Szereplők: Uma Thurman, David Carradine, Daryl Hannah
Michael Madsen, Vivica A. Fox, Lucy Liu, Samuel L. Jackson
Forgatókönyvíró-Rendező: Quentin Tarantino
Forgalmazza: BEST HOLLYWOOD KFT.

Egy vidéki kápolnába bekukkantó rangernek szörnyű látványban van része: miközben egy esküvőre készülődő társaság ruhapróbát tartott, kegyetlenül lemészárolták őket. A véres menyasszonyi ruhában heverő terhes nő Fekete Mamba, más néven a Menyasszony. A gyilkosságokért a Bill nevű férfi által szervezett elit csapat, a The Deadly Viper Assassination Squad, röviden DIVAS a felelős. A csapat tagjai, a Viperák különböző mérgeskígyók után kapták nevüket, a legveszélyesebb közülük Fekete Mamba, aki korábban Bill szeretője volt.
Bill és a Viperák úgy vélik, holtan hagyják a Menyasszonyt a tett helyszínén, de balszerencséjükre a nő nem halt meg, csupán kómába esett. A kórházban a Kaliforniai Hegyi Kígyó, azaz Elle Driver nővérnek öltözve belopózik a Menyasszony szobájába, és már szúrni készül egy injekciós tűvel, de az utolsó pillanatban maga Bill akadályozza meg, hogy beadja a halálos mérget.
Négy évvel később az addig kómában lévő Menyasszony váratlanul felébred, és rájön, mit tettek vele. Egy műtős segítségével lelép a kórházból, visszaszerzi rikító "punciautóját", és megkezdi a bosszúhadjáratot.
Az első célszemély az esküvői mészárlás résztvevői közül O-Ren Ishii avagy Gyapotszájú nevű Vipera, aki hétévesen közvetlen szemtanúja volt szülei meggyilkolásának. Tizenegy évesen már véres bosszút állt a tetteseken, és azóta ő az első női főnökök főnöke a japán jakuza alvilágban. Okinawában a Menyasszony szert tesz egy legendás kardra, amelyet a világ leghíresebb szamuráj fegyverkovácsa, a legendás ninjitsu mester, Hattori Honzo ad át neki.
Tokióban O-Ren Ishii egy éjszakai klub/vendéglő komplexumot igazgat, a Kék Levelek Házát, és állandóan ott vannak körülötte testőrei, akik halálos ügyességgel forgatják a kardot. A Menyasszony megtámadja őket, és csatába keveredik O-Ren Ishii személyes hadseregével, a fekete páncélos Őrült 88-asokkal. A támadás során a Menyasszony külön le akar számolni O-Ren két legfontosabb segítőtársával, személyi asszisztensével, Sophie Fatale-vel és testőrével, Go Go Yubarival.
A támadás egy klasszikus párbajban csúcsosodik ki a Menyasszony és O-Ren között, és az is kiderül, hogy az igazságkeresés érzelmileg is súlyos terhet jelent Fekete Mambának. Néhány nappal késobb a kaliforniai Pasadénában a Menyasszony második áldozatát, a Kobrát, azaz Vernita Greent keresi meg, akinek kiskorú lánya is jelen van, amikor a bosszú beteljesedik.
A tokiói csata után most először jelenik meg Bill, aki a harc egyetlen túlélőjét, Sophie Fatale-t faggatja a Menyasszony céljairól, majd felteszi a kérdést: vajon tudja-e a nő, hogy a lánya életben van?
A Kill Bill második részében a Menyasszony tovább folytatja bosszúhadjáratát a még életben lévő Viperák ellen, egészen addig, amíg el nem érkezik magához Billhez, gyermeke apjához, és akkor megdöbbentő felfedezést tesz…

A SZEREPLŐVÁLOGATÁSRÓL
Uma Thurman és a terhesség
Tarantino évekkel ezelőtt elkezdett dolgozni egy forgatókönyvön, egy II. világháborús eposzon, de munka lassan haladt. Aztán egy partin összefutott Uma Thurmannal.
– Már három éve nem találkoztam Umával – emlékszik vissza a rendező –, és persze megkérdezte, amit mindig meg szokott kérdezni, ha összefutunk, hogy mikor fejezem be a szüzsét, és mikor dolgozhatunk megint együtt. Uma mindig a kedvenc színésznőm volt. Amikor hazamentem, a hét végén elővettem a Kill Bill pár oldalas vázlatát, és úgy döntöttem, most ezt kell megcsinálni.
Ekkorra a háborús film terve már sokkal monumentálisabbra sikeredett, mint Tarantino számított rá, ráadásul az is nyomasztotta, hogy olyan sok rendező forgat világháborús mozit. – Úgy véltem, jobb, ha a Kill Billre koncentrálok – vallja be. -Gondoltam, nagyon szórakoztató lesz megint együtt dolgozni Umával, és jó előgyakorlat lehet a háborús eposzhoz.
A 2001. évi Cannes-i Filmfesztiválon, amikor a Miramax éppen kihirdetni készült az új filmet, Tarantino azzal az újsággal lepte meg a producereket, hogy kiszemelt főszereplőnője, Uma Thurman gyermeket vár. Amikor egy film már forgatásra készen áll, szerződtették a stábot és felépítették a díszleteket, akkor az lenne a normális reakció, hogy másnak adják a szerepet és elkezdik a munkát. De az adott szituáció nem volt normális.
– Azt mondtam, hogy ez az én filmem – magyarázta Tarantino. -De ugyanúgy mondhatnám, hogy ez az én Josef Sternberg-filmem. Ha Sternberg lennék, és 1930-ban éppen a Marokkót kezdeném forgatni, amikor kiderülne, hogy Marlene Dietrich terhes, mit tennék? Elkezdeném valaki mással a filmet? Természetesen nem, megvárnám Dietrichet. És a filmtörténet később köszönetet mondana.
Tarantino döntése végül hasznára vált a Kill Billnek.
– Valószínűleg nem lett volna érdemes hamarabb elkezdeni a forgatást. Egy olyan film előzetes munkálataihoz, amelynek felvételei Kínában, Japánban és az Egyesült Államokban készülnek, sok időre van szükség. Úgy vélem, Uma fia nagy szívességet tett nekünk, neki köszönhető, hogy jobb filmet készíthettünk.
Thurman 2002 januárjában hozta világra a gyermekét, és március másodikán már jelentkezett, hogy készen áll a tréningezésre. Éppen a megfelelő időben…

