A fényszennyezte éjjeli égen egyedül a Jupiter látszik, emelkedőben a Hold felett: a premier idején földközelben a bolygó és a Nap is megvilágítja. Ennek a filmnek tökéletes az időzítése. Épp olyasmikről mesél, amik történnek. De mert annyira mese, nem könnyű tőle elfogadni.

A Wachowskik, ezek a bűvészek, elkápráztatnak ismét, ezúttal a látványvilággal. A Jupiter felemelkedése szuperlátványos és szuperszép, hatalmas vizuális teljesítmény, effektcsoda, művészet! A reneszánsz építészet és a gótika vonalvezetése sci-fi környezetben, ahová egyszerre illenek a katedrálisok, az űrhajók, a brutál-indusztriál olajfinomítók és (bocs) Chicago belvárosa. És nem is holmi divatosan fakó sci-firől beszélünk ám: az erőtérrel egyben tartott, halakat és madarakat idéző űrhajók csillognak a napsütésben, színes-fényes káprázatok vöröslenek és aranylanak a vásznon. Akár ne is olvasd tovább a kritikát: ha csakis a látványért, de menj, nézd meg a moziban!

Mert a többi szomorúbb.

A történet veleje a trailerből is jól látszik. Jupiter Jones (Mila Kunis) maga sem tudja, hogy királyi vér, a zsoldos Caine (Channing Tatum) ébreszti rá két (remek) akciójelenet között, hogy aztán együtt kerüljenek szembe az uralkodó-vállalatvezér-affektálóbajnok gonosz Balemmel (Eddie Redmayne, Oscar-jelölt A mindeség elméletében). Mila Kunis és Channing Tatum korrekten alakítanak, és egy kicsit azon is izgulhatunk, Sean Bean vajon meghal-e újra.

A Jupiter felemelkedése a Wachowskik minden filmjéből tartalmaz jellemző elemeket. Emberek aratása, egy titkos valóság – Mátrix. Magányos, sérült női forradalmár – V, mint vérbosszú. Komolytalan sztori, komikus jelenetek – Speed Racer. Látványvilág, effektek – Felhőatlasz. (A Fülledtséget, mondjuk, csak erőltetve tudnám idesorolni.) És ennél komolyabb hasonlóság is rejlik ott: az örök társadalomkritika, a kapitalizmus direkt bírálata.

A filmben csak az uralkodóházak és a legalsó osztályok – vécépucolók, zsoldosok, bűnözők – szerepelnek (kivéve egy fölöttébb logikátlan rendőri szálat). Az uralkodó réteg bolygókat ad-vesz. A többinek semmije sincs. És mivel a Jupiter negyedóránként megáll és az arcodba tolja neonbetűkkel, hogy a kapitalizmus rossz (nos, talán mégsem, de biztosan így fog rémleni utána neked is), hát elég egyértelmű az üzenet: a film a nyugaton mostanában legégetőbbnek látszó társadalmi problémára, az egyenlőtlenség növekedésére koncentrál, annak egy extrém verzióját adja elő – azt, amikor az alsó osztály már áru maga is, a felső pedig érinthetetlen.

Ez még nem tenné egyedivé a Wachowskikat. Kapitalizmust tud kritizálni boldog-boldogtalan meg a tengerimalaca is. Meg is teszi filmközelben boldog-boldogtalan (meg a tengerimalaca is). De Lana és Andy mintha azt vette volna a fejébe, hogy úgy leegyszerűsíti a filmjeit, hogy a tanulság a népmesékhez és gyerekmesékhez hasonlóan ugorjék ki belőlük.

Más szóval: kifinomultságra ne számítsunk…

A cikk folytatása ITT!