Erre a kérdésre talán még a nagymamám is tudja a választ! De nézzük meg a fiatalembert egy kicsit közelebbről! Ki Ő? Mióta csinálja azt, amit csinál és mitől ő a legfantasztikusabb emberi lény ezen a földön?

A mostanában újra hirtelenszőkében pompázó Robbie koncertjein ördögszarvakkal sokkolja és ejti ámulatba töretlenül lelkes közönségét. De mit is lehet tudni róla ezen kívül? Robert Peter Williams 1974-ben született, s 16 évesen már a Take That nevű felejthetetlen fiúbandában dúdolgatott és ropta az egyentáncot. Belesimulnia persze nem sikerült teljesen a jólfésült, gondosan megtervezett zenekarba, s az 1995-ös szakítás után már egy évvel a banda maradéka is bedobta a törülközőt. Nem létezhetett tovább a Take That Robbie nélkül, ugyanúgy ahogy Spice Girls sem Geri Halliwell nélkül. De ez persze még jóval odébb van.

Take That:

Az elválás okait persze sosem fogjuk megtudni, de a hazánkig is elérő pletykák szerint a fő baj az volt, hogy a menedzsment kitartóan ragaszkodott azon elképzeléséhez, miszerint Gary Barlow a frontember és neki kell a legnépszerűbbnek lenni. Robbie Williams nem fért bele a neki előre megálmodott skatulyába.

Az igaz, hogy abban az időben zeneileg talán tényleg Gary számított a legképzettebbnek, ám kétségkívül Robbie a legnagyobb showman, ő az, aki egyértelműen színpadra született.

1995 után a tagok mindegyike szólókarrierbe kezdett, ám természetesen senki nem lett annyira sikeres, mint Williams, a többiek a nyomába sem értek. A Take That pedig azóta összeáll, feloszlik, ember nem bírja már követni, hányan is vannak épp benne. Persze mindez érthető, a sok-sok egyéni kudarc után igyekeznek a régi sikereiket meglovagolni, nosztalgiáztatják egykori közönségüket, akik mára természetesen már mind rég tisztes családanyák. A 90-es évek első felében a zenekar több, mint 25 millió lemezt adott el fennállása öt évében (fiatalok, ez a youtube letöltés régi megfelelője!), Williams ezt a számot karrierje során megháromszorozta már.

Önállóság

Annak örömére, hogy sikeresen kilépett a Take Thatből, Robbie 1996-ban feldolgozta George Michael Freedom című számát (Szabadság!), mellyel a brit slágerlista második helyére ért be.

Első szólólemezére a Life thru a Lens-re azonban még egy évet kellett várni, a köztes idő pedig nagyon megviselte a még mindig pofátlanul fiatal énekest, alkohol- és drogproblémákkal küzdött, depresszióssá vált és meg is hízott. Akkoriban gyakran lógott az Oasis tagjaival, akik abban az időben az Egyesült Királyság legjobb és legnépszerűbb bandája voltak, s állítólag Noel Gallagher ekkoriban kedvesen csak úgy emlegette őt, mint „az a kövér táncos a Take That-ből”.

Robbie és Noel:

Több bulijukban is felment ökörködni a színpadra, párszor elénekelte néhány számukat. Kapcsolatuk később persze megromlott, kígyót, békát okádtak egymásra, de ezt tényleg hagyjuk inkább!

Szóval ott tartottunk, hogy a szólólemez, a Lens eleinte úgy tűnt, nem hozta az elvárt számokat. Egészen a negyedik kislemezig kellett várni, hogy igazán beinduljon a szekér, felpörögjenek a számok, s az egész világ lássa, ki is az a Robbie Williams valójában. Az áttörést hozó szám pedig az Angels.

Ez a gyönyörű (nyálas) dal persze kissé hajaz a Take That nagy lírai slágereire, de azért tovább is mutat azoknál: értelmes a mondanivaló, szép, igényesen fényképezett a klip. Kétszeres platinalemez lett, világszerte 2millió eladott példányt produkált. A mai napig játsszák temetéseken a világ számos országában, kb. arról szól, hogy akit szerettél és meghal, az később visszatér és vigyáz rád. (Itt és most szeretném megkérni az illetékeseket, hogy majdan az én temetésemen is ez a dal hangozzék el végtelenítve, s ha lehet a szerző saját előadásában!)

Következő albuma, az I’ve Been Expecting You a kilencvenes évek végére Robbie-t nemzetközi jelentőségű, igazi sztárrá avatta. A lemez két legütősebb dala a Millennium és a She’s the One, melynek klipje ugyan mára már egy kicsit megmosolyogtató, de tény, hogy annak idején imádtuk!

