Heltai Péter és görög származású felesége, Athéna, hazalátogattak megkeresni Athéna rokonait. Felesége Magyarországon született, görög szülőktől. A kinti rokonokkal nagyon régen, vagy sosem találkozott. A gyerekek ezen nyaralás alkalmával először nem tartottak velük. A szerző azonban fontosnak tartotta, hogy beszámoljon arról, ami velük történt. Elmesélje nekik az élményeiket. Így született meg az Athéna.

Az ULPIUS-HÁZ KIADÓ a könyvbemutató helyszínéül a Dionüszosz éttermet választotta.
A hely hangulata varázslatos, és egyetlen pillanat alatt göröggé válik az, ki oda belép. Igen felébresztették bennünk, – a magyarban élő görögöt. A hófehér és a tengerkék színek tisztasága, a görög feliratok a falakon, az asztalterítő, a gyönyörű zöldségespult, a halk, de dinamikus görög zene ritmusa elfeledtette, hogy odakinn -10 fok van. Átmelegedtünk. Kívül-belül.

A rendezvény házigazdája az ULPIUS-HÁZ részéről Huszti Gergely volt. Meghívott vendégei maga a szerző Heltai Péter, Papadimitriu Athina művésznő, Fokasz Nikosz és Vinkó József.
"Heltai Péter Kolozsváron született. 1987-ben települt át Magyarországra. Filozófia-szociológia szakos tanár, újságíró. Az Inforádió egyik alapítója. Jelenleg az MTV több műsorának szerkesztő-műsorvezetője és a Duna TV reggeli műsorának kreatív menedzsere."
A szerző a rendezvényen elmondta, könyvét valóban nem közlésre szánta, amikor leült megírni. Egy amolyan útibeszámolónak indult. Mire elkészült, ennél sokkal több lett, mint útinapló.
A könyvben nagyon sok olyan párhuzam bukkan elő, amely a szerző székelyföldi származására utal. Ezek az utalások nem voltak tudatosak. Majd hozzátette: "A Taigetosz majdnem olyan szép, mint a Kárpátok." Vinkó József szerint a könyv egésze egy szerelmi vallomás, pici apró novellákkal tűzdelve. És nem utolsó sorban gasztronómiai útikalauz. A görög nép híres az étkezési szokásairól. Főleg arról, hogy egyfolytában végzik ezt a létfenntartó cselekvésüket. Az imént említett novellák egy része is az evés köré csoportosul. Étvágy gerjesztő pontossággal írja le az ételek ezernyi skáláját, s mire a végére érünk a felsorolásnak érezhetővé, válik az émelygés. Pedig csak olvassuk.
A szereplők nevei, családban való kapcsolataik, – ki kinek a kije – megjegyezhetetlenek, vagy legalábbis erős koncentrációt, és egy-két visszalapozást igényelnek. Azt azonban folyamatosan érezzük, hogy összetartoznak.
A könyvre jellemző egy sajátos humor, ami fakad a történetek szellemességéből, és ezen történetek átadásának stílusából. Papadimitriu Athina művésznő tolmácsolásában, pedig élmény volt hallgatni az idézeteket a könyvből. Görögnek lenni annyit jelenti, mint behálózva lenni.- állapította meg Fokasz Nikosz. Tartozni valahová ahol mindenki beszél, beszél, beszél, és eszik. Együtt lenni, együtt lélegezni. A könyvben az a csodálatos, hogy nem egy száraz, leíró művészettörténeti tájékoztatás, hanem egy élménybeszámoló, ami olyan érzékletességgel van megírva, hogy olvasva átéljük ugyanazt, mintha ott lennénk. / De jó, hogy a gyerekek nem mentek el ./ Lehet, hogy sokkal kevesebbet tudunk meg egyes építészeti remekekről, mint más könyvekből, viszont megismerjük a görög embereket. Betekintést nyerhetünk a mindennapjaikba, politikai nézeteikbe, életkörülményeikbe, szokásaikba, hitvallásaikba, kommunikációs szokásaikba, de azért egy kis művelődéstörténti felvilágosítást is kaphatunk, hiszen az ő kultúrájuk szerves része. Egyek.
S ha nem leszünk féltékenyek a felszabadultságukra, a pozitív életfelfogásukra, az összetartásukra, akkor mi is "göröggé" válhatunk, s megérezhetjük, milyen mikor minden pillanatot átélünk, és élvezünk. Kezdésként elegendők azok a pillanatok, amikor a könyvet olvassuk. A többi utána rajtunk múlik.