Lucy Liu
O-Ren Ishi, a szamuráj kardforgató ex-Vipera, a japán alvilág első női főnöke szerepére Tarantino Lucy Liut szemelte ki, mivel lenyűgözte őt a színésznő a Mandzsu hercegnő szerepében az Új csapás című filmben, és nagyon tetszettek neki a harcjelenetek a Visszavágó, a Charlie angyalai és Ballistic című mozikban. Tarantino eredetileg kínai vagy japán színésznűt képzelt el O-Ren szerepére, de amikor rájött, hogy Lucy Liu rendelkezik mindazon képességekkel, amelyeket a figura megkíván, a rendezű kicsit átalakította a karaktert.
– O-Ren tehát nem japán lett, hanem félig japán, félig kínai, ázsiai-amerikai. És ő fogja uralni a tokiói alvilágot. Tehát megírtam a hátterével foglalkozó jelenetet, a Tanaka főnökkel kapcsolatos szcénát.
Tarantino eredetileg hideg, férfias figurának képzelte el O-Rent. Ám amikor Lucy Liu jobban megismerkedett a japán nyelvvel és kultúrával, azt javasolta, hogy legyen nőiesebb a karakter.
– Tényleg feminin figura lett, de csak a felszínen – mesélte a színésznő. – Babaszerű jelenség, olyasvalaki, akiről nem lehetne feltételezni, hogy könyörtelen gyilkos. Ez egyfajta álcázás a részéről, amellyel elaltatja ellenségei gyanakvását.

David Carradine
Az 1970-es évek kung-fu őrületének megkérdőjelezhetetlen bálványa és Tarantino gyerekkori ideálja kétségtelenül David Carradine volt. Bár ő játssza a címszerepet, a Kill Bill első részében főleg ismerős, suttogó hangja hallatszik, és csupán rövid időre tűnik fel a vásznon. A második részben azonban Thurman mellett ő a főszereplő, mivel Tarantino szerint a történet kettőjük összecsapása körül bonyolódik.

A Viperák kiválasztása
-2001-ben ő nyújtotta számomra a legjobb női alakítást – jelentette ki Tarantino Vivica A. Foxról, aki a Two Can Play That Game című vígjáték főszerepét játszotta. -Vállán vitte az egész filmet, amelyet el sem lehetett volna képzelni nélküle. Eredetileg Vernita Green avagy Kobra szerepét egy ismeretlen színésznő játszotta volna – ő az első ex-Vipera, akivel a Menyasszony leszámol az első részben. A próbafelvételek során azonban kiderült, hogy Vernita szerepére Fox az igazi. Később Tarantino meglepődve tapasztalta, hogy Vivica A. Fox mennyire komolyan veszi a szerepét, amely kicsi, de jelentős volt.
– Csupán egy jelenete van – mesélte a rendező. -Mégis három hónapig készült rá. Elutazott Kínába is, bár az ő jelenetét nem ott vettük fel, és együtt tréningezett velünk. Három hónapon át, heti öt napon, naponta nyolc órán át.

Daryl Hannah egy londoni színpadon szerepelt Michael Radford The Seven Year Itch címu produkciójában, amikor Tarantino meglátogatta az öltözőjében, és felkérte egy szerepre, amelyet egyenesen az ő számára írt. Hannah tapsolt örömében, hogy lehetőséget kapott Tarantinóval forgatni.
-Még sosem alakítottam tökéletesen gonosz figurát, így nagyon izgatott lettem, amikor kiderült, hogy Elle Driver igazi rosszlány. Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy kemény, fizikailag erős figurát kelthetek életre.
Tarantino egyik kedvencét, Michael Madsent kérte fel Budd eljátszására. Budd már visszavonult a Viperáktól, de visszatér, hogy részt vegyen a harcba, amelyet Bill a menyasszony ellen folytat. -Ez a figura legalább olyan emlékezetes, mint Mr. Blone a Kutyaszorítóban című filmben – jegyezte meg Madsen. – De legalább 180 fokkal el is tér tőle.