A soron következő két albumot nem illik összekeverni: Sing When You’re Winning és Swing When You’re Winning. A Swing úgy született, hogy azt érezte, nyitnia kell egy másfajta zenei irányzat felé, s példaképe, Frank Sinatra nyomdokaiba lépve swinget kezdett énekelni. Az egyre növekvő rajongótábora persze kajálta ezt is, főleg mivel olyan sztárokat is képes volt megnyerni ezekben az időkben maga mellé, mint Kylie Minogue vagy Nicole Kidman:

A Have You Met Miss Jones című számot a Bridget Jones című filmhez készítette el, a szám eredetileg Frank Sinatra énekelte, még 1937-ben. Robbie több mint 60 évvel később készítette el, sokak szerint jobban is sikerült, mint az eredeti:

A swinges kitérő után aztán visszakanyarodott a rock and rollhoz, s elkészítette az Escapology-t, mely több száz brit kutató szerint (és persze szerintem is) eddigi karrierjének legerősebb anyaga. De beszéljenek a tények is: hatszoros platinalemez lett hazájában. Ez szám szerint az ötödik stúdióalbuma, s az utolsó, melyet Guy Chambers producerrel közösen jegyez, habár a szövegeket nagyrészt eddig is Williams írta. Chambers szakmájának igazi sztárja és sztárcsinálója, dolgozott Tina Turnerrel az INXS-sel, sőt még Ricky Martinnal is. Egyet lehet találgatni, mi vezetett a szakításhoz? Az!

Robbie immár saját maga is ír zenéket, nem is rosszakat! A Nan’s Song albumon megállja a helyét ugyan, ám onnan kiragadva, önmagában hallgatva talán nem annyira ütős. A Come Undone viszont az album legjobban sikerült dala, emellett pedig megkapta a világ legjobban eltalált klipjét! A legtöbb zenetévé persze csak cenzúrázva adta le, nem véletlenül, a BBC pedig be is tiltotta a számot!

És persze a Feel-ről se feledkezzünk meg, méltatlan lenne!

2004-ben aztán elérkezettnek érezték az időt, hogy kiadjanak egy válogatáslemezt, Greatest Hits címmel és rajta két új számmal, melyek közül egyik a Radio:

Alkalmazkodva az új irányzatokhoz, maga mögött hagyta a kicsit már unalmas popballadás imidzset és új stílusban próbált szerencsét. Talán ez az egyetlen olyan száma, ami még mai füllel hallgatva is megállja a helyét. Tíz éve, amikor kijött még talán kicsit idegenül hangzott és egyben nagyon előremutatónak. Robbie ekkor már az USA-ban, Hollywoodban él, ahogy ezt a Hot Fudge című számában meg is énekelte.

Az Intensive Care című soron következő albumát, már Stephen Duffy producerrel készítette el, nagy slágere a Tripping, mely kicsit sötétebb mondanivalójú, mint az előző számai. A dal első sorait Mahatma Gandhi-tól kölcsönözte: “Először semmibe vesznek, aztán kinevetnek. Később harcolnak ellened, végül győzöl.”

A klipet, mely leginkább egy szürreális rémálomra hasonlít több díjjal is jutalmazták

A hetedik albumon, Rudebox-on folytatódik a Radio-val megkezdett friss hangzás keresése, ez már inkább elektro-dance stílusú. Mark Ronson is közreműködött az elkészítésénél, aki korunk egyik legtehetségesebb, legkirályabb producere. Az anyag jócskán megelőzi korát, nem csoda hogy sokan értetlenül állnak előtte mind a mai napig! Ez a legmegosztóbb Robbie Williams lemez, a The Sun például lehozott egy olyan cikket, melyben megválasztották a Rudebox-ot minden idők legrosszabb számának. Pfff. Mi imádjuk!

Nyilván sok rajongót veszített, de valószínűleg legalább ugyanannyit szerzett is az új stílus. Mára már klasszikussá vált ez a szám, minden taktusa beivódott a füleinkbe (képzavar). Felkerült az albumra Manu Chao Bongo Bong and Je Ne T’Aime Plus című hazánkban porrá játszott gigaslágere is. Mondjuk, azt nem tudjuk mi volt ennek az oka, lényeg, hogy a kis Lilly Allen vokálozik benne. A She’s Madonna pedig a a Pet Shop Boys-szal közös száma. A klipben nőnek öltözött. Zseniális!

A Reality Killed the Video Star 2009-es, az új producer neve Trevor Horn, ám a dalszerzők között újra köszönthetjük Guy Chamberst. Hangzásvilágában visszakanyarodik a Rudebox előtti időkhöz, a kissé már unalmas popballadákhoz. Első kislemez a Bodies, ez mondjuk pont nem unalmas:

Nem úgy, mint a You Know Me, melynek refrénje olyan, mintha újra swinget tolna. Csak elalvás előtti időszakra ajánljuk!

Az album aztán multi-platina minősítést kapott, bármit jelentsen is ez…

A take The Crown című 2012-es albumát pedig egy nagy Take That-es összeborulás után, Gary Barlow-val közösen készítette, slágere a cukormázba mártott Candy:

Robbie Williams 70 millió eladott albummal a háta mögött minden kétséget kizáróan korunk egyik legmeghatározóbb pop ikonja, aki bekerült a 2006-os Guiness rekordok könyvében is, ugyanis egy nap alatt 1,6 millió jegyet adott el turnéjára. Később a 90-es évek legnagyobb művészének is megválasztották, majd ezek után bekerült a Hall of Fame-be.

Idén a Sziget Fesztivál -1. napján, augusztus 10-én lép fel a Nagyszínpadon. Alig várjuk már!