Vajon lehet újat alkotni egy olyan klisék sújtotta zsánerben, mint a horror? A Jessabelle megpróbálta. Vajon a visszatérő motívumoknak kísértés-technikai okai vannak?

A Jessabelle című filmet sokan az év horrorjaként várták, ami nem is csoda, hiszen a film főhősnőjének kiszolgáltatottsága még tovább mélyíti a szakadékot az átlag ember és a dühödt démon között. A főszereplő Jessie (Sarah Snook) ugyanis súlyos sérülései miatt tolószékbe kényszerül, miután egy autóbaleset következtében meghal a férje, valamint meg nem született gyerekük. Jessie ezek után, – sajnos más élő rokonok híján-, kénytelen visszaköltözni a mogorva és kissé alkoholista apjához, amíg fel nem épül.

Itt kezdődnek a problémák a filmmel. Amikor apja és lánya megérkeznek a házhoz, egyszerűen olyan érzése van az átlag mozilátogatónak, mintha már nem egyszer látta volna az egészet. Vajon miért mindig egy romos, poros, tóparti ház a bonyodalmak központja? Vajon ez egy kliséje a zsánernek, vagy esetleg emögött kísértés-technikai okok állnak? Ki tudja, lehet nem véletlenül nincsenek poltergeist-ok egy csepeli panellakásban. Lehet túl nagy a népsűrűség. Mindenesetre a kétszintes ház a mocsaras tavacska szélén, egyszerűen sikít egy kísértetért.

Persze amint Jessie megérkezik a házba, rögtön elkezdődnek a para(nem)normális jelenségek, mint amilyen például a lebegő amulett, ami a fizikára fittyet hányva repül be az ágy alá, hogy Jessie megtalálhassa az ágy alatt, az azóta már elhunyt édesanyja által, még a születésekor felvett videó kazettákat. Persze ami a lejátszást illeti, volt rendesen hangyaháború, hirtelen megszakadó kép… igen ez is klisés volt, de még annyira nem bántóan. Sőt, nekem eszembe nem jutna a jövendőbeli gyerekemet VHS-ről, Tarot kártyákkal ijesztgetni, ilyen szempontból elég újszerű ez a videós balhé.

De ha kliséknél tartunk, gondolom már mondani sem kell, hogy itt is lesz fürdőkádas jelenet, és itt is előjön majd a fekete hajú, szutykos, és ordítva motorolajat okádó hullalány karaktere. Ez a pár jelenet azonban nagyon fájt. Már akkor és ott azt hittem, hogy tőrt döfnek belém, amikor megláttam, hogy Jessie trikóban fürdik… persze ha cici kell, google a barátom, de azért attól még ami a Jessabelle fürdőkádas jelenetét illeti, értetlenül állok a nagy szemérmesség előtt, hiszen tudtommal ugyanis nem a Barátok közt egy részét néztem, ahol mindenki garbóban vergődik az ágyban, hanem egy korhatáros horrort. Ügyes vágással, habfürdővel, vagy egy csinos háttal meg lehetett volna oldani, hogy a kecske is jól lakjon, illetve a káposzta is megmaradjon.

A műfaj legutóbbi nagy dobásában, a Démonok között című filmben is előjött ugyanez a fürdőkádas klisé, ám ez utóbbi félig megszállt félig megőrült, ám iszonyatosan szexi főhősnőjének a furcsa, és félelmetesen nyomasztó erotikus fürdéséhez képest, a Jessabelle fürdőkádas szerencsétlenkedése egy halovány utánzatnak is szar. Ráadásul az előbbiben hiába volt nagyságrendekkel több csecs, a meztelenség mégsem volt öncélú, hiszen abban a sztoriban a fedetlenség a megszállt lány érzelmei világának a kifejezésére szolgált.

Ami a további klisés megoldásokat illeti, ezúttal az ördögűzés és a pap hála az égnek kimaradt, helyette dühös feketék átkoznak el mindenkit, és valahol ezeknek a szereplőknek az egysíkúsága az, ami már túlmegy egy határon. Jessie apjának a jellegzetes redneck karakteréhez jól passzol a furcsa vallási hagyományokat is követő feketék közössége, lényegében az egész film egy ilyen tipikus, délies helyen játszódik. Azonban egy csendes, öreg bácsit leszámítva, a feketék legnagyobb része a filmben alig beszél valamit, inkább csak átkoz, vagy üt, vagy egyszerűen csak határtalanul dühös, és indokolatlanul agresszív, legyen szó bármiről. Utólag is nehéz eldönteni, hogy most tényleg ott csücsült-e egy kövér redneck a stábban, vagy inkább csak simán sablonosra sikeredtek-e ezek a szereplők, mint még egy-egy dolog ebben a filmben. Így vagy úgy, de dúl a vudubűnözés.

FIGYELEM! SPOILERVESZÉLY! Az elkövetkezendő pár sort ugord át, ha még nem láttad a filmet!

A feketékkel ábrázolásával kapcsolatos rossz érzéseimet nem feltétlen az agresszió, vagy az átkok táplálják, hiszen egy megölt újszülött lelkéért átkozódni lényegében kimeríti a szemet-szemért fogat-fogért elvet, ergo nem utal különös kegyetlenségre, maximum dühös vérszomjra. Ellenben az a tény, hogy a fekete karakterek, Mózes, Jessabelle (kettő?) és a mellékszereplők kivétel nélkül mindegyike egyet értett abban, hogy az egyébként teljesen ártatlan Jessie-nek szenvednie kell. Jessie anyja ugyan nem fekete, de valahogy ő is ezt gondolja, holott a megölt csecsemő vére egyértelműen a férje kezén, nem pedig az adoptált Jessie lelkén szárad. Az eltúlzott gimis szerelmén kívül, talán még Jessie apja volt az, aki nem tartotta evidensnek azt, hogy a lánya született bűnös, ám ő meg csak simán bunkó volt vele.

Ami Jessabelle-t illeti, sápadtsága, illetve hallgatagsága (értsd:nem beszél max sikít néha) ellenére, a végén néhány jelenet ad igazán emberi arcot ennek a kísértetnek. Ez különösen igaz az autós jelenetre.

SPOILERVESZÉLY VÉGE.

Minden klisé ellenére, a film nagy előnye, hogy azért valami újat mégis csak tud mutatni: ahogyan egyre több részlet derül ki az egykori családi titokról, valahogy a kísértet egyre szerethetőbbé válik, valódi sajnálatot érezhetünk iránta. Lényegében így lehetséges, hogy a film vége egy olyan etikai kérdéssé váljon, ami utána még hosszú ideig ott marad az ember fejében.