A törvény embere
A Kill Billben még egy veterán színész feltűnik, Michael Parks, aki a hetvenes évek klasszikus tévésorozatában, a Then Came Bronsonban alakította a főszerepet, és szerepelt az Alkonyattól pirkadatigban is. Parksra két szerepet osztott a rendező: az első részben a Tarantino által írt Alkonyattól pirkadatigban alakított Texas rangert, Edgar McGraw-t alakítja, aki itt az esküvőn történt mészárlás helyszínén vizsgálódik, a második részben pedig egy idősebb mexikói stricit alakít, aki segít a Menyasszonynak megtalálni fő ellenségét.

A jakuzák
A Tarantino szemszögén át ábrázolt tokiói alvilág nem lenne teljes Go Go Yubari, O-Ren Ishii vonzó, de veszélyes tinédzser testőre nélkül. A szerepet Tarantino egyenesen Chiaki Kuriyama számára írta, miután látta ot Kinji Fukasaku utolsó kultuszfilmjében, a Battle Royale-ban. (Egy korábbi Fukasaku-film, a Battles Without Honor and Humanity címu gengszterdráma egyik dala megtalálható a Kill Billben is.) A Battle Royale sötét szatíra a közeljövo Japánjáról, ahol egyenruhás egyetemistákat kényszerítenek élethalálharcra.
Tarantino alvilágában férfi főnökök is vannak, olyan férfiak, akik ellenállnak ama patriarchális szervezet fenyegetésének, amelyet O-Ren, Go Go és Sophie Fatale képvisel. Tarantino néhny kedvenc japán színésze közül gondosan kiválasztotta a kulcsszereplőket, beleértve Jun Kunimurát, mint Tanaka főnököt – a színész Takeshi Miike Audition and Ischii: The Killer című filmjének sztárja volt -, továbbá Koji főnök szerepére Kazuki Kitamurát. A többi japán szereplő kiválasztásában a rendező japán producerére, Koko Maedára hagyatkozott.
Az egyik lázadó főnök szerepét Zhang Jin Zhan, a film kínai rendezőasszisztense kapta. Ez kézenfekvő választás volt, ugyanis a Kill Bill pekingi felvételein Zhang sikeresen irányította a különböző nyelveken beszélő csoportokat és egységesítette az eltérő munkastílusokat. Igazi főnök volt…

A PRODUKCIÓRÓL
Kill Bill tisztelgés azon filmek előtt, amelyeket Tarantino megnézett és megkedvelt, de egyben a műfajok újraértelmezése is. A spagetti western, a kínai harcművészeti film, a szamurájfilm és az anime egyaránt hatást gyakorolt a rendező munkásságára. A Kill Bill fejezetekből áll, amelyek mind egy bizonyos műfajhoz kötődnek, de beleolvadnak a tömegkultúra termékeibe is.

South Bay-i napok
Bár különösen hangzik, de a Kill Bill eredete a földrajzban keresendő. Tarantino South Bayben töltötte a fiatalságát, az Orange megyei Los Angeles déli régiójában, ott, ahol Manhattan Beach is található. Előző filmje, a Jackie Brown (1997) is ezen a környéken játszódik, és bemutatja annak szépségeit.
Soth Bayben sok utánjátszó mozi volt, ahol azokat a kung-fu filmeket is bemutatták, amelyek a város északi részén már nem vonzották a közönséget.
-Még kis kölyök voltam, amikor a kung-fu filmek elárasztották a mozikat – emlékezett vissza Tarantino. –Két éven át szinte mást se lehetett látni, majd amikor a kung-fu őrület máshol már lecsillapodott, itt még a hetvenes-nyolcvanas években is megmaradt. Szerintem ez az egyik legnagyszerűbb filmes mufaj.
Tarantino a tévében nézte a The Green Hornetet, amelyben szerepelt a fiatal Bruce Lee, mint a főhős maszkos cimborája, majd később csodálta David Carradine eurázsiai kung-fu mesterét az ABC TV hasonló című sorozatában. Néhány évvel később érdeklődése kiterjedt az ázsiai akciófilmekre, és a tévéjén behangolt egy helyi japán nyelvű adót, amely a Shadow Warriors-sorozatot sugározta: a széria Sonny Chiba nindzsa detektívje, Hattori Hanzo kalandjairól szólt. Amikor a nyolcvanas évek közepén az újhullámos hongkongi akciófilmek bekerültek az Egyesült Államokba, az akkor már a Manhattan Beach-i videokölcsönzőben dolgozó Tarantino egyik legkorábbi és leglelkesebb rajongója lett a mufajnak.
A rendező munkásságára már a kezdetektől a következő filmek hatottak: Sonny Chiba szupererőszakos mozijainak reminiszcenciái tűnnek fel a Tiszta románcban, a City of Fire című hongkongi akciófilm hatott Tarantino első rendezésére, a Kutyaszorítóban című filmre.
-A hetvenes években Sonny Chiba Charles Bronsonnal és Clint Eastwoddal együtt a legnagyobb akciósztároknak számított nálam – vallotta be Tarantino. -Nagy rajongója vagyok a hetvenes években Hongkongban készült harcművészeti filmeknek, amelyek a Shaw-testvérek nevéhez fűződnek – mesélte. -Ha két életem lenne, az egyikben ezeket imádnám, a másikban pedig az olasz westerneket. Ez a két műfaj tulajdonképpen hatást gyakorol egymásra. A Shaw testvérek számos dolgot kölcsönöztek az olasz westernekből, a hetvenes években ebben a két műfajban hasonló cselekményt, képeket és beállításokat alkalmaztak, tehát tagadhatatlan a rokonság közöttük.

