22 évvel Joe Johnston mára már szinte kultfilmnek számító eredetije után Jake Kasdan modern köntösbe öltöztette a Jumanji történetét: Hollywood legnagyobb mókamesterei egy vicces videójátékban menekülnek a dzsungel elől – szerencsére a nézőnek nincs miért futnia.
Sokáig nem láttam az 1995-ös eredetit, de meg voltam róla győződve, hogy a dzsungelben játszódik. Amikor végre felzárkóztattam magam, óriási meglepetésként ért, hogy ez egy kisvárosi sztori, amiben éppen az esőerdőből kiszabadult állatok jelentik a fő problémát. Az eddig elsősorban tévés vígjátékokat és olyan középszer komédiákat, mint a Szexvideó vagy a Rossz tanár, jegyző rendező hatalmasat csavart az alapszitun: egyrészt a társasjátékból videójátékot csinált, másrészt egyenesen a erdő mélyére pottyantotta hőseit, harmadrészt szereplői testét avatarjaikéra cserélte – az egyik legfontosabb humorforrást teremtve meg ezzel. Már ebből is látszik, hogy aki arra számít, hogy a jó öreg Jumanji köszön majd vissza a vászonról, csalódni fog: a Vár a dzsungel, bár az eseményeket tekintve annak folytatása, mégis sokkal inkább tekint ihletforrásként a Chris Van Allsburg regényéből készült eredetire.
A történet ott folytatódik, ahol 1995-ben az első résszel véget ért:
a társasjáték a tengerpartra sodródik, ahol Alex (Nick Jonas) apja találja meg. A Jumaji ezúttal – haladván a korral – videójátékként jelenik meg új gazdája előtt, akit persze hamarosan magába is szippant.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások