A mai magyar jazz három jelentős alakja, Oláh Kálmán zongoraművész, Egri János nagybőgős és Balázs Elemér dobos közel húsz éve zenél együtt a Trio Midnight-ban, amit a szólóban készült munkák utáni feltöltődésként élnek meg. Minden felállásban sikeresek, hazai és nemzetközi porondon is elismerik munkájukat. A formáció képzeletbeli karmesterét, Oláh Kálmánt faggattuk zenei ízléséről és a magyarországi jazz helyzetéről.

-Szólóban vagy trióban?
-Mostanában többet működünk külön-külön, mint együtt. Ez nem jelenti, hogy szétválna a Trio Midnight. Ez most egy ilyen időszak, ami nagyon pozitív irányba is elviheti a közös munkát. Amikor fél év elteltével újra összejövünk egy klubba zenélni, könnyedén játszunk, improvizálunk mindenféle próba nélkül. Ez adja a frissességét. Arra számítok, hogy a június 3-ai alkalom is hasonló lesz.
Csapatjáték, ahol egy a cél, de szükség van egy csapatkapitányra, aki tartja az irányt. A trión belül ez én volnék, aki komplexen látja a formát, és meghatározza az ívet.
A jazz beszélgetős műfaj. Olyan, mint amikor tudod, hogy egy jó társaságba mész, ahol partnerekre találsz. Éppen ezért a szóló zongorázás szerintem nehezebb. Egy bizonyos kor és képzettség után az ember elmélyül a saját munkájában, és akkor önmagából nyer inspirációt, már nincs feltétlenül szüksége társakra.

-Freestyle vagy sztenderdek?
-A Trio Midnight egyik legfontosabb stílusjegye, hogy kilencven százalékban spontán, kreatív módon improvizál.
A trió által képviselt gondolkodásmód, hogy a színpadon bármi megtörténhet. Bármilyen stílusirányba elmehetünk együtt, legyen az folk vagy klasszikus zene. Mindig más adja fel a lapot, más adja az ötleteket, és nagyon nyitott füllel kell zenélni, figyelni kell a másik gondolatait, azt kell tovább fejleszteni. Ez egy közös építkezés.
Lényeg benne a szabadság, de nagyon felkészültnek is kell lenni, tapasztalatra, gyakorlatra és nagyon jó hallásra van szükség.

-Zenélés vagy zeneszerzés?
-Mindkettő. Olyannyira összefügg, hogy a trióban való zenélés is zeneszerzés, nagyon magas szintű méghozzá, mivel a színpadon történik, felgyorsított tempóban.
A különböző munkáim rengeteg lehetőséget adnak, hogy kipróbáljam magam mindkét területen. Az Oláh Kálmán Sextetben máshol van a hangsúly, mint a Trio Midnightban. Hat ember, három fúvós (Borbély Mihály, Bacsó Kristóf, Schreck Ferenc), több benne a kitalált és megértett elem, vagyis a kompozíció. De engem ez is nagyon érdekelt, a kollektív improvizáció mellett ezért is oktatok zeneszerzést a főiskolán.

-Füstös klub vagy elegáns koncert?
-A bebop és a jam session megszületése a New York-i 52. utcához kötődik, ahol egymás mellett sorakoztak a jazz klubok. A zenészek átjártak egymás koncertjeire, vitték a hangszerüket, és folytatódott az örömzene. Ehhez le kell menni egy klubba, az elmélyült, átszellemült előadás azonban más környezetet igényel, ahol az emberek nem dumálnak, hanem a zenére figyelnek.
Improvizáció közben gyakran előjönnek klasszikus zenei elemek, vagy a fordítva, amikor egy alapvetően szimfonikus zenekarra írt számba csempészek jazzes elemeket. Mindkét véglet előfordul, de ez helyfüggő.
A jazz ma már olyan művészi szintre fejlődött, hogy professzionális helyszíneken jelenik meg: a Zeneakadémián, a Művészetek Palotájában.

Trio Midnight

-Akusztikus vagy elektronikus elemek?
-Változó. Sok irányzat van, ahol előfordulnak elektronikus hangszerek: fúziós jazz, jazz rock. Én jobban szeretem az akusztikus hangzást, ahol a természetes dinamika teremt egyensúlyt. Ahol nem az erősítő dönti el, ki a hangosabb. Hanem úgy van megírva, hogy amikor kell, a leghalkabb hangszer, a fuvola is hallatszódjon.

-Milyen gyakran fordultok meg a Budapest Jazz Clubban?
-Nyitása óta rendszeresen játszottunk a Budapest Jazz Clubban, bár nem túl sűrűn. Rengeteg jó zenész van Magyarországon, színes a paletta. Amióta a Harmónia Műhely péntekenként programsorozattal jelentkezik a BJC-ban, ahova a Nyitott Műhelyből költöztek át, egyre többször fordulunk meg ott.

-Milyen a hazai klubélet?
-Magyarországon tulajdonképpen nincs olyan nagyon régi jazz klub, amely harminc éve működne. Van múltja, de az a szocializmus éveinek egyetemi klubjaiban gyökerezik.
A jazz zenének nem alakult ki a kultúrája, mert nálunk nem volt akkora hagyománya. Természetesen vannak nagyon jó jazz zenészek, de sokáig nem volt állandó hely, ahol megmutathatták magukat. Ezért is örülök a Budapest Jazz Clubnak, mert egy színvonalas programmal jelentkező hely, amely méltán viseli ezt a nevet. És fontos, hogy minél több támogatót találjon maga a műfaj, ezért jó, ha különböző fórumok mellé állnak.