Ázsiai hatás
A Kill Billre gyakorolt ázsiai hatás nem csupán a cselekményvonulat- ban és a képi megjelenítésben figyelhető meg, Tarantino ugyanis három szerepet is kreált a legendás harcművészeti színészeknek.
A japán mozi híres kardmestere, Sonny Chiba alakját Hattori Hanzo nindzsa, a Shadow Warrior-sorozat főszereplőjében élesztette újjá.
A kínai harcművészek sem maradhattak ki Tarantino terveiből. Gordon Liu Chia-hui mint Johnny Mo, az Őrült 88-as testorcsapat vezetője ismerős lehet a Kutyaszorítóban című moziból, Pei Mei pedig, a népszerű fehér szemöldökű szerzetes a Shaw testvérek több filmjében is feltűnt – ez a karakter a Kill Bill második részében kap majd jelentősebb szerepet. Tarantino azonban ezúttal nem a megszokott kategóriákban szerepeltette a színészeket, mivel Liu a Shaw-filmekben általában komikus figurákat alakított, míg Pei Mei – akit legtöbbször Lo Lieh személyesített meg – a legsötétebb gonoszok egyike volt, aki például Liu Jia-liang Executioners From Shaolin elárulta testvéreit a Mandzsu zsarnoknak. Liura nagy hatást gyakorolt, hogy a film címszerepét David Carradine alakítja. Miközben Kínában forgattak, alkalmat talált arra, hogy elmondja Carradine-nek, mennyire szerette a Kung-fu sorozatot. -Ez a széria komoly szerepet játszott abban, hogy a nyugatiak megértsék a kung-fu lényegét – magyarázta a harcművész-színész.

Egy másik világ
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Tarantino nem pusztán megkettőzte műfaji forrásait a Kill Billben, hanem át is alakította őket, pontosabban átszűrte az elkötelezett amerikai rajongó érzékenységén, akinek képzelete olvasztótégelyként funkcionál, s ily módon felfedi a rokonságot a látszólag egymással semmilyen kapcsolatban nem lévő mufajok között.
-Már többször elmondtam, hogy a filmjeim két különböző világban játszódnak – nyilatkozta. -Az egyik a Ponyvaregény és a Jackie Brown "Quentin-univerzuma", amely többé-kevésbé valóságos, a másik pedig a mozivilág. Amikor a Quentin-univerzum figurái moziba mennek, az ott látott karakterek a mozivilágban élik mindennapjaikat, azaz egyfajta ablakként szolgálnak a másik univerzumra. A Kill Bill az első olyan filmem, amely tényleg a mozivilágban játszódik. Elképzeltem, hogy mi történne, ha ez a világ valóban létezne, hogy összeszedném a stábot, és forgatnék egy Tarantino-filmet ezekről a karakterekről.
Ez a film nem abban az univerzumban játszódik, amelyben élünk. Ebben a világban a nők nem a gyengébb nem képviselői. Ugyanaz a vadászösztön vezérli őket, mint a férfiakat, és ugyanúgy ölnek vagy meg is öletnek…

Az ázsiai stáb
Mialatt Tarantino Kínában utazgatott, hogy kiválassza a megfelelő helyszíneket, megismerkedett Yoheid Tanadával, a neves látvány- tervezővel. Átadta neki a vázlatrajzait az éjszakai klub/étterem komplexumról, amelyet a pekingi stúdióban kellett felépíteni.
-2001 áprilisában találkoztam Tarantinóval – mesélte Taneda. -Az év áprilisában kezdtük építeni a díszleteket. Körülbelül két hónapba telt, amíg minden elkészült, amit a rendező akart. Nagy hatást tettek rám Tarantino vázlatai a Kék Levelek Házáról. Olyanok voltak, mintha gyerek vetette volna papírra, ám ennek alapján el tudtuk készíteni a pontos tervrajzokat. A végső változat meglehetősen közel áll Tarantino eredeti elképzeléséhez.

Az edzések
A Kill Bill edzőtermét egy nagyáruházban állították fel Culver Cityben, Los Angelestől délre. A tréning több fronton zajlott: a szereplőknek oktató CD-ről japánul kellett tanulniuk, közben elsajátították a kenjutsu szamuráj kardtechnikát a veterán japán filmsztártól, Sonny Chibától, és kínai harcművészetet az ünnepelt harcművész koreográfustól és filmrendezőtől, Yuen Woo-pingtől. Yuen mester akciókoreográfiája nagy szerepet játszott a Mátrix és a Tigris és sárkány című filmek sikerében is, de Tarantino már azelőtt rajongója volt, hogy Hollywoodba került volna.
A tréningezés során Yuen mester és csapata arra a hongkongi technikára tanította meg a szereplőket, amelyet wire worknek neveznek (kb. kb. kötéllel való munka). David Carradine úgy vélte, neki már nincs mit tanulnia, hiszen majd negyven éve gyakorolja a harcművészetet. de rá kellett jönnie, hogy téved.
-Újra meg kellett tanulnom mindazt, amiről azt hittem, már régen elsajátítottam – jelentette ki kesernyés mosollyal.

