen volt ez a 15 év?
-Bizonyos értelemben “álmodásnak” tűnik. Olyan mintha létezne a reális élettel párhuzamosan egy másik világ – ami szintén reális, hiszen sok emberre van hatással. Valami nagyon hiányozna az életemből, ha nem lenne, bár akkor biztosan rendezettebb lenne az életem. Ha sokáig nincs koncertünk, hiányérzetem támad, mert a közönséggel való találkozás, energiacsere, nagyon sokat jelent nekem. Ilyenkor egy tisztább érzést élek meg, amikor a hétköznapi gondok teljesen megszűnnek.

Korai Öröm

-Mi a legemlékezetesebb élményed?
-Kosovói fesztivál, amikor a zsonglőr barátaink tanították a helyi gyerekeket ördögbotozni… „Nap és Hold“ fesztivál a bolgár hegyekben, amikor a VJ-eink a ködbe vetítettek, azt hitték, hogy az sziklafal… Szt. Pétervár, kirándulás a Nyeván egy fehér éjszakán … Berlin, Tacheles …

-Miben változott a zene ez alatt az időszak alatt?
-Sok mindenben. Fontos emberek cserélődtek a zenekarban. Az alapító gitáros-énekes-trombitás-furulyás 1999-ben kiszállt – ez egy nagy zenei váltás volt. Ezt követően az új gitáros révén dallamosabb és jobban megszerkesztett zenét kezdtünk el játszani. A zenénk nem követi egyébként sem a trendeket, sem a divatokat, egyszerű improvizációkból születik, melyet a más-más zenét hallgató tagok – van köztünk, aki csak kemény tánczenét hallgat, én szeretem a népzenét – témáira játszunk.

-Elég sokan vagytok – hogyan kell elképzelnünk a Korai Örömöt belülről?
-Mint egy régi házasság. Más zenészek, akik tudják, milyen hosszú távon együtt lenni, csodálkoznak, hogy bírjuk. Amikor játszunk, nincsen semmi kérdés, de a szervezésben, egyéb kérdésekben vitázunk.

-Ma is azok állnak a bulikon az első sorban, mint 15 évvel ezelőtt?
-Szerencsére az első sorban mindig fiatal lányok táncolnak. Viccet félretéve, a közönségünk folyamatosan változik. Bár a zenénk nyilván nem olyan újszerű már, mint volt 15 éve, de örülünk, hogy még mindig van rá igény. Régen a közönség a barátainkól, ismerőseinkből verbuválódott, akikkel valódi közösséget alkottunk – ma már ilyen kapcsolat nincs a közönségünkkel. Annál jobb, hogy a kapcsolat egy más szinten, a zene szintjén mégis létrejön.

-A honlapotokon számos stílusmeghatározást olvashatunk, ambient, városi népzene, pszichedelikus etno, a kilencvenes évek folyamatzenéje, akció-zene, világzene, ethno-trance-tribal-metal – ebből csak a világzene értelmezhető a földi halandónak. Kicsit közelebb vinnéd az olvasót a megértéshez?
-Ezeket sem mi adtuk magunknak, hanem a média, mi pedig másoltuk, hogy legyen meg a válasz a mindenkori legfontosabb kérdésre. Egyébként a rólunk szóló cikkekben jól megfigyelhető, hogy az írók nem az életből, hanem régebbi cikkekből merítenek. Így követhető ugyanannak a téves képzetnek a fejlődése és újrafogalmazása. Valószínűleg ilyen az írott világtörténelem is. Az olvasót egyféle módon tudom közelebb vinni a megértéshez – jöjjön el koncertre, hallgassa meg a lemezeinket.

-Négy év után jöttetek ki az új anyaggal, miért kellett ennyit várni rá?
-Egy közel 20 éves zenekarnál ez nem hosszú idő. Az 1990-es években évente adtunk ki lemezeket, mostanra szeretünk többet dolgozni egy albumon. Másfelől a lemezkiadás manapság nem egy nyereséges vállalkozás, más zenekarok ki sem adják a zenéjüket.

-Egyre több zenekar teszi ingyen elérhetővé a lemezeit a világhálón így előzve meg, hogy a kalózszervereken rossz minőségű felvételek keringjenek. Mi erről a véleményed?
-Hát Magyarországon a legális letöltés nem működik – a kalózkodás annál inkább, ez viszont nagyon negatívan érinti a zenészeket. Értetlenül állunk a dolog előtt, mert drákói intézkedésekkel a dolog megállítható lenne, mégsem történik semmi, miközben mennek tönkre a kiadók. A legrosszabb az egészben, hogy a hihetetlen információáramlásban a fiatalok már nem szelektálnak, azt fogyasztják – nem élnek a kultúrával vagy zenével, hanem fogasztják azt –, amit érnek, ahelyett, hogy kiválasztanák, ami érdekes számukra, és pénzzel ellentételeznék a zenész idejét, tehetségét, pénzét, melyet a lemezbe tett. Ez a fajta tömeges magatartás katasztrófához vezet. Nem lesznek felvételek. Jobban mondva lesznek – hiszen technikailag egyre könnyebb manapság felvételeket készíteni – csak éppen sokkal rosszabb minőségűek.

-Mit kell tudni az új lemezről? A megszokott hangzásra számíthatnak a rajongók vagy esetleg elmozdultatok új dolgok felé?
-Szerintem mi a koncerteken egyféle hangulatot vetítünk, az albumaink viszont mind különböznek. Ez nyersebb ez előzőnél, és közelebb van a koncert feelinghez. Ugyanakkor olyan számok is kerültek rá, amiket soha nem játszunk koncerteken, és nem is „koraisok” – pl. az utolsó. Két számban vendégénekel Tanya Kalmykova – orosz kísérleti népdalénekesnő, akivel találkoztunk már többször fesztiválokon (Ole Lukkoye orosz baráti zenekarban énekelt). Egy másikban a magyar (cigány) népzenéhez is folyamodtunk. Hogy mennyire új vagy megszokott az anyag, azt a hallgatók döntsék el. Mi bírjuk.

-Hol hallhatja majd élőben az új lemezt a közönség?
-Áprilisban volt egy szlovéniai turnénk, májusban Németországba mentünk, közben minden hétvégén játszottunk itthon is – így lesz nyáron is, minden fontosabb fesztiválon ott leszünk.

-Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
-Berlin igazi törzshelyünk, szeretünk ott játszani – sokan ismernek minket külföldön, de eddig nem tudtak hozzájutni a lemezeinkhez. Most áprilisban az új albumunkat kiadta egy német kiadó, a Herzberg Verlag, reméljük ez új kapukat nyit majd külföldön. Hogy mi következik eztán, majd kiderül. A többi változatlan. Játszunk és igyekszünk minél több helyre eljutni.