Író, rendező: Jeles András
Szereplők: Nyakó Júlia,
Rutkai Bori, Krupa Sándor, Bickei István
Forgalmazza: Budapest film

Az ötletet a Parasztbiblia keltette életre. A könyv a bibliai történeteket, és bibliai ihletésű történeteket tartalmaz népi átültetésben. Több, mint 15 évig gyűjtötték hozzá az anyagot magyar nyelvterületről, paraszti környezetből. A történetek között vannak példázatok, ráolvasások, mondák.
A film szakít a hagyományos bibliai feldolgozási szokásokkal, és filmezési technikákkal. A vallási történetet árnyjáték keretein belül ismerhetjük meg, nem korhű környezetben. Az árnyak a paraszti világot idézik: rakott szoknya, kackiás bajusz képei rajzolódnak ki.
A magyar filmtörténetben egyedülálló alkotás új technikával készült. Ami kihívást jelentett a rendező és a szereplők számára is. A színészek arca nem látható, nincsenek köztük dialógusok csak a mozgásukból következtethetünk a történetre, amely teljesen érthető a vokális kommunkikáció hiányában is. Az új technkia olcsóbb volt, mint ha kültéri helyszíneken kellett volna leforgatni a filmet. Nehezen lehetett volna olyan helyszínt találni Magyarországon, amely beleillik a bibliai történetbe, a külföldön való forgatás költségei pedig bizonyára nem álltak rendelkezésére az alkotóknak.
Az új megjelésmód eszközei: írásvetítő és operafólia. Ezzel ki tudták fejezni, mind belső és külső teret: vannak a szabadban játszódó jelenetek, és ami talán a legnagyobb kihívást jelentette a kutat is sikerült
megjeleníteni mélységében. Az árnyak mögötti háttér lassan mozog, furcsa, misztikus hatást teremtve. Az alakok olykor groteszkek, a látvány egyszerre szép, és borzongató. Ebben a térben játszódnak a bibliai ihletésű jelenetek.
A narrátor nyelvezete archaikus, mesélőkedvű. A történet második szála a jelenben játszódik. Egy lány megaláztatásának története, perverz és gusztustalan. Egy zöld figyelő "szembogaron" keresztül szemlélhetjük az eseményeket. A film ezen részei kézikamerával lettek leforgatva. A szereplők itt már nem árnyak, hanem valódi emberek. Arcuk van és hangjuk, de az utóbbi mégsem sajátjuk. A narrátor ismétli gépiesen mondataikat torz hanggal és hangsúlyok nélkül. Az emberben viszolyt keletnek ezek a mondatok és képek egyaránt.
A filmben időnként bevágások vannak archív tévéfelvételekből fekete-fehérben. A József és testvérei egy általam ismert kategóriába sem sorolható be. Hangulata és ábrázolásmódja már-már beteges. Idegen és újszerű. Mindent a művészi önkifejezés eszközévé tesznek, azt is ami szokatlan és esetleg gusztustalan, a látvány helyenként szinte szürreális. A két szál kapcsolata homályos. Emberi mivoltban való megaláztatottságról van szó mindkét síkon. Az egyik múlt, a másik jelen. Egyik a nő, a másik a férfi története. A pontos párhuzamot nehéz lenne meghatározni.
A József és testvérei, közvetlenül a Parasztbibliából vett része magyarázatot ad a magyarság keletkezésére, és jól szemlélteti a film nyelvezetét is:
"Az Isten nem fogadott szót, elértek egy lagúnát. S az Isten belerúgott a lagúnába, és kiugrott belőle egy félrecsapott kalapú magyar s egyet káromkodott és azt kérdezte az Istentől, hogy hol van az igazolványa: Így lett a magyar, és olyan büszke lett, mint amilyen volt."