TARANTINO A KAMERA MÖGÖTT – PEKINGBEN
A rendező a kamera mögül nézte a sztárját, Uma Thurmant, és szinte erotikus vágyódással meredt a színésznő kezében tartott kardra. -Érezned kell a benne rejtozo sárkányt – suttogta a rendező. Thurman szeme villant egyet, a pillantásában düh és tisztelet keveredett. -Ennyi! – kiáltotta a rendező. -Nagyszerű volt.
Quentin Tarantino a pekingi filmstúdióban forgatott – a hatalmas létesítményt Mao Ce-tung 1949-ben építtette propagandafilmek készítésének céljára. Quentin Tarantino kétségtelenül a peripatetikus filmiskola követője: végigsétál a forgatás helyszínén, megbeszéli az operatőrrel, Bob Richardsonnal, hogy kicserélik a kamerát, a rendezoasszisztenssel, Bill Clarkkal jót kuncognak azon, milyen bonyolult volt egy baseballsapkát kettészelni az előző jelenetben, felmászik a farámpára, hogy jobban szemügyre vegye a terepet mosolyt csalva Shang Jin Zhan kínai rendezőasszisztens buldog- képére, majd keblére ölel egy ide látogató barátot, Scott Spiegel rendezőt, és megérdeklődi, milyen csintalanságokat követett elmúlt éjszaka a pekingi bárjelenetben. Ezután egy kínai újságíróval elcseveg kedvenc kínai popdalairól, az éppen arra járó Uma Thurman kezébe nyomja a délutáni jelenetek listáját, majd a mobiltelefonok áradatáról kezd lamentálni, amelyek utolsó rendezése óta elárasztották a filmvásznat, majd visszamászik a rámpára, és folytatja a beszélgetést Richardsonnal, mintha egy percre sem hagyták volna abba…
Yohei Taneda, az ázsiai jelenetek látványtervezője így vélekedik a filmről és a Tarantinóval való munkáról:
-A Kill Billben ott rejtőzik a realitás – de nem a való világé. Ez Quentin világának valósága, és ez egy egészen más hely. Akár Tokióban, akár Okinawán, akár egy kínai templomban vagyunk, igazából Tarantino világában létezünk.
A tervek szerint először néhány ázsiai jelenetet akartak leforgatni Kínában – főleg azokat a külsőket, amelyek egy hegyoldali templomban játszódnak, ahol a Menyasszony tréningezik, és a stúdiófelvételeket, amelyek a japán nightclubban történteket örökítik meg. De amikor megérkeztek és berendezkedtek, a fejlődő kínai főváros ritmusa és a csekély költségek arra késztették a rendezőt, hogy a nyolc hétre tervezett forgatási időt három hónaposra nyújtsa.
-A film lassan a globalizáció Petri-csészéjévé vált – vallja be a producer. – Minden simán ment, bár az első hetek nem voltak problémamentesek. A stábban voltak angolul beszélők, de akadtak olyanok is, akikkel csak kínaiul vagy japánul lehetett szót érteni. A különböző felszereléseket más és más néven említették, így gyakran nem tudtuk, melyikről van szó. De lassan a helyére kerültek a dolgok, megtanultuk a szerkentyű angol és kínai nevét is, és kidolgoztunk egy jelnyelvet.
A verekedési jeleneteteket Yuen Wo-ping koordinálta, aki a Mátrixban és a Tigris és sárkányban is dolgozott. Yuen Wo-ping hosszasan megtárgyalta a jeleneteket Tarantinóval, de gyakran csak gesztusokkal, és egy szót sem ejtettek ki közben.
A produkció csúcspontja a forgatás negyedik napján következett be, amikor Steadicammal – kézikamerával – dolgoztak a nightclubban játszódó jelenetben. A kamera követte a menyasszonyt a vendégekkel teli klubban, fel a csigalépcsőn, majd felemelkedett a fal fölé, hogy fentről mutassa a fürdőszobát, aztán lesüllyedt, egy színpadon keresztül, amelyen zenekar játszott, megint felemelkedett a táncparkett fölé, majd felfelé haladt a terem másik oldalán lévő lépcsőn.
-Amikor részletezték a feladatot – emlékszik vissza nevetve a veterán Steadicam-operatőr, Larry McConkey -, csak azt kérdeztem: hogy kell felmásznom a falon?

A RENDEZŐ
Quentin Tarantino Már születése előtt kapcsolatba került a filmművészettel, ugyanis anyja úgy döntött, a Gunsmoke című filmben Burt Reynolds által alakított Quint nyomán nevezi el a fiát Quentinnek. A már nem névtelen bébi 1963. március 27-én jött világra a Tennessee-i Knoxville-ben. A mama, Connie 16 éves kisnővér volt, a papa pedig egy 21 éves jogászhallgató, Tony, aki mellesleg ígéretes színészi talentummal is rendelkezett. Amikor Quentin kétéves lett, a család Los Angelesbe költözött. Mire betöltötte a nyolcadik évét, anyjával már rendszeresen járt moziba, első nagy élménye John Boorman Gyilkos túra című mozija volt, persze Burt Reynoldsszal az egyik főszerepben. A film annyira lenyűgözte, hogy többször is megnézte, és úgy érezte: végképp horogra akadt, és ha felnő, mozival akar foglalkozni. De előbb még fel kellett nőnie.
Eközben kívülről bevágta az amerikai és a távol-keleti filmtörténetet, minden filmet ismer, és persze jobban fújta a filmlexikont, mint bármely tantárgyat. Azért elkezdte a középiskolát, de kimaradt és színészetet kezdett tanulni, ezt azonban hamar otthagyta, s egy Manhattan Beach-i videotékában helyezkedett el, szabadidejében pedig forgatókönyveket írt. Barátjával, Roger Avaryval egész napokat töltöttek filmek nézésével, és azok elemzésével. 1986-ban készítette első filmjét, a My Best Friend's Birthdayt, de az opus jelentos része tönkrement az előhívás során, ezért azt nem fejezte be. Következő munkájából, a Tiszta románcból ő maga akart filmet forgatni, de nem tudott tőkét szerezni hozzá, így végül úgy döntött, eladja. A forgatókönyv négy éven át keringett a legnagyobb hollywoodi stúdiókban, és többszöri visszautasítást követően végül Tony Scott készített belőle filmet, Tarantino meg 50 000 dollárral lett gazdagabb. De nem lustálkodott, 1988-ban megírta a Született gyilkosok forgatókönyvét, majd eldugta a fiókjába és nekilátott a Kutyaszorítóban szüzséje megírásának. A történet arról tanúskodik, hogy Tarantinónak nincsenek gátlásai, ugyanis a sztori nem más, mint egyik kedvenc mozija, a hongkongi Ringo Lam City on Fire című filmje bő tízperces zárójelenetének másfél órássá növesztett változata. Emellett egy sor további kedvenc filmjéből – elsősorban az 1974-es Harc a föld alattból, illetve John Woo munkáiból – is több motívumot kölcsönzött hozzá. A Kutyaszorítóbant eredetileg 16 mm-esre és fekete-fehére tervezte, és a haverjai játszották (volna) a főszerepeket, így egymillió dollárból ki lehetett volna hozni a filmet.
Közben Tarantino otthagyta a videotékát, és a CineTel produkciós stúdiónál vállalt munkát, forgatókönyvstílus-javításokat végzett, és feljavította a dialógusokat. Itt találkozott Lawrence Benderrel, aki egy osztályba járt a filmmuvészeti foiskolán a színésztagozatos Peter Flooddal, aki ismerte Harvey Keitelt is. A színész elolvasta a forgatókönyvet, és nagyon tetszett neki, és segített pénzt szerezni, elvállalta az egyik szerepet, sőt a többi főszereplőt is segített beszervezni. A filmet az 1992-es Sundance fesztiválon mutatták be, ahol zajos sikert aratott. Egy év múlva Tarantino már a Ponyvaregényen dolgozott, amelynek ő írta a forgatókönyvét és egyben meg is rendezte. A film Arany Pálmát nyert Cannes-ban, közben a fiókból előkerült Született gyilkosokból Oliver Stone forgatott filmet.
Tarantino neve a címlapokra került: a 8 millió dollárból forgatott Ponyvaregény több mint 100 milliós bevételt eredményezett, és hét Oscar-jelölést gyűjtött be, beleértve a legjobb film és rendező, a legjobb eredeti forgatókönyv (Tarantino és Avary), a legjobb férfi főszereplő (John Travolta), a legjobb férfi mellékszereplő (Samuel L. Jackson), a legjobb női mellékszereplő (Uma Thurman) és a legjobb vágó kategóriákat. Végül a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában meg is lett az aranyszobor.
Quentin mindenütt felbukkant, talk-show-kban szerepelt, az Aludj velem című, alacsony költségvetésű moziban is feltűnt egy cameo szerepben, megrendezte a Négy szoba egyik epizódját, és Robert Rodriguez Desperadójában is látható volt néhány jelenetben. A Ki nevet a végén? című moziban foszereplő volt, rendezett egy Vészhelyzet epizódot, és megjelent az All American Girl című sitcomban is. A kilencvenes évek második felében Tarantino bizonyságot tett sokoldalú tehetségéről, egyaránt tevékenykedett mint színész, rendező, forgatókönyvíró és producer. 1996-ban executive producere és forgatókönyvírója volt az Alkonyattól pirkadatignak, majd megírta és megrendezte a Jackie Brownt, amelyben Tarantino csupán a hangjával szerepel, ugyanis ő beszél az üzenetrögzítőn. A Samuel L. Jackson és Pam Grier főszereplésével forgatott mozi kultuszfilm lett. 1997-ben Quentin a Full Tilt Boogie című dokumentum- filmben bukkant fel, amely az Alkonyattól pirkadatig forgatásáról szólt. Aztán megint színészként állt a kamera elé Julia Sweeney God Said, Ha! című filmjében, majd 1999-ben az Alkonyattól pirkadatig második részének producereként dolgozott. Aztán egy időre eltűnt a reflektorfényből, majd elkezdte forgatni a Kill Billt…

Quentin Tarantino ismert filmjei
-rendezőként:
Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992)
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) (Pulp Fiction, 1994)
Négy szoba (Four Rooms, 1995)
Jackie Brown (Jackie Brown, 1997)
Kill Bill (Kill Bill Volume One, 2003)
Kill Bill II. (Kill Bill Volume Two, 2004)

-színészként:
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) (Pulp Fiction, 1994)
Ki nevet a végén? (Destiny Torns on the Radio, 1995)
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1995)
Girl 6 – A hatodik hang (Girl 6, 1995)
Desperado (Desperado, 1995)
Négy szoba (Four Rooms, 1996)
Sátánka (Little Nicky, 2000)

-íróként:
Kutyaszorítóban Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992)
Tiszta románc (True Romance, 1993)
Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)
Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)
Négy szoba (Four Rooms, 1995)
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1996)
Jackie Brown (Jackie Brown, 1997)
Kill Bill (Kill Bill Volume One, 2003)
Kill Bill II. (Kill Bill Volume Two, 2004)

A SZEREPLŐK
Uma Thurman 1970. április 29-én született Bostonban. Svéd származású, egykor modell, később pszichoterapeuta édesanyja és tibeti buddhista szerzetesnek felszentelt édesapja az alternatív kultúra vonzásában nevelték őt. Különös keresztnevét egy hindu istenség után kapta, jelentése: "az áldások adományozója". Indiától New Yorkig mindenütt éltek, és a család állandó vendégei közé tartozott Timothy Leary, a pszichedelikus guru, valamint a világ minden részéről érkező szerzetesek, sőt maga a dalai láma is. Uma mindig úgy érezte, hogy kilóg a többiek közül, esetlennek, csúnyának és félszegnek tartotta magát. Mivel a neve miatt folyton csúfolták, egy időben arra a döntésre jutott, hogy feltétlenül fel kell vennie egy szokványos amerikai nevet, mint például Linda vagy Kelly. A lány végül a színészetben talált önmagára.
Első sikerét egy általános iskolai produkcióban aratta: hatalmas tapsot kapott egy kísértet szerepében. A gimnáziumból 15 évesen kimaradt, New Yorkba utazott, hogy színésznő legyen. Eleinte tányérokat mosogatott, majd modellkedett, végül az 1987-es Kiss Daddy Good Night című alacsony költségvetésű thrillerben debütált. A következő évben már a Terry Gilliam kamerája előtt domborított Vénuszként a Münchhausen báró kalandjaiban. A Stephen Frears rendezte Veszedelmes viszonyokban, amely ugyanebben az évben készült, már nem csak a szépségét, de végre a tehetségét is megmutathatta. Következő fontos szerepe Henry Miller író biszexuális felesége volt a majdnem korhatáros besorolást kapott Henry és June-ban. A 90-es évektől Thurman ügyesen egyensúlyoz a mainstream produkciók és az igényesebb munkák között.
A Veszett Kutya és Glória című könnyed vígjáték után élete legjobb alakítását nyújtja Tarantino Ponyvaregényében (Oscarra jelölik a legjobb női mellékszereplő kategóriájában), majd néhány vígjáték következik, mint a Vonzások és állatságok vagy a Beautiful Girls, és persze a kultuszregény-regény adaptáció, a Néha a csajok is úgy vannak vele. Az 1997-es Batman és Robinban ő volt a veszedelmes Méregcsók, a legújabb Nyomorultak-adaptációban a Liam Neeson által alakított Jean Valjean mellett Fantine-t keltette életre, a sok kritikus által az év egyik legrosszabb filmjének választott Bosszúállókban pedig Ralph Fiennesszal próbálta megmenteni a világot az őrült Sean Connerytol.
Legutóbb Woody Allen A világ második legjobb gitárosa című komédiájában, majd a Vatel című nagyszabású kosztümös produkcióban szerepelt. A sztár próbálta távol tartani a sajtót a magánéletétől, szerelmi élete mégis a pletykarovatok rendszeres témája. Exférjét, Gary Oldmant Timothy Hutton és Kiefer Sutherland követte, míg a Gattaca című futurisztikus thriller forgatásán megismerte Ethan Hawke-ot, akihez 1998-ban feleségül ment. Két gyermekük született, Maya Ray és Roan, ám a színésznő házassága 2003 őszén felborult, mivel férje félrelépett egy modellel. Thurman a HBO produkciójában készült Hysterical Blindness című filmnek nemcsak főszereploje volt, hanem producere is. Alakítását Golden Globe-díjjal jutalmazták.

David Carradine
1936. december 8-án született Hollywoodban. Apja a legendás karakterszínész, John Carradine, eredeti keresztneve John Arthur. A San Franciscó-i Állami Egyetemen zeneelméletet és zeneszerzést tanult, majd amikor a drámatagozatosok vizsgaelőadására zenét írt, rájött, hogy a színészet is érdekli. Csatlakozott egy Shakespeare-darabokat játszó vándortársulathoz, majd kétéves katonáskodás után a hirdetési szakmában helyezkedett el. 1965-ben debütált a Broadwayn, azték herceget alakított a The Royal Hunt of the Sun címu darabban, a spanyol konkvisztádort Christopher Plummer keltette életre. Játszott a The Deputy címu drámában is, majd úgy érezte, elegendo színészi gyakorlatot szerzett, és visszatért Hollywoodba. Szerepelt a Shane című, rövid életű tévésorozatban, majd 1972-ben Martin Scorsese elso hollywoodi filmje, a Boxcar Bertha főszerepét kapta meg Barbara Hershey oldalán. Az NBC Kwai Chang Caine shaolin pap kalandjait bemutató Kung-fu címu sorozata a 70-es évek egyik legnagyobb közönségsikere volt – részben a munkálatokból tanácsadóként részt vállaló Bruce Lee-nek köszönhetően -, és a főszereplő Carradine-ból igazi sztár lett. Karakteres alakja a következő időszakban főként westernfilmek kegyetlen szívű negatív hőseként tűnt fel, ám a kiszámíthatatlanságot magában rejtő excentrikus alakításai – és nem utolsósorban a harcművészetek terén szerzett jártassága – hamarosan kaput nyitottak számára a nagyobb ismertség felé. Később Roger Corman producerrel működött együtt, ennek eredményei olyan filmek voltak, mint az Ütközőfutam vagy a Death Race 2000. Egyik legemlékezetesebb szerepe a Woody Guthrie folkénekes életét feldolgozó Bound for Glory volt – amelyben zenei tehetségét is megcsillogtathatta -, de szerepelt Ingmar Bergman Kígyótojás című filmjében is Liv Ullmann mellett. A 90-es évek elején egykori sikereinek felmelegítéseként szerepet vállalt a Kung-fu: A legenda folytatódik című sorozatban. Bemutatkozott több eltérő szerepkörben is: producerként, rendezőként és forgatókönyvíróként egyszerre jegyezte az Americana című filmdrámát, íróként egy önéletrajzi kötettel és egy, a shaolin filozófiájával foglalkozó könyvvel jelentkezett, valamint kiadott több, a harcművészetekkel foglalkozó oktatóvideót is. Barátnőjével, Annie-vel, annak négy gyermekével és három kutyájukkal Los Angelesben él.

Lucy Liu
1968. december 2-án kínai szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Jackson Heightsben. Anyja biokémikus, apja mérnök, van egy fiú- és egy lánytestvére. Liu egyaránt jól beszéli a kínai manadrin nyelvet és az angolt. A manhattani Stuyvesant középiskolában érettségizett, majd beiratkozott a New York Egyetemre, de a város atmoszféráját "sötétnek és szarkasztikusnak" találta, ezért az első év befejezése után inkább átment a Michigan Egyetemre. Ázsiai nyelveket tanult, de tantárgyai között szerepelt színjátszás, a tánc és a hangképzés is. Az egyetemi évek alatt egyszerre három foglalkozást uzött, tevékenykedett titkárnőként, aerobikoktatóként és hostessként is. Bár továbbra is vonzották az ázsiai kultúrák, úgy döntött, színésznő lesz.
Utolsó éves volt, amikor elment az Alice Csodaországban című produkció egyik kis szerepének meghallgatására, de a főszereppel távozott. Ez felbátorította, diplomájával a zsebében átköltözött Los Angelesbe. Hol meghallgatásokra járt, hol pincérnőként dolgozott, ennek a szakmai tapasztalatnak hasznát vette a Beverly Hills 90 210 címu tévésorozatban, amelyben pincérnőt alakított. később azonban jelentősebb szerepeket is kapott, például egyik állandó figurája lett a Pearl című szériának. A nagy áttörést Ling Woo szerepe jelentette az Ally McBealben. Eredetileg Nelle Porter figuráját szánták neki, de a próbafelvételek során Lucy Liu olyan nagy hatást gyakorolt David E. Kelleyre, hogy a producer egyenesen az o számára íratta Ling Woo karakterét. Eredetileg csak néhány epizódban szerepelt volna, de olyan népszerű lett a nézők körében, hogy a stáb állandó tagja lett, de feltűnt többek között a Vészhelyzet, az X-akták, a Nash Bridges egy-egy epizódjában is.
A szép színésznő a filmesek figyelmét is felkeltette. Liu eleinte mellékszerepekben tűnt fel, a Jerry Maguire – A nagy hátraarcban exkedvest alakított, a Visszavágóban pedig a kínai maffia tagjaként dominatrixkénmt domborított, majd Jackie Chan kérte fel az Új csapás című filmjében az uralkodó apjától elrabolt hercegnő, Pei Pei megformálására. Lucy Liu autóstopost alakított Woody Harrelson és Antonio Banderas társaságában az Ilyen a bokszban, Mario Van Peebles partnere volt a Csak nőt ne ölj! című filmben, majd pedig Drew Barrymore és Cameron Diaz mellett ő volt Charlie harmadik angyala.
A képzőművészettel is megpróbálkozott, 1993-ban a New York-i Sohóban a Cast Iron Galleryben volt egy multimédiás kiállítása, amelynek eredményeképpen ösztöndíjat kapott Kínába, ahol tovább képezhette magát a kreatív művészetekben, és szerencsére nem akadtak nyelvi problémái sem.